A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Rozsnyai Béla emlékkiállítás, 2019. augusztus 31.

Elhangzott a stockholmi Magyar Házban Augusztus 20. megünneplésének alkalmából

 

Tisztelt meghívott vendégek, kedves egybegyűltek, barátaim, kedves Anett! És te is Béla, aki minden kétséget kizáróan velünk vagy abban a számunkra még ismeretlen dimenzióban, ahol majd valaha – bízzunk benne – ismét találkozunk!

Hogyan is lehetne meghatottság nélkül megnyitnom ezt a kiállítást, hiszen a távozásod még mindig hihetetlen, még összenézünk otthon, ha délutánonként megcsörren a telefon, mintha szokásod szerint te csengetnél ránk!  Engedd meg, kérlek, hogy azok számára, akiknek nem adatott meg az a kiváltság, hogy ismerhessenek téged, röviden bemutathassalak.

Rozsnyay Béla munkáit nem első alkalommal állítjuk ki a Magyar Házban, utoljára 2013 októberében volt lehetőségünk gyönyörködni az alkotásaiban, de korábban is még két alkalommal; s akik még emlékeznek a Tångagärde-i önképzőköri táborokra, azok tudják, hogy Rozsnyay Béla ezeknek elmaradhatatlan részvevője volt.

1949-ben született Erdélyben, Marosvásárhelyen, ahol iskoláit is végezte, majd Székelyudvarhelyen élt, de az elszakított országrészek magyarságot sújtó kettős – politikai és nemzeti – elnyomása, őt is, mint sokunkat, a szülőföld elhagyására kényszerítette. Élt hosszasan Helsingörben, mind a haláláig dán állampolgár maradt, de lakott Máltán, s egy rövidebb időszakot még Franciaországban is, míg végül a mi nyugatra szakadt generációnkból elsőként teljesítette be a legtöbb nyugati szórványban élő magyar vágyát: Magyarországra költözött, Budapesten élte életének művészileg legtermékenyebb, legihletettebb időszakát.

A 70-es évek óta foglalkozott szobrászattal. Eleinte nagyobb méretű acélszobrokat alkotott, később, főleg gyakorlati okok miatt, a sorsát meghatározó vándorévek során, az emigráció hányattatásában a nagyobb méretű munkák helyett kisplasztikákat, ékszereket tervezett. Ez a lépés aztán meghatározta azoknak az anyagoknak a megválogatását, amelyekkel dolgozott. A kisebb méretek nemesebb anyagok használatát tették lehetővé, szobrai ezüstből, egzotikus faanyagokból készültek, ékszerei pedig aranyból, ezüstből, a féldrágakövek széles palettájának felhasználásával; sőt kevésbé szokványos alkotóelemekkel is gazdagodtak alkotásai, mint például antik érmékkel, amelyeket úgy épített be ékszereibe, hogy azok aztán szerves részeivé váltak ezeknek: a nemes anyag és az elmúlt évszázadok tárgyi emléke szinergikusan hat a művészi élményre. Az elmúlt húsz évben Rozsnyay Béla érdeklődése ismét felébredt a bronz és az acél iránt, szobrai, sőt ékszerei is életre keltek, többé nem merev tárgyak, hanem mozgó alkotóelemeik révén külön életük van. Vannak alkotásai, amelyek önmaguktól mozognak, óriás acélvirágok, amelyek a legkisebb légáramlattól is ringani kezdenek. Az ékszerek olykor egy-egy szobor élő alkotóelemei: kiemelhetőek a kompozícióból, majd viselés után visszahelyezhetők.

