A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Rozsnyai Béla emlékkiállítás, 2019. augusztus 31.

Elhangzott a stockholmi Magyar Házban Augusztus 20. megünneplésének alkalmából

 

Tisztelt meghívott vendégek, kedves egybegyűltek, barátaim, kedves Anett! És te is Béla, aki minden kétséget kizáróan velünk vagy abban a számunkra még ismeretlen dimenzióban, ahol majd valaha – bízzunk benne – ismét találkozunk!

Hogyan is lehetne meghatottság nélkül megnyitnom ezt a kiállítást, hiszen a távozásod még mindig hihetetlen, még összenézünk otthon, ha délutánonként megcsörren a telefon, mintha szokásod szerint te csengetnél ránk!  Engedd meg, kérlek, hogy azok számára, akiknek nem adatott meg az a kiváltság, hogy ismerhessenek téged, röviden bemutathassalak.

Rozsnyay Béla munkáit nem első alkalommal állítjuk ki a Magyar Házban, utoljára 2013 októberében volt lehetőségünk gyönyörködni az alkotásaiban, de korábban is még két alkalommal; s akik még emlékeznek a Tångagärde-i önképzőköri táborokra, azok tudják, hogy Rozsnyay Béla ezeknek elmaradhatatlan részvevője volt.

1949-ben született Erdélyben, Marosvásárhelyen, ahol iskoláit is végezte, majd Székelyudvarhelyen élt, de az elszakított országrészek magyarságot sújtó kettős – politikai és nemzeti – elnyomása, őt is, mint sokunkat, a szülőföld elhagyására kényszerítette. Élt hosszasan Helsingörben, mind a haláláig dán állampolgár maradt, de lakott Máltán, s egy rövidebb időszakot még Franciaországban is, míg végül a mi nyugatra szakadt generációnkból elsőként teljesítette be a legtöbb nyugati szórványban élő magyar vágyát: Magyarországra költözött, Budapesten élte életének művészileg legtermékenyebb, legihletettebb időszakát.

A 70-es évek óta foglalkozott szobrászattal. Eleinte nagyobb méretű acélszobrokat alkotott, később, főleg gyakorlati okok miatt, a sorsát meghatározó vándorévek során, az emigráció hányattatásában a nagyobb méretű munkák helyett kisplasztikákat, ékszereket tervezett. Ez a lépés aztán meghatározta azoknak az anyagoknak a megválogatását, amelyekkel dolgozott. A kisebb méretek nemesebb anyagok használatát tették lehetővé, szobrai ezüstből, egzotikus faanyagokból készültek, ékszerei pedig aranyból, ezüstből, a féldrágakövek széles palettájának felhasználásával; sőt kevésbé szokványos alkotóelemekkel is gazdagodtak alkotásai, mint például antik érmékkel, amelyeket úgy épített be ékszereibe, hogy azok aztán szerves részeivé váltak ezeknek: a nemes anyag és az elmúlt évszázadok tárgyi emléke szinergikusan hat a művészi élményre. Az elmúlt húsz évben Rozsnyay Béla érdeklődése ismét felébredt a bronz és az acél iránt, szobrai, sőt ékszerei is életre keltek, többé nem merev tárgyak, hanem mozgó alkotóelemeik révén külön életük van. Vannak alkotásai, amelyek önmaguktól mozognak, óriás acélvirágok, amelyek a legkisebb légáramlattól is ringani kezdenek. Az ékszerek olykor egy-egy szobor élő alkotóelemei: kiemelhetőek a kompozícióból, majd viselés után visszahelyezhetők.

Nagy felfedezés volt Béla számára, hogy az általa létrehozott acélszobrokat meg is tudta szólaltatni: kiállításai megnyitóinak érdekessége volt, amikor szobrain – olykor profi zenekísérettel – saját maga improvizálta hangeffektusokat mutatott be különböző ütők segítségével. Ezeket az előadásokat az érdeklődő ki is keresheti a Youtube-on. Az utóbbi öt év volt Béla életének leggyümölcsözőbb szakasza, amelyet nem utolsósorban élettársa, Somodi Anett tett lehetővé, akinek a mai kiállítást is köszönhetjük. Nemcsak partnerként s a napi gondok átvállalásával tette könnyebbé, tehermentesebbé a Béla életét, hanem muzeológusként, művészettörténészként felhívta a Béla figyelmét olyan lehetőségekre, amelyek megnyitották az utat számos nemzetközi kiállításon való részvételhez és rangos díjak elnyeréséhez. Ennek a munkakedvben, ihletben, sikerekben tobzódó életszakasznak vetett véget a február elején diagnosztizált végzetes kór, amely pontosan két hónappal később elragadta közülünk a minden szempontból kiváló – utolsó hónapjáig aktív életet élő, korát meghazudtolóan fiatalos embert. Fájdalmas rágondolni is, hogy a szeptember 18-án esedékes, 70. születésnapja alkalmára kiadott, Árkossy István által összeállított albumot nem tarthatta kezében.

