A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Rozsnyai Béla emlékkiállítás, 2019. augusztus 31.

Elhangzott a stockholmi Magyar Házban Augusztus 20. megünneplésének alkalmából

 

Tisztelt meghívott vendégek, kedves egybegyűltek, barátaim, kedves Anett! És te is Béla, aki minden kétséget kizáróan velünk vagy abban a számunkra még ismeretlen dimenzióban, ahol majd valaha – bízzunk benne – ismét találkozunk!

Hogyan is lehetne meghatottság nélkül megnyitnom ezt a kiállítást, hiszen a távozásod még mindig hihetetlen, még összenézünk otthon, ha délutánonként megcsörren a telefon, mintha szokásod szerint te csengetnél ránk!  Engedd meg, kérlek, hogy azok számára, akiknek nem adatott meg az a kiváltság, hogy ismerhessenek téged, röviden bemutathassalak.

Rozsnyay Béla munkáit nem első alkalommal állítjuk ki a Magyar Házban, utoljára 2013 októberében volt lehetőségünk gyönyörködni az alkotásaiban, de korábban is még két alkalommal; s akik még emlékeznek a Tångagärde-i önképzőköri táborokra, azok tudják, hogy Rozsnyay Béla ezeknek elmaradhatatlan részvevője volt.

1949-ben született Erdélyben, Marosvásárhelyen, ahol iskoláit is végezte, majd Székelyudvarhelyen élt, de az elszakított országrészek magyarságot sújtó kettős – politikai és nemzeti – elnyomása, őt is, mint sokunkat, a szülőföld elhagyására kényszerítette. Élt hosszasan Helsingörben, mind a haláláig dán állampolgár maradt, de lakott Máltán, s egy rövidebb időszakot még Franciaországban is, míg végül a mi nyugatra szakadt generációnkból elsőként teljesítette be a legtöbb nyugati szórványban élő magyar vágyát: Magyarországra költözött, Budapesten élte életének művészileg legtermékenyebb, legihletettebb időszakát.

A 70-es évek óta foglalkozott szobrászattal. Eleinte nagyobb méretű acélszobrokat alkotott, később, főleg gyakorlati okok miatt, a sorsát meghatározó vándorévek során, az emigráció hányattatásában a nagyobb méretű munkák helyett kisplasztikákat, ékszereket tervezett. Ez a lépés aztán meghatározta azoknak az anyagoknak a megválogatását, amelyekkel dolgozott. A kisebb méretek nemesebb anyagok használatát tették lehetővé, szobrai ezüstből, egzotikus faanyagokból készültek, ékszerei pedig aranyból, ezüstből, a féldrágakövek széles palettájának felhasználásával; sőt kevésbé szokványos alkotóelemekkel is gazdagodtak alkotásai, mint például antik érmékkel, amelyeket úgy épített be ékszereibe, hogy azok aztán szerves részeivé váltak ezeknek: a nemes anyag és az elmúlt évszázadok tárgyi emléke szinergikusan hat a művészi élményre. Az elmúlt húsz évben Rozsnyay Béla érdeklődése ismét felébredt a bronz és az acél iránt, szobrai, sőt ékszerei is életre keltek, többé nem merev tárgyak, hanem mozgó alkotóelemeik révén külön életük van. Vannak alkotásai, amelyek önmaguktól mozognak, óriás acélvirágok, amelyek a legkisebb légáramlattól is ringani kezdenek. Az ékszerek olykor egy-egy szobor élő alkotóelemei: kiemelhetőek a kompozícióból, majd viselés után visszahelyezhetők.

Nagy felfedezés volt Béla számára, hogy az általa létrehozott acélszobrokat meg is tudta szólaltatni: kiállításai megnyitóinak érdekessége volt, amikor szobrain – olykor profi zenekísérettel – saját maga improvizálta hangeffektusokat mutatott be különböző ütők segítségével. Ezeket az előadásokat az érdeklődő ki is keresheti a Youtube-on. Az utóbbi öt év volt Béla életének leggyümölcsözőbb szakasza, amelyet nem utolsósorban élettársa, Somodi Anett tett lehetővé, akinek a mai kiállítást is köszönhetjük. Nemcsak partnerként s a napi gondok átvállalásával tette könnyebbé, tehermentesebbé a Béla életét, hanem muzeológusként, művészettörténészként felhívta a Béla figyelmét olyan lehetőségekre, amelyek megnyitották az utat számos nemzetközi kiállításon való részvételhez és rangos díjak elnyeréséhez. Ennek a munkakedvben, ihletben, sikerekben tobzódó életszakasznak vetett véget a február elején diagnosztizált végzetes kór, amely pontosan két hónappal később elragadta közülünk a minden szempontból kiváló – utolsó hónapjáig aktív életet élő, korát meghazudtolóan fiatalos embert. Fájdalmas rágondolni is, hogy a szeptember 18-án esedékes, 70. születésnapja alkalmára kiadott, Árkossy István által összeállított albumot nem tarthatta kezében.

Bár a megnyitót a Rozsnyay Béla művészetének méltatásával kellene befejeznem, mégsem ezt teszem. Az utókor nyilván meg fogja ezt tenni, s ebben nagy szerep hárul Somodi Anettre, aki felvállalta az életmű gondozását. A Béla művészetének megérdemelt magasztalása helyett inkább szeretném megosztani veletek azt a barátságot, amely hozzá fűzött bennünket: soha nem volt, s nem is lesz olyan barát, amilyen Béla volt, aki annyira szívén viselné sorsunkat, mint ahogyan ő tette, aki a „kétszer tesz, aki gyorsan tesz, százszor tesz, aki szívesen tesz” közmondást megszégyenítően ezerszeres segítőkészséggel tett meg bármit, amire kértük. Halála egy munkássága csúcsán álló, nagyszerű alkotótól fosztotta meg a magyar és nemzetközi művészettörténetet – de számomra sokkal nagyobb fájdalom a lelki társ elvesztése.

Isten veled, Béla, pótolhatatlan, drága barát! Viszontlátásra!

 

Bereczky-Veress Biborka

Keresztény szabadságot

Keresztény szabadságot

Kedves Olvasó! 2019. november 26.
Hasonlatokkal gondolva, életünk lehet virágos mező, gyümölcstermő fa, árnyas út, erdei tisztás, felhőtlen égbolt, sötét erdőrengeteg, sziklás meder, nehezen mászható meredek fal, fény felé vezető sötét alagút, tengermély keserűség, gondkazal, erőpróbás zarándokút, csillagösvény és még sok más, mindenkinek képzelete szerint,…
Tovább
Kalandozások a magyar tenger északi felén

Kalandozások a magyar tenger északi felén

Kárpát-medence 2019. november 27.
Nenének, emlékül     A nyár mindig tele van ezernyi lehetőséggel – az évben ekkor a leghosszabbak és legmelegebbek a nappalok. A kisebb-nagyobb kirándulásaim közül ezúttal a Balaton-felvidék tájaira viszem magammal kedves olvasóimat. Két keréken, jól megrakodva, sátrazásra készen – merthogy…
Tovább
Máriási Masznyik Iván Kozmikus léptékéről

Máriási Masznyik Iván Kozmikus léptékéről

Képzőművészet 2019. november 27.
Nyugdíjas barátom felesége nézte meg, javasolta számunkra a budapesti Műcsarnok nyári programját. A közeli Oktogonról indultunk kiállítást nézni a Hősök Terén lévő Műcsarnokba. A földszinten látható, feltehetően óriási méretű építészeti Szalont kihagyva, könnyedebb élményre vágytunk. Az alagsori termekben egy számomra…
Tovább
Titkok pokla, avagy rejtélyek purgatóriuma

Titkok pokla, avagy rejtélyek purgatóriuma

Könyvespolc 2019. november 27.
Az emberi természet szinte kielégítetlenül éhezik válaszok után. Titkok, rejtélyek és kérdések özöne foglalkoztat minket naponta. A való világban egy válasz mindig ezer új kérdéshez vezet, de egy jól megalkotott rejtélyes regény pillanatnyilag kielégítheti az olvasó érdeklődését. Sir Arthur Conan…
Tovább

Egyesületek

Rozsnyai Béla emlékkiállítás, 2019. augusztus 31.

Rozsnyai Béla emlékkiállítás, 2019. augusztus 31.

Elhangzott a stockholmi Magyar Házban Augusztus 20. megünneplésének alkalmából   Tisztelt meghívott vendégek, kedves egybegyűltek, barátaim, kedves Anett!…
Hírek a Stockholmi Magyar Házból

Hírek a Stockholmi Magyar Házból

Sikeres pályázatunk eredményeként  megvalósult a stockholmi Magyar Ház nyílászáróinak cseréje. Augusztus elején megérkeztek a méretre gyártott nyílászárók. A…
Gyermeknapi kirándulás

Gyermeknapi kirándulás

A gyermeknapot minden év június elején megünnepeljük Uppsalában. Tesszük ezt örömmel, mivel az egyesület tagjainak átlagéletkorát tekintve fiatalok…
Hírek a malmői Hungaroclubtól

Hírek a malmői Hungaroclubtól

Az ősz beköszöntével beindult az őszi-téli aktivitásunk. A forró nyár alkalmával tagjaink többször is összejöttek közös grillezésre, de…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

Nagyon szép és gazdag félévet búcsúztattunk a gyerekekkel május végén. Majd a nyári szünidőt követően, szeptember 1-től szülői…
Isten éltessen! | Gondolatok a SOMIT Generációk 25 éves jubileumi táboráról

Isten éltessen! | Gondolatok a SOMIT Generációk 25 éves jubileumi táboráról

Az 1994-ben útjára indított Svédországi Magyar Ifjak Társasága 2019. május 30. és június 2. között a Hälleberga Tábortanyán…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME