Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik– mondta egyszer egy okos ember. Ez bizonyára igaz. De az is igaz, hogy a fáradt, beteg, öregedő ember gyakran hibázik, mondhatni hibáján kívül, mert azt hiszi, hogy nem kell sokkal inkább odafigyelnie arra, amit tesz, mint ahogy régebben tette.
Nos, e sorok írója ebbe a hibába esett, amikor az EKE utolsó könyvének kézirata átment a keze alatt. A könyv egy kedves írásában, amely a vízilabdasport magyar sikertörténeteit beszéli el, rábukkant a Biros Péter névre, s a ritka és nem is könnyen értelmezhető családnevet a szerző tévedésének vélte és Bíróra „javította”. Már megjelent a könyv, amikor megtudta, hogy a többszörös olimpiai bajnok vízilabdázót, aki az idei olimpiai játékokon is részt vett, sőt a bevonuláskor ő vitte a magyar csapat előtt a zászlót, tényleg Birosnak hívják.
Egy másik hibáját még inkább restelli. Ezt az EKE csapatában játszó, ott a legfőbb pénzügyőr szerepét betöltő Pap Ivánnal szemben követte el, akiről azt írta, hogy a recski táborban volt politikai fogoly, onnan szabadították ki 1956-ban. Figyelmetlenségét – ugyanis a dolog nem így történt – ő maga betegségének és erre szedett gyógyszerei kábító hatásának tulajdonítja, de ez, ha igaz is, csak magyarázat, nem mentség. És hiba, amelyet legalább utólag javítani kell. Mert kedves munkatársunk, barátunk, Pap Iván a hírhedt váci börtönben volt politikai fogoly, és 1956 októberében, a budapesti eseményeknek a börtönbe is beszivárgó hírére, részt vett az ott raboskodók kitörésében – gépészmérnöki tanulmányait pedig Svédországban végezte.
Ebben az általa utoljára szerkesztett könyvben a felfedezett vagy esetleg még felfedezendő hibák elkövetését sajnálja, a történtekért elnézést kér és a megértést köszöni.
Veress Zoltán