Bár a megnyitót a Rozsnyay Béla művészetének méltatásával kellene befejeznem, mégsem ezt teszem. Az utókor nyilván meg fogja ezt tenni, s ebben nagy szerep hárul Somodi Anettre, aki felvállalta az életmű gondozását. A Béla művészetének megérdemelt magasztalása helyett inkább szeretném megosztani veletek azt a barátságot, amely hozzá fűzött bennünket: soha nem volt, s nem is lesz olyan barát, amilyen Béla volt, aki annyira szívén viselné sorsunkat, mint ahogyan ő tette, aki a „kétszer tesz, aki gyorsan tesz, százszor tesz, aki szívesen tesz” közmondást megszégyenítően ezerszeres segítőkészséggel tett meg bármit, amire kértük. Halála egy munkássága csúcsán álló, nagyszerű alkotótól fosztotta meg a magyar és nemzetközi művészettörténetet – de számomra sokkal nagyobb fájdalom a lelki társ elvesztése.

Isten veled, Béla, pótolhatatlan, drága barát! Viszontlátásra!

 

Bereczky-Veress Biborka

Határok nélküli emlékezet

Határok nélküli emlékezet

Kedves Olvasó! 2020. július 03.
Kedves Híradó Olvasók! A Híradó legutóbbi megjelenése óta sok minden történt. Az első, általam főszerkesztett lapot már Ózdra kézbesítette a posta Göteborg helyett. Ugyanis a koronavírus járvány miatt a Nemzetpolitikai Államtitkárság hazarendelte a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasait, köztük engem…
Tovább
A palóc Pompeji, „Grand Canyon” és „Palóc Olympos” földjén

A palóc Pompeji, „Grand Canyon” és „Palóc Olympos” földjén

Kárpát-medence 2020. július 03.
Szállásunkat Ráróspuszta-Nógrádszakál nyaralóövezetében foglaltuk le. Ráróspuszta a ma határfolyót képező Ipoly mellett fekszik. Az Ipolyon az első világháború előtt közel 50 hídon lehetett átkelni – ezek nagy része megsemmisült az első világégés idején. 2011-ben, a Madách híd átadásával, újabb lépés…
Tovább
Őszi látogatás Firenzében

Őszi látogatás Firenzében

Képzőművészet 2020. április 02.
Ősszel Firenzébe látogattunk. Este érkeztünk meg a pályaudvarra. Fél órába is beletelt, mire a vasútállomás körül megtaláltuk a szállásunkra induló városi autóbusz megállóját. A város fényei első látásra is vonzónak tűntek. Átkeltünk az Arnó folyó hídján, és az első megállóban…
Tovább

Egyesületek

Új év, új kezdetek a Jönköpingi Magyar Egyesületben

Új év, új kezdetek a Jönköpingi Magyar Egyesületben

A programokkal teli 2019-es év után új fejezet nyílt a Jönköpingi Magyar Egyesület életében. A tavalyi évben 35…
A stockholmi Magyar Ház technikai korszerűsítése

A stockholmi Magyar Ház technikai korszerűsítése

A stockholmi Magyar Ház Házkezelősége 2019-ben sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által a diaszpórában élő magyarság…
Ez az év is elkezdődött...

Ez az év is elkezdődött...

... de még hogy! Stockholmban már január második hetében beindult az egyesületi élet. A legszorgalmasabbak a színjátszókörösök voltak,…
Téli SOMIT 2020. Beszámoló

Téli SOMIT 2020. Beszámoló

Az idei első, Téli SOMIT mind a szervezők és mind a résztvevők nagy örömére már hetekkel a tábor…
Hajdan-Hajdú

Hajdan-Hajdú

A tánc szinte egyidős az emberrel. Hangulatot, gondolatokat fejez ki, hogy lássa és értse az, aki nézi. Az…
Szabó Tünde borász Göteborgban

Szabó Tünde borász Göteborgban

Magyarországot mindig is jó bortermelő országnak ismerte a világ. Sajnos, a háborút követően volt egy hosszú időszak, amikor…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as évadunkat január végén kezdtük, amikor is Dr. Pölcz Éva tartott nekünk egy érdekes előadást a stresszről,…
A Pannónia Klub életéből

A Pannónia Klub életéből

A 2019-es év végét két, nagyon szép, színvonalas programmal zártuk. Lohn Annamária KCSP-ösztöndíjas Magyar Nobel-díjasok és feltalálók című…
A magyar kultúra napja Malmőben – így emlékeztek a Pannónia Klub tagjai

A magyar kultúra napja Malmőben – így emlékeztek a Pannónia Klub tagjai

A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én tartjuk abból az alkalomból, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a…
30 éves az eskilstunai magyar közösség

30 éves az eskilstunai magyar közösség

           Egy hazafias érzelmű kis csoport ötleteként, 1989 kora tavaszán, Barra Regina lakásán született…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME