A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Sünfehérke


Alig takarodott el a hó, a hét unokatestvér, Éva…., na, jó, nem sorolom fel mindnek a nevét, úgy is elfelejtitek! Elég, ha csak egyet jegyeztek meg a sok közül, mert ő volt a legidősebb és már középiskolás! Szóval, alig takarodott el a hó, az unokatestvérek máris kérdezősködni kezdtek:

-         Édesanyaaaa, (vagy Mama, Anyú, Éde) mikor lesz már húsvét?

-         Édesapaaaaa, (vagy Apa, Tata, Apú) ugye a tavaszi szünidőben nagymamáéknál leszünk?

-         Igen, igen – válaszoltak a szülők, először kedvesen, aztán mikor már századszor hallották ugyanazt a kérdést, kissé bosszúsan.

Szerencsére hamar elrepült az eleinte lassan telő idő, és az unokatestvérek rendre megérkeztek a nagyszülők kellemes, tágas otthonába.

Mintha minden az ő érkezésükre várt volna, az egresbokrok sora már szépen zöldellt, a hatalmas kert fái szorgalmasan bontogatták rügyeiket, a virágágyásokban ott virítottak a színes tulipánok, az udvar gyepszőnyegén ügyetlenül botladoztak anyjuk nyomában a néhány napos kiscsibék. A gyerekek számára természetesen ez a látvány volt a legkedvesebb.

-         Jaj de édesek! Mikor születtek? Megfoghatjuk őket?

-         Nem, gyerekek, ne fogjátok meg a csirkéket, majd néhány nap múlva talán, mikor már megerősödtek- hárította el nagymama a nyúlkáló gyerek - kezeket. -  A kiscsirkék helyett inkább a tojásokkal foglalkozzatok, főzzétek, fessétek, amilyenre akarjátok. Remélem nem feledtétek el a tavalytól, hogyan kell!

-         Persze, hogy nem – nyugtatta meg nagymamát Éva, mindnyájuk nevében, - mindjárt nekilátunk.

Éva ügyesen elosztotta a munkát a gyerekek között: a nagyobbak festhették a tojásokat, a kisebbek meg papírból tojástartó asztaldíszeket hajtogattak. Az volt a jó, hogy munka közben beszélgetni is lehetett. És ez nagyon fontos volt, hiszen meg lehetett tárgyalni a húsvéti ünnepek egyik izgalmas tevékenységét, a nyuszicsomag-keresést. És ez tényleg nagyon izgalmas volt, hiszen a kert hatalmas, bokor rengeteg, az ajándékozó nyuszi meg nagyon-nagyon ravasz volt, így hát igazán nem volt könnyű dolog rátalálni az ajándékokra. Míg a gyerekek kicsik voltak, a szülők segítettek a keresésben, aztán ahogy lassan felcseperedtek, mindenki örömére Éva vette át ezt a feladatot. Ennek különösen a kisebbek örvendtek nagyon. Hogy miért?

-         Éva olyan vicces! Vele sokat lehet nevetni! Mindig kitalál valami érdekeset! - mondták.

Most megbeszélték, hogy milyen sorrendben osztják majd el az ajándékokat egymás között, hogy ne legyen se vita, se sértődés. Együtt kutatják fel a kertet, a legfiatalabb kapja az első csomagot, a következő a másodikat, és így tovább.

Mikor végre felvirradt Húsvét vasárnapja, a gyerekek türelmetlenül várták, hogy elindulhassanak már az ajándék-vadászatra. Persze, tisztálkodni, öltözködni, meg reggelizni kellett, és megvárni, míg a harmat valamennyire felszárad, hogy ne legyenek már az első méterek után nyakig csatakosak.

Az első nyuszi-csomagra nagyon hamar rátaláltak. Ott virított az első egresbokor alatt.

-         Ez a meném! