Búcsú Kalocsi Miklóstól

 

F_33-1.jpg

1934.09.04.– 2010.11.06.
 
Hosszú betegség után, szeretteitől körülvéve hunyt el otthonában Kalocsi Miklós. Vácon született, és ´56-os menekültként került Svédországba. 1966 óta élt boldog házasságban Zierer Margittal, Gittával. Gondos édesapja volt két lányának, Gyöngyinek és Szilvinek, büszke nagyapja négy unokájának. Miki nagyon sokat dolgozott önzetlenül a magyar ügyért. Derűs nyugalommal végzett el minden gyakorlati munkát – jó egyetértésben a többiekkel – a stockholmi Magyar Házban. Megfontolt, bölcs tanácsainak mindig volt értelme. Tevékeny volt a Katolikus Körben, a Magyar Ház Közösségben, de legtöbbet a cserkészekért dolgozott. Gitta oldalán Miki nélkülözhetetlen volt a cserkésztáborokban. Szállította a gyerekeket, felnőtteket a rendezvényekre. Remek zenei hallása volt, szépen harmonikázott, és a rendezvények után türelmesen kísérte harmonikáján a dalolókat. Pótolhatatlan űrt hagy maga után nem csak családjában, hanem a svédországi magyar egyesületi életben is.(Szentkirályi Csaga)
 
És persze barátai és tisztelői szívében, akik közé magamat is számítom. Szeretetreméltó lénye, csöndes mosolya kedves volt nekünk, segítőkészsége valamennyiünkre, rám is kiterjedt. Bogárhátú őstragacsomat ő látta el csomagtartóval. Elválhatatlan társak lettünk az együtt muzsikálásban, akkor támadt csak igazi jó hangulat, ha a mandolin a harmonikával zenghette, kísérhette a magyar népdalokat és magyar nótákat. Fáj a válás, a hangszerek is elnémultak.(Szente Imre)
 
A gyászszertartás november 23-án délután három órakor volt a solnai temető katolikus kápolnájában. Virág és koszorú helyett a család a zeneiskola támogatását kéri a következő számlára: Lilla Akademiens Vänner, Pg 9217863-1.