Hööööölgyeim és Uraim! Kicsik és nagyok! Sok-sok szeretettel üdvözlünk mindenkit az idei családos táboron!

Nem, ennyire teátrális azért mégsem volt sem a tábornyitó, sem maga a tábor. Színházi előadásban mégis volt részünk. A budapesti Pódium Színpad: Húsvéti készülődés Nyúlanyóval című zenés műsorát egyaránt élvezték kicsik és nagyok. 

Fotó: Kádár Attila

De természetesen nem maradtak el a szabadtéri csapatjátékok, a zenés vetélkedő, a sütés-főzés, tojás- és arcfestés, nemezelés, locsolás, fűben tojáskeresés és (a felnőtteknek is kijáró) esti levezető bulizások sem.

Amíg az „átlagember” a szokásos módon ünnepelte a húsvétot, addig mi, csaknem kilencvenen, kicsik és nagyok, a SOMIT szervezésében, Hälleberga berkeiben szórakoztuk, mulattuk, játszottuk, dolgoztuk végig a hosszú hétvégét.

Csakúgy mint a programok, az időjárás is meglehetősen változatosra sikerült. De úgy tűnt, hogy nem nagyon zavartatták magukat a táborlakók. 

Péntek délutántól vasárnap délutánig lelkes apukák és anyukák sürögtek-forogtak a konyhában, ebédlőben, és nem utolsó sorban a takarító felszerelést tároló helységben. Gyerekzsivajból sem volt hiány kora reggeltől késő estig. Mindenki talált  magának játszótársat, beszélgetőpartnert vagy elfoglaltságot. Még (a többnyire mindig unatkozó) tinédzserek is feltalálták magukat. A fiúk erőfitogtatásként, vagy egyszerűen, mert csak fáztak, pár óra alatt elhordták a focipálya közepén tornyosuló két kavicsrakást.

Fotók: Szász Pál

Fotó: Kádár Attila

De mert minden jónak vége lesz egyszer, a családos tábor is bezárta kapuit. Hälleberga elcsendesült... egy időre.

Csaknem egy hónappal később újra felkapcsoltuk a biztosítékokat (naponta többször is) Ezúttal viszont a „dinoszauruszok” lepték el a terepet. 

A félreértések elkerülése végett: eme kifejezés a tisztújító közgyűlésen hangzott el. Merthogy tavaszi táborunk fő eseménye a tisztújítás volt. A „munka ünnepét” a táborlakók többsége „kemény munkával” töltötte, egy maratoni közgyűlés leple alatt. 

Fotó: Bitay Zsolt

Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni a gyűlés tartalmát. A kötelező napirendi pontok betartására „szigorúan” vigyázva hallgattunk elnöki és pénztári beszámolót, hozzászólásokat, véleményeket vitattunk, jegyzőkönyveltünk és mindezek mellett szavaztunk (nyíltan és titkosan). 

A régi vezetőség két éves mandátuma lejártával, új vezetőséget választott a közgyűlés. Voltak, akik maradtak, voltak, akik családi, vagy ezer más fontos dologra hivatkozva, megköszönték az eddigi bizalmat.

Az új vezetőség listáját a somit.net (a SOMIT hivatalos oldala) nézhetik meg az arra kíváncsiak.

Természetesen nem csak gyűlésből állt a tavaszi tábor. Szokásokhoz híven voltak: játékok, vetélkedők, tábortűz, buli... és az elmaradhatatlan eső. 

 

Fotók: Bitay Zsolt

És ezzel még nincs vége. Hamarosan sor kerül nyári táborunkra (részletekért lásd somit.net).

Örsi Klára 

 

SOMIT elégia

Igazából soha nem fog kiderülni, hogyan kerültem ide, erre a vidékre. Arra sem emlékszem pontosan, hogy mikor kezdtek építkezni közelemben az emberek. Azóta sok nyár eltelt már, és sok őszi vihar tépte ágaimat csípős novemberi éjjeleken. Sokféle ember megfordult már lombom árnyékában az idők folyamán, láttam már nagyokat és kicsiket, láttam már párokat és egyedül bolyongó vándorokat. Nem is olyan régen újfajta emberek bukkantak fel az öreg udvaron. Más nyelvet beszélnek, mint amit eddig hallottam, és számomra érthetetlen okokból évente többször is megjelennek. Jönnek fiatalok, apró gyerekek és felnőttek. Vannak, akik esőben-hóban kijönnek a közelembe, égő pálcikákkal a szájukban, és jókedvűen eregetik az apró füstfelhőket az ég felé. Vannak olyanok is, akik nagyobb tüzet raknak az udvaron, és azt körbeülve, érdekes hangokat hallatva melegednek, miközben lassan lenyugszik a nap. Aztán, ugyanolyan hirtelen, mint ahogy megjelentek, pár sötétség után eltűnnek megint, és ismét csendben és magányosan hallgatom a társaim üzeneteit a szélben. Az igazat megvallva, hiányoznak nekem, amikor nincsenek itt. Hiányzik a nyüzsgés, a jókedv, a nevetés. Hiányoznak a rohangáló kis emberkék, és hiányzik a füstölő emberek beszélgetése. Új reggel pirkad az öreg udvaron. Ma szép idő lesz, remélem... Várom, hogy újra eljöjjön, és megossza velem pár napra az udvart ez a jókedvű csapat. Még akkor is, ha semmit nem értek idegen nyelvükből.

Bálint Levente