A köszönések sorát Boross Kálmán leköszönése nyitotta meg az év elején. A stafétabot még melegen új kézbe kerül, s a már jól bejáródott vezetőséggel folytattuk a munkát. Új tervek, nagy tervek születtek. Elsősorban arra összpontosítottunk, hogy kiszámítható rendszerességgel tudjunk programokat szervezni. Tagságunk összetételét nézve többségünk kisgyermekes családokból áll. Lundban mindig is voltak gyermekfoglalkoztatások, ám úgy éreztük, hogy ezeket rendszeresítenünk kell, valamint bővíteni a kínálatot.

Februárban a már hagyományosnak nevezhető farsangi bohóckodásra jöttünk össze, megközelítőleg harmincan. Régi és új arcok egyaránt jelen voltak. Megállapítottuk, hogy egyetlen előnye van annak, ha ritkán tartunk gyerekfoglalkoztatásokat. Csak az, hogy rácsodálkozhatunk egymás gyerekeire, hogy mekkorát nőttek, mialatt mi, szülők semmit sem változtunk. Mielőtt még ránk köszöntött volna a tavasz, egy fergeteges retrobulival limbóhintóztunk. Megismétlésre érdemes eseménynek bizonyult. Szeretnénk, ha többször jönnénk össze ilyen kötetlen, ám sokat jelentő rongyrázásra.

Márciusban Berecz Pityuék húzták a talpalávalót. Fellépésük után a népes gyereksereg fáradhatatlanul körtáncozott velük, mi szülők ugyanúgy (csak fáradságosan).

Áprilisban a húsvéti lányok mozgatták meg a nagyközönséget - ami szó szerint értendő. A nem-tagok közül is megtalált minket néhány család. Sőt, néhányan még hosszabb autóutat is tettek ezért az élményért. Jó volt együtt, azóta is emlegetjük!

Májusban Lundból is szép számú közönség érkezett Kristianstadba a SMOSZ 40 éves fennállásának tiszteletére rendezett ünnepségre. Büszkék voltunk arra, hogy sok gyerek is részt vett szülei mellett a rendezvényen, és bizony kitartóan, élvezettel ülték végig a terjedelmes és szórakoztató műsort. Több felől érkezett visszajelzés, hogy egy ilyen lélegzetű és jellegű megmozdulásra nagy lenne az érdeklődés.

A nyári szünet után egy hatalmasat robbantott a kirándulócsoport beindítása. Az ősz minden második vasárnapjára szerveztünk környezetismereti kirándulást. Ezt úgy hirdettük, hogy „Kicsiknek, nagyoknak, családoknak és bárkinek”. És így is volt: minden korosztály jól érezte magát. Igaz, többségében kisgyermekes családok csatlakoztak hozzánk. A tarisznyában mindig volt valami finom harapnivaló, melyről a szervezők gondoskodtak: zsíros kenyér, pizzatekercs vagy bográcsos krumplileves (ahhoz nagyobb tarisznyát vittünk).

Nem régen egy tök jó tökfaragó összejövetelre gyűltünk össze. Sok család apraja-nagyja fúrt, faragott, majd a sötétben tökvicsori kiállításra sorakozott fel a sok tök-jó-fej. Nagyot buliztunk a gyerekekkel!

Az év folyamán időközönként szélnek eresztettünk egy-egy meghívót a már bevált tartalommal: „magyar hölgyek kellemesen komolytalan és kellően értelmes főzőtanfolyama”. Meghívóján minden alkalommal más került terítékre: volt mexikói est (igen, igen, mindennel, ami odatartozik), volt rákvacsora (igen, igen, ott is minden, ami odatartozik, benne volt), volt pizzasütés is. Erre több anyuka elhozta a gyermekét, és akkora sikere volt a kis szakácsok körében, hogy azóta beindult egy együtt sütő-főző klub. Bemelegítőnek pogácsasütő akciót szerveztünk. Ehhez nagy konyhát béreltünk, és kicsi-nagy gyúrt velünk. Erre írják a képregények végén, hogy „folyt. köv.”

Majd október végén megkönnyeztük Bicskei István és társulata előadását.

Még nincs vége az évnek, vár ránk a télapóünnepség, a mézeskalács-sütöde és a használt könyvek vására. Mégis úgy tűnik, az 56-os megemlékezés teltházas közönsége képviselte legszebben azt, ami a Lundi Magyar Kultúrfórum. Eljöttek közénk régi alapítók, volt elnökök és aktív tagok; emellett sok új arc volt fellelhető a sorok között - gyarapodtunk; valamint az előadás melletti teremben egy csapat gyerek játszott egy lelkes dadussal, amíg szüleik a műsort nézték.

Ott voltunk: a múlt, a jelen és a jövő. Így szép egy évadot lezárni.

Mészáros Márta, elnök