Csillagászati értelemben a nyári napforduló idején kezdődik a NYÁR. Ebben az időben jár a Nap a legmagasabban az égbolton, ilyenkor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. A magyar népi szokások szerint ez az ünnep már korábban is fontos volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a nyári napfordulót. A legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van.

A SOMIT Generációknak is hosszú időre visszanyúló hagyománya, hogy tagjaink együtt töltik a napforduló körüli napokat. Idén sem volt ez másként, mikor június 20–23. között megrendezésre került nyári táborunk a Hällebergai Tábortanyán.

A szokásos szabadidős rendezvényen a résztvevők jó hangulatban töltötték az ünnepi hétvégét. Közös elhatározás szerint részesei voltunk a svéd hagyományos ünneplésnek is, mivel ellátogattunk a gullaskruvi egyesület által szervezett midsommarfest-re. Énekeltünk és táncoltunk a helyiekkel, megkóstoltuk süteményeiket, és egy jó kávé mellett elbeszélgettünk a világ dolgairól.

Bár az idő kicsit megviccelt bennünket, az eső ellenére is megtartottuk a már szinte hagyománynak számító közös grillezést, és szakácsunknak köszönhetően egy nagy bogrács pörkölt, valamint isteni tepertős pogácsa is készült, melyeket együtt fogyasztottunk el. Néhányan horgászni mentek, így még sült hal is került a közös asztalra. Természetesen nem maradhatott el a túrázás és a strandolás sem. A táborozók kisebb-nagyobb csapatokba tömörülve szervezték a napi programjukat: voltak, akik a közeli kemping strandján fürdőzve élvezték a napsütéses órákat, mások az erdő hűvösében találtak nagyszerű szórakozást. A fiatalok – saját ötlet alapján (kisebb szülői segítséggel) – ad-hoc mozit alakítottak ki, hogy az esős órákat kitöltsék.

Természetesen nem beszélhetünk SOMIT táborról az éjszakába nyúló beszélgetések, a sok nevetés és a vidám pillanatok említése nélkül. Erre méltón vagyunk büszkék, hiszen ez az, ami talán leginkább összekovácsolja a tagságot, és amiért táborról táborra visszatérünk találkozni.

Írta:Hartmann Barbara