Tisztelt vendégek, kedves barátaink!

Share

Szeretettel köszöntelek mindannyitokat ezen a jubileumi esten! Pontosan 60 éve alakult meg a Lundi Magyar Kultúrfórum.

Örülök, hogy itt vagytok, és együtt ünnepelhetünk, lazíthatunk, és a maga idején bulizhatunk is.

Tisztelettel köszöntöm körünkben Müller Adrient, Magyarország stockholmi nagykövetét!

Szeretettel köszöntöm Bihari Szabolcsot, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnökét.

Öröm üdvözölni körünkben régi tagjainkat, a jelen aktív tagságát, de ugyanúgy nagy öröm itt látni a múlt hétvégi mikulásváró műsoron lelkesen betagosodott kisgyermekes anyukát is. Így kerek a világ: voltunk, vagyunk, leszünk.

Engedjétek meg nekem, hogy rövid köszöntőmben személyes, érzelmes, elfogult, büszke, boldog és meghatódott legyek. Ez most egy ilyen este.

Arról, hogy 60 éves a LMKF nem lehet, nem tudok, s nem is kívánok elfogultság nélkül beszélni.

Ez NAGY dolog.

Valójában itt egy hosszabb hatásszünetet kellene tartanom, hogy elmélyedjünk a gondolatban, mit is jelent az, hogy egy magyar egyesület - egy svédországi magyar egyesület - 60 éve megszakítás nélkül létezik és működik.

Azért ez egy nagyon nagy teljesítményű motor, ha jobban belegondolunk! Mert ha ezt a motort összehasonlítjuk a teremtés koronájával, akkor -

  • Egy egyéni, emberi agy azért 60 év alatt jól-jól telítődik. Van még hely sok mindennek, gondoljuk, ám a fiókok eléggé megteltek, és nehezebben terhelhető, merevebb az átjárhatósága
  • vagy Egy egyéni, emberi szív is csökkenti lángját, és már nem ugyanazzal a fergeteges pumpálással látja el a szervezetet. A szerelem lángjáról 60 év után meg nem is mernék véleményt alkotni... Biztos van olyan...

- És egy ember izmai is gyengébben feszülnek 60 év után, lábait kimértebben emelgeti...

Akkor hogy van az, hogy egy 60 éves kultúrfórum teljes kapacitással, lehetőségeinek maximális használatával végzi teendőit? Az agy forog, agyal, elemez, értékel, a szív dobog, lüktet, pumpál, a kéz markol, a láb futkos, az izom feszül - és teljes gőzzel dolgozik a motor.

Talán azért van ez így, mert jó volt a prototípus.

Talán, mert gazdag szellemi örökség szállt ránk elődeinkről.

Talán, mert ez a gépezet egyszerűen arra hivatott, hogy egy örökmozgó gépezet legyen.

A minap volt az önkéntesek nemzetközi napja.

Az ENSZ 1985.évi Közgyűlésének döntése értelmében december 5. lett az önkéntesek napja.

Az önkéntes jelzőt akaratlanul is a MUNKA szóhoz tudom társítani. Nem önkéntes szórakozás, vagy önkéntes lazítás, hanem önkéntes munka, ami előtt kalapot emelünk.

Ebben az egyesületben rengeteg munka van. Sok munkával teremtődött, sok munkával tartotta fenn az előttünk járó nemzedék.

Akik ebben részt vettek, bizonyára megerősítenek abban, hogy ez a munka mégis csak édes teher. Olyan, mint napokig fáradozni a konyhában, hogy elkészüljön a családnak a karácsonyi vacsora. A sok sürgés-forgás minden fáradalmát eltörli a végeredmény. Ez egy édes munka, kellemes felelősség...

Jó együtt. Jó a közösségért fáradozni, közösségben nevetni, széket cipelni, elgurult ragasztószalagot keresni, kiborult virágváza vizét feltörölni. Jó egymásra odafigyelni. Közösségben még bosszankodni is jobb egymáson, mintha csupán a saját ellopott biciklink miatt bosszankodnánk.

Közösségben többek vagyunk.

Széchenyi István meglátása igaz és biztató: „Egynek minden sok, sokaknak semmi sem lehetetlen.”

Ezúttal szeretném megköszönni elődeimnek, hogy éltették a közösséget!

Köszönöm a tagságnak, hogy hisztek abban, hogy kellünk.

Köszönöm a vezetőség tagjainak a fáradhatatlan munkát és a lelkes hozzáállást!

Aluuan Gabi, pénztáros

Valcz Judith, programszervező

Erdei Bori, titkár

Rátok emelem poharam! Veletek a következő 60 évbe is simán belemennék!

Lányok: tudjátok, ahogy Hajós András énekelte: „Csak egészség legyen, és térerő".

 

Mészáros Márta