A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Bereczky-Veress Biborka 2021. október 23-i beszéde

Helyszín: Stockholmi Magyar Ház. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója ünnepi szónokának Lakatos Mihály Budapesten élő írót, költőt, újságírót hívtuk a Magyar Házba. Meghívásunkat elfogadta ugyan, de sajnos időközben olyan kezelésnek vetette alá magát, ami végül megakadályozta abban a szándékában, hogy részt vegyen a mai megemlékezésünkön. Kérlek, engedjétek meg, hogy bevezetőként én mondjak egy néhány szót az ünnepi alkalomból.

Talán nincs a földkerekségen olyan magyar, aki az 1956 – nem is az évszám, hanem pusztán a szám – hallatán ne azonnal a magyar szabadságharcra gondolna. Azoknak, akik valaha megérték egy diktatúra nyomását, az állandó megfigyelés alatt való élet szorongását, a besúgóktól való rettegést, a titkosrendőrségi kihallgatások alatti pánikot, a tanulási lehetőségtől való eltiltás veszélyét, a munkahelytől, családfenntartási lehetőségtől való megfosztás félelmét, nem kell magyarázni azt, hogy milyen mindent elsöprő erőt jelent az a pillanat, amikor egyszerre felrobban a sok éve tartó embertelen nyomás, amikor végre szabadon kiálthatják az emberek mindazt, amit hosszú időn keresztül még szinte gondolni sem mertek. Az ilyen felszabadult örömmámorban boldogan és félelem nélkül lehet a géppuska sortüze vagy a tank csöve elé állni. Az 1956. október 23-át követő napok a reménység, a bizakodás, majd a csalódottság és a gyász napjai voltak, a világ együttérzésének, a nagyhatalmak biztatásának és cinikus távolmaradásának napjai. A szovjet kiskatonák, akiket az imperialisták hatalomra törése megakadályozásának ürügyén küldtek Magyarországra, szüleikhez, testvéreikhez hasonló elnyomott, elgyötört, szegényesen öltözött emberekkel találták szembe magukat. Sokan közülük megtagadták a tűzparancsot, ezt azonnali főbelövéssel torolták meg parancsnokaik, de voltak olyanok is, akik átálltak a magyar forradalmárok oldalára és halálukig harcoltak velük együtt. Az emberáldozatok számadatai nagyjából ismertek: csaknem háromezer magyar és közel nyolcszáz szovjet állampolgár vesztette életét ezekben a napokban, kétszázharmincöt embert végeztek ki a megtorlás időszakában, ezreket kínoztak meg és börtönöztek be s kétszázezer fölé tehető mindazoknak a száma, akik elhagyták Magyarországot – hős szabadságharcosok és a megtorlás elől az első napokban elmenekült állambiztonsági söpredék, akik aztán nyugaton szintén forradalmárként „adták el” magukat. Ma már tudunk arról is, hogy a kommunista rendszer ugyanolyan kegyetlenséggel torolta meg az elszakított területeken élő, a magyar forradalommal szimpatizálókat, mint a forradalom leverése utáni magyar bolsevista kormány.

Büszkék vagyunk 1956-ra. De mi is történt (az azóta eltelt) hatvanöt év alatt?

