Az a bizonyos „valami” akkor dalokban, énekekben, táncban, bálokban, előadásokban és ékes anyanyelvünkben nyilvánult meg.  Akkor még azt hittem, ez a „valami” egy természetes része az életünknek, hiszen magyarok vagyunk, miért ne fognánk mindig össze? Azóta sajnos tudatosult bennem, hogy nem így van. Egy egyesület nem él tovább magától. A dalok, a táncok, az előadások és a beszélgetések nem hangzanak maguktól. Ehhez emberek kellenek. 

Talán épp azért éreztem magam rendkívül jó hangulatban április 26-án, mert éreztem, hogy meg tudtuk őrizni az összefogást, mely 20 évvel ezelőtt elindította egyesületünket.

 

 

László Attila elhozta számunkra a „Csillag Születik” győzelmének reményét, és csodás hangulatot varázsolt. Talán ez a fiatal tehetség is bizonyítéka annak, hogy álmaink teljesülhetnek, ha nagyon akarjuk, és ha készen állunk harcolni érte. 

Fiatalok és idősebbek egyaránt ropták a táncot, hiszen Attila előadásában régi és új slágerek változatosan hangzottak el. Nagy öröm volt számunkra, hogy sok vendégünk volt a közeli egyesületekből, bár sok halmstadi tagot hiányoltunk, akiknek szintén lett volna mit ünnepelniük, hiszen első sorban a halmstadi magyar közösségért rendeztük meg ezt az ünnepélyt.

 

 

Gyerekkorom óta sokat változott egyesületünk élete. Kicserélődtek emberek, néhányan eltűntek, jöttek újak helyettük, mások pedig kitartottak egyesületünk mellett. Természetesen mindig öröm új arcokat látni és új barátságokat kötni, de ugyanakkor a hiányzó tagjainknak helyét más nem tudja betölteni. Mindannyian fontos részei vagyunk egyesületünknek. Ezért immár vezetőségi tagként azt kívánom az elkövetkező 20 évre, hogy gyarapodjon egyesületünk új tagokkal, de találjanak vissza a régi tagok is, hogy még sok ilyen szép és vidám estét tölthessünk együtt. 

 

Vitos Mónika

Fotók: Bitay Zsolt