Nagy felfedezés volt Béla számára, hogy az általa létrehozott acélszobrokat meg is tudta szólaltatni: kiállításai megnyitóinak érdekessége volt, amikor szobrain – olykor profi zenekísérettel – saját maga improvizálta hangeffektusokat mutatott be különböző ütők segítségével. Ezeket az előadásokat az érdeklődő ki is keresheti a Youtube-on. Az utóbbi öt év volt Béla életének leggyümölcsözőbb szakasza, amelyet nem utolsósorban élettársa, Somodi Anett tett lehetővé, akinek a mai kiállítást is köszönhetjük. Nemcsak partnerként s a napi gondok átvállalásával tette könnyebbé, tehermentesebbé a Béla életét, hanem muzeológusként, művészettörténészként felhívta a Béla figyelmét olyan lehetőségekre, amelyek megnyitották az utat számos nemzetközi kiállításon való részvételhez és rangos díjak elnyeréséhez. Ennek a munkakedvben, ihletben, sikerekben tobzódó életszakasznak vetett véget a február elején diagnosztizált végzetes kór, amely pontosan két hónappal később elragadta közülünk a minden szempontból kiváló – utolsó hónapjáig aktív életet élő, korát meghazudtolóan fiatalos embert. Fájdalmas rágondolni is, hogy a szeptember 18-án esedékes, 70. születésnapja alkalmára kiadott, Árkossy István által összeállított albumot nem tarthatta kezében.

Bár a megnyitót a Rozsnyay Béla művészetének méltatásával kellene befejeznem, mégsem ezt teszem. Az utókor nyilván meg fogja ezt tenni, s ebben nagy szerep hárul Somodi Anettre, aki felvállalta az életmű gondozását. A Béla művészetének megérdemelt magasztalása helyett inkább szeretném megosztani veletek azt a barátságot, amely hozzá fűzött bennünket: soha nem volt, s nem is lesz olyan barát, amilyen Béla volt, aki annyira szívén viselné sorsunkat, mint ahogyan ő tette, aki a „kétszer tesz, aki gyorsan tesz, százszor tesz, aki szívesen tesz” közmondást megszégyenítően ezerszeres segítőkészséggel tett meg bármit, amire kértük. Halála egy munkássága csúcsán álló, nagyszerű alkotótól fosztotta meg a magyar és nemzetközi művészettörténetet – de számomra sokkal nagyobb fájdalom a lelki társ elvesztése.

Isten veled, Béla, pótolhatatlan, drága barát! Viszontlátásra!

 

Bereczky-Veress Biborka

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. március 26.
Kedves Híradó Olvasók!   Mindenekelőtt szeretnék elbúcsúzni szeretett szerkesztőtársamtól, a Híradó régi munkatársától, a Kékvirág anyanyelvi tábor „Nagymamájától”: Tóth Ildikótól. Sajnálattal fogadtam váratlan halálhírét, előtte néhány héttel elküldte még a Híradó számára – az immáron utolsóvá vált – szövegeit. Elhallgatnak…
Tovább
Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Könyvespolc 2024. március 27.
  Kutatok a közelmúlt emlékei között, hogyan és mikor bukkant fel ez a könyv, de nem jut eszembe. Valószínűleg a cím és a könyvborító volt, ami felkelthette az érdeklődésemet szokatlansága miatt. Agustina Bazterrica argentin írónő Pecsenyehús című regényének borítóján egy…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább
Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Interjú a Skandináviai Szent György Lovagrendről (IVISHFS.se) – 3. rész: beszélgetés lg. Giber Tamás Gáborral

Portré 2024. március 27.
Jelen írás egy, a Szent György Lovagrend (In Veritate Iustus Sum Huic Fraternali Societati, magyarul: „Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt”, rövidítve: IVISHFS) Skandináviában működő nagypriorátusáról szóló sorozat 3. részét képezi, melynek előzményei a Híradó előző két számának hasábjain…
Tovább
„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

„Folytassuk akkor a vallásossággal!”

Portré 2023. december 11.
  Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével készített interjú második része. Mivel még ebben sem értünk kérdéseink végére, a beszélgetést folytattuk 2023 augusztusában. A köztünk lévő korkülönbség ellenére jó…
Tovább

Egyesületek

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

Beszámoló a Tavaszi Szél Kulturális Egyesület programjairól

  A Kőrösi Csoma Sándor Program 2023–2024. évi göteborgi ösztöndíjasaként az én feladatom a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális…
Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

Téli beszámoló a Pannónia Klubtól

  Elmondhatjuk, hogy újra egy sikeres bállal zártuk a tavalyi évet, ami a felnőtteknek szánt programjainkat illeti. Az…
Hírek a SOMIT háza tájáról...

Hírek a SOMIT háza tájáról...

2024. február 9-én délután megnyitotta kapuit a SOMIT első idei tábora, a Téli tábor. A táborlakók már pénteken…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME