A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Utolsó búcsú Veress Zoltántól (1936. február 25. – 2013. február 04.)

 

Hát elvállaltam. Hogy is tehettem ezt, hogy én, a lányod elvállaljam a lehetetlent, hogy nekrológot írjak rólad, hogy megpróbáljam felsorolni az életrajzi adataid, méltassalak a megvalósításaidért, hogyan tehettem ezt?! Hiszen számunkra, a hozzád legközelebb állók számára annyival összehasonlíthatatlanul többet jelentettél, mint az adathalmaz születésedről, iskoláidról, munkahelyeidről, munkáidról, eredményeidről, amelyet most felsorolhatnék, de amelyet bárki - kimerítőbb terjedelemben mint ez a búcsúztató - pillanatok alatt amúgyis letölthet az internetről. Ennél többet, mélyebbet kellene megosztanom azokkal, akik nem ismerhettek annyira, amennyire mi, Édesanyám, húgom s én ismerhettünk.
 
 
 
Egyéniséged senkit nem hagyott megérintetlenül. Gyászolnak határokon innen és túl hozzátartozóid, rokonaid, a kereszttűzön túl is megmaradt barátaid, sorstársaid, ismerőseid, olvasóid, a verses meséiden felnőtt generációk, az emigrációban élő sorstársak százai, orvosaid, ápolóid.
Ha a tényeket próbálom gondolatban felsorolni, nagyon nehéz életed volt. Tizenhat évesen hurcoltak el társaiddal, s Édesanyámmal, későbbi feleségeddel együtt, és ítéltek el, zártak a hírhedt szamosújvári börtönbe, ahonnan aztán saját kérésedre a még nehezebb munkát jelentő kapniki ólombányába kerültél. Szabadulásod után a teológiai tanulmányaidról zártak ki nősülésed, majd később a Bolyai egyetem magyar irodalom szakáról politikai büntetett múltad miatt. A katonaságot munkaszolgálatosként végezted, majd később, levelezéssel tetted le az egyetemi vizsgáidat és elismert költőként, íróként, szerkesztőként dolgoztál, és bár akkor már köztiszteletnek örvendtél, a szerkesztőségekből el kellett tűnnöd hivatalos külföldi látogatások alkalmával politikai múltad miatt. Két-három műszakban kellett dolgoznod szerkesztői munkád mellett korrektorként, fordítóként, hogy családod a létminimumon tarthasd. Követtek, becitáltak, házkutatást tartottak otthonodban, kötetnyi versedet kobozták el ”hazaellenes” tartalmuk miatt. Fenyegettek, kényszerítettek. Aláírattak veled. Nemcsak a saját megbélyegzett múltad miatt voltál zsarolható, hanem Édesanyám politikai múltja miatt is sebezhető. El kellett menekülnöd otthonodból, hazádból a zaklatások miatt. De hol vannak azok, akiknek ártottál? Miért nem vádolnak ők? Távozásod után otthon „megfeledkeztek” rólad: nem került szóba a neved olyankor sem, amikor általad megálmodott s megvalósított kiadványokról, díjakról volt szó. Hallottam-e valaha mindezekről tőled? Panaszszavakat soha. De bizony igen, megható és meleg történeteket, hogy a szamosújvári börtön rab-orvosa hogyan mentette meg a körfűrész által levágott ujjad az amputálástól; a kapniki bányában kedves rabtársaidról, az örömről, amit akkor tapasztaltál, amikor a három darab tizenöt kilós fúrófejet úgy érezted, hogy már nem tudod tovább cipelni válladon a negyvenfokos hőségben a bányában, de mégis legyőzted a gyengeséged és tovább vitted a terhet. Hallottam kedves történeteket a volt osztálytársaidról, egyetemi hallgató kollegáidról, későbbi munkatársaidról, mindig csak a szépet, a kedveset, a jót. Itt, az idegenben sok-sok tisztelőd mellett volt, aki irigyelt, gáncsolt, rágalmazott, fúrt: miért? mit vétettél nekik?! Mi, a családod nőtagjai dúltunk-fúltunk a haragtól, de te mindig csitítottál, soha egyetlen neheztelő szót nem mondtál, mint ahogy soha egyetlen szóval nem panaszkodtál sorsodon, sem a meghurcoltatásaidért, sem az évekig tartó éjszakai munkádért, sem a betegségedért. 
 
Két hónapja történt megbélyegzésedért sem lázadoztál, ami ha nem is oka, de halálod megsürgetője volt. Emlékszem, többször mondtad, hogy ha ez az ára annak a sok örömnek, amellyel a sors a családod révén elhalmozott, akkor ez az ár nagyon kevés.
 
Hogyan volt erőd újra meg újra derűs humorral átsiklani a téged ért bántalmak fölött, mindenkiben meglátni a jót, alkotásra bírni azokat, akik nem is tudtak arról, hogy az alkotás képessége megvan bennük, teremteni a közösségnek, amelyben éltél, s amelyikből kényszerűen kiváltál, hogyan is tudtál mindig csak adni, adni, soha nem kérni, soha nem elvárni, s mindig, mindenért hálásnak lenni?
 
Hogyan köszönhetem meg a kiváltságot, hogy a gyermeked lehettem?! Istenem, add, hogy méltó lehessek emlékedhez!
 
Emlékszem, amikor Édesanyámmal, alig háromévesen a házibácsi által összeeszkabált faszánkón pokrócba csavarva húztatok hazafele, a fölöttem ragyogó csillagok bámulásában koppant álomra a szemem, miközben ti a Csillagok-csillagok szépen ragyogjatok-ot énekeltétek nekem. 
 
Édesapám, örökös csillagom, mutass utat nekem!
Veress Biborka
 
 
Veress Zoltán középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte. 1952-ben a Palocsay Zsigmond vezette kommunistaellenes diákszervezkedésben való részvétele miatt elítélték. Szabadulása (1954) után az 1. sz. Fiúlíceumban érettségizett (1955). Egy évig a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatója volt; 1956-ban átiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, magyar nyelv- és irodalom szakra, de politikai múltja miatt 1958-ban kizárták, s csak 1974-ben szerezte meg egyetemi oklevelét, levelező tagozaton. 
 
Dolgozott a Terapia, majd a Carbochim gyárban (1958–59); volt korrektor az Utunknál (1962–70), A Hét munkatársa és szerkesztője (1970–71), a Korunk szerkesztője (1971–85). 1985-ben feleségével és két unokájával Budapesten át Svédországba távozott, ahol politikai menedékjogot kapott.
 
Első verse az Utunkban jelent meg 1956-ban; prózaíróként Rabszolgaság c. novellájával tűnt fel 1959-ben. „…a legígéretesebb epikus tehetségek között emlegették… Nem szakított ugyan prózánk két világháború közötti s 1945 után egyértelműen uralkodóvá tett realista hagyományaival, realizmus-felfogása azonban e novellák bizonysága szerint teljesebb volt, mint legtöbb itteni kortársáé; témái hagyományosak, inkább a novellisztikus helyzetek jó megépítése tűnik szemünkbe, de a formai biztonságnál lényegesebb a szerző erős pszichológiai hajlama” (Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Buk. 1971).
 
A Kriterion Kiskalauz sorozat szerkesztőbizottságának a kezdetektől 1985-ig tagja volt. 1982-ben kezdeményezte a Korunk Füzetek tudományos ismeretterjesztő sorozat kiadását, szerkesztette az 1985-ig megjelent füzeteket. Svédországban 1991-ben társalapítója az Erdélyi Könyv Egyletnek, s szerkesztője az előfizetéses rendszerben az egész világon terjesztett Erdély kövei 12 kötetének, valamint az azt felváltó Határtalan hazában c. sorozatnak.
 
Gyermekverseket először Á. Tollas Júlia gyermekrajzköteteihez írt, majd a Napsugárnak lett egyik főmunkatársa. 
 
Verses meséinek hősei: Irgum-Burgum Benedek, a medve, Kendermagos Kelemen és Sárgalábú Tóbiás, a két kakas, Rongy Elek, a malac és Pinduri, a kis veréb (Deák Ferenc rajzaival) gyermeknemzedékek kedvencei voltak.
 
1965-ben elnyerte a Romániai Írók Szövetsége prózadíját, 1975-ben a Kolozsvári Írók Egyesülete díját.
 
*Romániai Magyar Irodalmi Lexikon
 
„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME