Ahogy közeledik karácsony, a Mikulás háza táján egyre nagyobb a jövés-menés, szinte beleszédül a látogató! Sürög-forog a sok angyalka, manó, törpe, nyuszi, mókus, galamb, bagoly, és még ki tudja hányféle csodalény! Úgy néz ki, mintha nagy lenne a zűrzavar! De ez csak a látszat, igaziból mindenki tudja a dolgát.  A manócskák és a törpék a játékelosztó raktárban dolgoznak, a nyuszik, mókusok ott segítenek, ahol szükség van rájuk. A galambok hordják a leveleket, kívánságlistákat, a baglyok éberen figyelnek, nehogy baleset történjen.

Az angyalkák a Mikulás irodájában dolgoznak. Postagalambok röpködnek, suhannak az asztalok felett, csőrükben a gyermekek leveleit hozzák.  Az angyalkáknak sok a munkájuk, de gondosan felosztják egymás közt a tennivalót, hogy ne legyen fennakadás. Az első megfogja a levelet, a második elolvassa a címzést. A harmadik a feladót nézi meg, a negyedik felnyitja a borítékot, az ötödik kiveszi a levelet, a hatodik széthajtogatja, a hetedik elolvassa, a nyolcadik meghallgatja. A kilencedik beírja az adatokat a Nagy Könyvbe, a tízedik megmondja a főraktáros törpének, kinek mi a kívánsága. A Főraktáros törpe szól a raktárosoknak, azok kikeresik a kívánt tárgyat, és azt a nyuszik, mókusok segítségével a csomagoló angyalkákhoz küldi. A következő angyalka elveszi a küldeményt, a társa levágja a megfelelő méretű pappírt, ügyesen belecsomagolja, szalaggal átköti, felírja a gyerek nevét, ráragasztja a csomagra a címkét. Az utolsó pedig beleteszi a nagy gyűjtőkosárba. Hogy aztán onnan hogyan kerül a karácsonyfák alá az ajándék, azt már senki sem árulta el nekem.

Megy a munka gyorsan és vidáman. A felíró angyalka alig győzi beírni a Nagy Könyvbe a kívánságokat, és egyfolytában azon csodálkozik, hogy mindig milyen sok gyerek kéri ugyanazt. Hát igen, minden évnek megvan a maga kedvence, az idén a játékmikrofon, a gitár, mindenféle autó, egy bútorozott babaház, hozzá megfelelő méretű babával.  

Az egyik levélre pillantva kicsit elmosolyodik.

-         Milyen kedves ez a kislány! Ide rajzolt két agyalt és a Mikulást is. Kicsit kuszák a betűi, hát persze, most látom, még óvodáskorú! Hanem a kérésével azt hiszem, bajok lesznek. Hallgassátok csak, mit ír: „Kedves Angyal! Ezt kérem: mikrofon, babaház baba nélkül”! A címe is itt van és utána a neve: Tünde.

-         Ajaj, ez így nem teljesíthető! - mondta sajnálkozva a Levélszéthajtogató angyalka.

-         De hát miért? Mi a baj? Talán nem érdemli meg a kislány a kért dolgokat? – érdeklődött az egyik hordár nyuszi.

-         Dehogynem! Megérdemli, mert nagyon ügyes, szorgalmas, szófogadó! És szerény is, hiszen nagyon kevés dolgot kér. És akármilyen furcsa, éppen ez a baj. Hogy túl keveset kér. Ki hallott már olyant, hogy babaházat lakó nélkül kérjen valaki? Minden babaházhoz tartozik egy baba. Ha elküldjük a házat, mi lesz a babával? Még egyetlen olyan kívánságlevelet sem olvastam, amelyben azt írná valaki, hogy „kérek egy babaház-lakó babát ház nélkül”!

Az angyalkák kissé tanácstalanul néztek egymásra. Mit lehet itt tenni?

-         Menjünk Mikulás apóhoz! Ő mindig mindent meg tud oldani, majd ő megmondja, mit csináljunk! – mondta határozottan a Felíró angyalka.

A Mikulás mosolyogva fogadta őket:

-         Na, halljam mi az, ami úgy foglalkoztat titeket? Messziről lerí rólatok, hogy valami nagyon fontos ügyben jöttetek hozzám.

Az angyalkák szinte egyszerre kezdték el magyarázni, miért kénytelenek a Mikulástól tanácsot kérni.

-         Hohó, hohó! Ebből a hangzavarból aztán igazán semmit sem értek! Egyszerre csak egy beszéljen! De nem is kell mondani, látom, valami levél van a kezedben. Felíró angyalka, mutasd!

A Mikulás elolvasta a Tünde levelét egyszer, aztán még egyszer, majd odahívta az összes angyalkát, és újra felolvasta jó hangosan, hogy mindenki hallja, mert együtt könnyebb megoldást keresni, mondta. És igaza volt, mert az egyik angyalka rögtön jelentkezett, hogy ő javasolna valamit, ami úgy gondolja, jó megoldás lenne.

-         A tegnap egy ikerpártól kaptunk kívánságlistát. A kislányok is babaházat kérnek, de két babával, mert ők mindig együtt játszanak. Sajnáltam őket, de én már ki is húztam ezt a kívánságot a listáról, mivel duplababás babaházunk nincs! Milyen jó, hogy Tünde nem kér babát, így mégis teljesíthetjük a kislányok óhaját.

-         Na, akkor ez a nagy probléma megoldódott! – mondta a Mikulás - Tünde megkapja az üres babaházat, az ikerlányok pedig a két babával kapják meg a babaházat!

Az angyalkák, manócskák, nyuszik, mókusok, és mindenki, aki ott volt kacagott, tapsikolt, örvendezett az okos ötletnek, a Mikulás meg mosolyogva nézte őket:

-         Ügyesek vagytok kedveseim! Látjátok a jól végzett munka, a jó cselekedet milyen boldoggá, vidámmá tesz mindenki? Legyetek mindig ilyen vidámak, tanítsátok meg a gyerekeket, sőt a felnőtteket is erre. Higgyétek el, a jó példa ragadós!

 

Tóth Ildikó néni