Az öregedési folyamat előbb-utóbb bekövetkezik az egyesületi életben is, hiszen a tagok hús-vér emberek, mégis van egy jelentős különbség. Amíg az egyénnél ez a folyamat (ma még) megállíthatatlan, addig egy közösségnél adva van a megújulási lehetőség, amennyiben életképes a társaság. Ha jó időben történik a nemzedékváltás, vagyis amikor az öregedő korosztály átadja a stafétabotot egy fiatalabbnak, akkor az átmenet törés- és zavarmentes lehet. A közösség tevékenysége folytatódhat, de már új, a kornak inkább megfelelő szellemben.

 

Egy-egy haláleset vészjelzés, vagy legalábbis ébresztőóra lehet számunkra, figyelmeztetés a megújulás idő- és szükségszerűségére. Pétery Zoltán, aki nélkül az 50 éves egyesületi krónikánk kezdő időszakának története nagyon hiányos lett volna, már nem él. Somogyi László, aki az 1957-ben Lundba érkező menekültek között lelkesen szervezte a diákságot, szintén elhagyott bennünket, s nincs már az élők sorában Lőrincz Dezső sem, mindnyájunk Dezső bácsija, egyesületünk korelnöke.

Amilyen szomorúan nélkülözzük őket, legalább olyan örömmel köszöntjük az utánpótlást. Ugyanis, hál´istennek nemcsak Ljungbyben születnek magyar gyerekek! Nincsenek ugyan hivatalos statisztikai adataink, de a Játszóház rendezvényein időről-időre felbukkanó apró emberpalánták világosan jelzik, hogy az eltávozottak helyére újak jönnek. Elmondható, hogy a megújulás folyamatosan folyamatban van. Ezek szerint életképesek vagyunk, bár lépten-nyomon azt látjuk és halljuk, hogy „elfogyunk lassan, mint a gyertyaláng...”. A statisztikusok már azt is kiszámították, hogy mikorra fogyunk el! Talán már ideje is csomagolni, végrendelkezni? De kire hagyjuk a cókmókunkat; nem lesznek örökösök, hiszen azok is elfogynak. Esetleg elképzelhető, hogy téves, vagy megtévesztő a statisztikusok számítása és mégse fogyunk el? (Churchill, aki legalább egy Nobel-díjjal okosabb volt e sorok írójánál, kijelentette, hogy csak azt a statisztikát fogadja el, melyet ő maga hamisított). Esetleg elképzelhető, hogy lefizette őket a „globális hatalom”, hogy elvegye az életkedvünket, önként feladjuk s odaadjuk az országunkat mindenestől, hiszen úgysem lesz kire hagyni? 

 

Vannak fizikai törvények, melyek mindnyájunkra érvényesek. Mégis élnek közöttünk emberek, akik képesek dacolni ezekkel a törvényekkel. Dacoljunk mi is, ne fogadjuk el a vészmadarak jóslatait!  Fél évszázaddal ezelőtt valószínűleg nem azzal az elképzeléssel alapították a mai svédországi magyar egyesületeket, illetve azok elődeit, hogy még a 2. évezredben is folyamatosan működjenek, mi több, gyarapodjanak. Mégis ez történt, s remélhetőleg ez a folyamat nem is szűnik meg. Látva a Játszóházban a sok érdeklődő, értelmes, víg kedélyű gyereket, a gyerekeket vállaló fiatal szülőket, nem lehet kétség afelől, hogy lesznek itt magyar egyesületek még a 3. évezredben is.

 

Egyesületünkben van egy magunk választotta bűvös határ (elégedettségi küszöb), melyet ha elérünk, netán túlszárnyalunk, majdnem elégedettek lehetünk. Ez a határ a 100-as taglétszám („bezzeg az én időmben több, mint 300-an voltunk..!” – szól közbe a múltról ábrándozó). Általában két hónappal az évzárás előtt, még mélyen a határ alatt vagyunk, ekkor indul az év végi hajrá. 2013-ban ez olyan sikerrel járt, hogy az utóbbi évek legmagasabb taglétszámát jelenthetjük az illetékeseknek.

Ami 2013 történéseit illeti, rutinszerű tevékenységünktől eltérő volt egy megbeszélés a felvidéki Pro Kalondiensis Polgári Társulás vezetőivel Nyugat-Európa Kelet-Európáért az EU-ban elnevezésű projektjük kapcsán. Az összejövetel hármas összefogással (Malmö – Helsingborg – Lund) valósult meg. Hasznos találkozó volt, láttunk lehetőséget a kapcsolat tartósítására, közös érdekeink, de eltérő lehetőségeink összehangolására.

 

Az új szelek hozták el hozzánk két alkalommal is a mozgó konzuli irodát, de még így is többen lemaradtak a magyar állampolgársági kérelmekkel kapcsolatos tanácsadásról, gyakorlati segítségről. Köszönetünk Szabó Balázsnak és Dorogi Lászlónak áldozatkész munkájukért!

 

Úgyszintén kétszer jártak nálunk a magyarországi ösztöndíjasok, Kántor Julcsi és Komáromi Marci, akik azzal a céllal látogatták meg a svédországi magyar egyesületeket, hogy szakmai segítséget nyújtsanak elsősorban a gyermekfoglalkoztatás terén. Szereplésük sikeres volt, visszavárjuk őket!

 

 

A Játszóházunk működésében örvendetes változás tapasztalható. Túri Ági továbbra is szervezi a hagyományőrző (húsvéti, pünkösdi, Szent György-napi, stb.) foglalkozásokat miközben Valcz Judith és Mészáros Márta bekapcsolódásától azt reméljük és várjuk, hogy az általuk szervezett műsoroknak köszönhetően (jelmezes farsangi buli, retro-buli, stb.) nem veszítjük el azokat az iskoláskorú gyerekeket sem, akik már nem szívesen ülnek le egy asztalhoz az óvodásokkal. 

 

Végezetül egy felhívás: Túri Ági szívesen kezdeményezne együttműködést más egyesületekkel a gyermekfoglalkoztatás terén. Elérhetősége Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. . Érdeklődök jelentkezzetek!

 

A lundi s környékbeli magyarok nevében kívánok mindenkinek sikeres 2014-et, örömteli, hasznos munkát s ahol szükség van rá, megújulást.

 

Boross Kálmán