A szabadság... gondolkozzunk el azon, hogy mi is a szabadság? Mi, az a generáció, akik még megtapasztaltuk a rendőrállam elnyomását és eljöttünk az úgynevezett „szabad” világba és azok, akik már beleszülettek, gondolkodjunk el, hogy most mennyire is vagyunk szabadok. Mi is a szabadság? A legnagyobb szabadság az, ha legbelsőbb gondolatainkat, véleményünket, meggyőződésünket, hitünket bármikor, bárkinek kinyilváníthatjuk anélkül, hogy a legcsekélyebb retorziótól, megbélyegzéstől, munkahelyünk vagy akár barátaink elvesztésétől tartanunk kellene. Szabadság az, hogy beszélhetjük anyanyelvünket, megőrizhetjük önazonosságunkat, saját magunk választhatjuk sorsunk alakulását, hogy mit tanulunk, mit olvasunk, mivel foglalkozunk tehetségünk, szorgalmunk és vágyaink függvényében. Szabadság a biztonság, az, hogy szorongás nélkül engedhetjük ki gyermekünket az utcára, hogy ne kelljen attól rettegnünk, hogy egy nem neki szánt golyó véletlenül eltalálja. Önmagában a gazdasági jólét (ami ugyan nem is igazán jelent jólétet, csupán alapvető szükségleteinknek: az evésnek, lakhatásnak, szabad mozgásnak kielégítését) valamint az állandóan szélesedő szórakoztatóipar – ide sorolnám az Internet, a mobiltelefon, a számtalan televíziós csatorna által kínált végeérhetetlen lehetőségeket – önkéntes szabadságvesztésre kárhoztat bennünket. Nézzünk csak körül: drágán vásárolt digitális készülékeink alkalmasak arra, hogy pontosan megfigyeljék, lehallgassák mindazt, ami az otthonainkban történik, a Facebook a titkosrendőrségnél hívebben dokumentálja, hogy kikkel, milyen gyakran, milyen témában tartunk kapcsolatot, milyen a politikai beállítottságunk. Gondolatainkat bloggerek és influencerek próbálják befolyásolni, hogy hogyan vélekedjünk a minket érintő legfontosabb dolgokról: családról, hazáról, Istenhitről, tömeges bevándorlásról, nemi identitásról, fenntarthatóságról és arról, hogy közben mit is vásároljunk, hogy fenntartsuk a termelést, elköltsük keresetünket és ha lehetséges, akkor a lakás-, autó- és egyéb kölcsönök rabjává tegyenek bennünket. Függővé tesznek a kütyüinktől, megfigyelik vásárlói szokásainkat, gondolkodásmódunkat az Interneten keresett oldalak segítségével, nem mentesülünk a reklámoktól, amelyek eldöntik majd, hogy mit eszünk majd a jövő héten, milyen ruhát, játékot vagy karácsonyi ajándékot vásárolunk majd gyerekeinknek, unokáinknak. Az elnyomás nem rendőri módszerekkel történik, hanem fondorlatos módon, az új igények és függőségek teremtésével, ezek azonnali – és drágán megvásárolható – kielégítésével, s mindezt önkéntesen vállaljuk, gondolatainkat öncenzúrázzuk, mielőtt kimondanánk, nehogy lelepleződjön a mainstreammel ellentétes véleményünk. Boldogok vagyunk? Hány embert ismerünk, akik depressziósak, kiégtek? A fiatalok körében a legmagasabb halálozási ok az öngyilkosság. Szabadok vagyunk?
Gondolkozzunk el azon, hogy mi is a szabadság! Tisztelegjünk azok emléke előtt, akik hatvanöt éve életüket kockáztatva – akár fel is áldozva – mertek tenni érte. És gondolkodjunk el veszélyeztetett függetlenségünkön, saját képzelt szabadságunkon és azon, hogy milyen értékek mellett teszük majd le voksunkat a jövőben!

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. március 16.
Kedves Híradó Olvasók! Minden márciusban annak öröme tölt el, hogy hamarosan itt a tavasz – a természet újjáéled, a tavaszi hérics, a leánykökörcsin, a hóvirág, az erdei szellőrózsa, a különféle kosborok, májusban pedig a piros kígyószisz bontja szirmait. Eszembe jut,…
Tovább
Sötétség (Dark)

Sötétség (Dark)

Könyvespolc 2022. március 16.
Pár éve egyszer már rákattantam erre a sorozatra, de az első évad nyitva hagyott befejezése után kikerült a fókuszból, valahogy nem kerestem rá, hogy lett-e folytatás. Mostanában viszont német nyelvgyakorlásként lepörgettem pár sorozatot a Netflixen, így került elő ismét a…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Sajnos a 2021-es év vírushelyzetére való tekintettel egyesületünk tagjai ritkán találkozhattak.
Talpra, göteborgi magyar!

Talpra, göteborgi magyar!

Több generáció együtt a Márton napi sokadalomban Sokféleképp lehet „talpra állni” és tenni, cselekedni egy közösség összekovácsolásáért, megtartásáért.…
Bereczky-Veress Biborka 2021. október 23-i beszéde

Bereczky-Veress Biborka 2021. október 23-i beszéde

Helyszín: Stockholmi Magyar Ház. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója ünnepi szónokának Lakatos Mihály Budapesten élő írót,…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME