Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében. A gondnok, Bán Feri méhecskéi évről évre kevesebben vannak. Szomorú dolog ez. Azután áthajtok a kapun, ahol az udvart borító fű a napfényben szinte világít. A látvány derűvel tölti el szívemet. A ház homlokzatán ez fogad: „ISTEN HOZOTT”.
Tångagärde a svédországi protestáns magyarok (SMAPEK) tulajdonában van, de a felekezeti jellegű gyülekezeteken kívül szociális összejövetelek megtartására is kiválóan alkalmas. Van itt jól felszerelt konyha, hálószobák, zuhanyzók, társalgók; a kertben lehet tábortűz körött énekelni, bográcsban főzni, kolbászt, szalonnát sütni. Egy vidám este hosszúra is sikerülhet, de nem gond: ott várnak a szobák, az ágyak, másnap reggel pedig az emeletre is felszáll a friss kávé illata. Lecsalogatja az ébredőt…
A Kőrösi már a kilencvenes évek kezdete óta végtelen sok híres magyar írót, költőt, politikust, tudóst, zenekart és énekest hívott meg Göteborgba. Most, hogy a nyár kezdetén megölelhessük egymást az őszi találkozásokig, főztünk, asztalhoz ültünk, ettünk, bort kóstoltunk Tångagärde hangulatos helyiségeiben.
A Kőrösi vezetőségének nem kis munkájába került a nyár
eleji évadzáró megszervezése. Köszönjük!
Június 10-én az első órákban minden autó érkezésére felfigyelünk. Ilyenkor ezt hallani: „Nahááát, de rég láttalak!”. És a többi. Személyes és általános kérdések. Ami azonban mindig jelen van, az az állandó mosoly.
Azután valahogyan mindenki a kávé illata után igazodik, hiszen akik már megérkeztek, mind a kávészobában gyülekeznek. Nagy hangja van az üdvözlések örömének.
Az ebédet Dézsy Ildikó és Gábor főzte. Olyan finom volt a lucskos káposzta, hogy néhányan haza is vittek belőle. De azért itt, az ebédnél volt a legfinomabb, mert közben megsült a kenyér. Gyönyörű, ropogós kenyér! A lucskos és a frissen sült kenyér egy napon születtek.
Délután Gajdó Delinke színművésznő a debreceni Szabó Magda írónő gondolataival késztette komoly figyelemre közönségét. (Szelíden és szilárdan). Hullámoztak az érzelmek és nagy volt a taps. Köszönjük, Delinke!
Közben Búzás Melinda foglalta el a konyhát. A vacsora készült itt: kolbászos lecsó. Ehhez is maradt a nemrég még meleg kenyérből. A lecsóból is sok távozott „doggy bag”-ben.
Egész nap gyönyörű időnk volt, de a percek-órák nagyon gyorsan teltek. Vacsora után a Demetervin borászának, Széplaki István Bencének előadását hallgattuk a tokaji hegyvidék híres borfajtáiról. Sokszor ámultunk, hogy a fiatal borász mennyire érti a munkáját. Az élményt fokozta, hogy a borokból ihattunk is. Micsoda ízek! Ki tudja már, melyik volt a legfinomabb…
Este rövid szünet után e sorok írója ült a zongorához és a dalok, nóták, népdalok, operettek kedvelői együtt énekelték a dalt, amelybe valaki éppen belekezdett. Pontosan nem emlékszem, de – mint már olyan sokszor – most is fél éjszaka kettő felé tért véget a zene.
Ha valaki átment a kávézón át a terem és a konyha között, rengeteg sütemény mellett kellett elhaladnia. Hát nem nehéz az a kis mozdulat, megenni pedig a választott finomságot már menet közben is lehet. És ezekből a süteményekből másnap reggelre is jutott a kávé mellé. Kezdődött a csomagolás. Ölelések, kézfogások. Persze voltak, akik csak délután ültek autóba, hogy azután az élményt, a találkozások emlékét magukkal vigyék. Mert az év folyamán a különböző Kőrösi rendezvényeken sokan látjuk majd egymást, de az azért más, mint Tångagärde. Nyáron.
