A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör szeptemberi előadóvendége Takaró Mihály író, irodalomtörténész volt. A Göteborgi Magyar Protestáns Gyülekezettel közösen, a Sankt Jakobs templom alagsori gyülekezeti termében a mintegy 80 hallgató, nagy figyelemmel hallgatta a Nyírő József író életútjának bemutatását.

 

Nyírő József, a „székely apostol” újratemetése komoly diplomáciai feszültséget okozott Magyarország és Románia között. Az erdélyi írónak, a „székely nép krónikásának” kultusza a kilencvenes évek­ben kezdett újra erőre kapni, az újratemetés körüli vitákban azonban csak az élete utolsó szakaszát emelik ki: a negyvenes évekbeli jobbratolódását, a nyi­lasokkal vállalt szimpátiáját. Megítélése politikai szempontból nem egységes.

 

„Nyírő József nem volt nyilas, nem volt antiszemita és nem volt románellenes" – mondta Füzes Oszkár egykori népsza­badságos újságíró, bukaresti magyar nagykövet, a román újságíróknak. 

 

Ki is volt Nyírő József?

 

Szegény székely családból származik. Papnak tanul, 1915-ben hittan tanár, majd plébános. 1919-ben megismerkedik szerelmével, kilép a rendből. A katolikus egyház ezért kitagadja, ám halála előtt kérésére XII. Pius rehabilitálja. Ezután ismét reve­rendát hord, de nem lép be semmiféle rendbe. Az a véleménye, hogyha az ember egyszer elkötelezi magát, és katolikus pap lesz, akkor egész életében az is marad.

 

Erdélyben él és a helyi közösség elismert tagja. A II. világháború idején Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Választásokat nem tartottak, hanem konszenzusos alapon küldtek az erdélyi városok képviselőket a magyar országgyűlésbe. Nyírőt városa, Székelyudvarhely delegálta. Tehát nem a nyilaskeresztes párt képviselője volt. Soha nem volt a nyilaskeresztes párt tagja.

 

A székelység sorsa mindig foglalkoztatta és élete folyamán szem előtt tartotta. A székelyek mindennapi életét és gondolat­világát tükrözik novellái - ez a fő műfaja - és regényei is. A Jézusfara­gó ember, az Én népem, az Úz Bence maradandó művek, amelyekben sem antiszemitizmusnak, sem romángyűlöletnek, sem rasszista gondolatoknak nyomát nem találjuk.

 

Soha nem szerepelt indexen egyet­len műve sem, a magyarországi zsidó szervezetek megerősítették, hogy sem háborús bűnösnek, sem nyilasnak nem tekintik. Özvegye a román államtól élete végéig nyugdíjat kapott.

 

Összeállította: Csata Attila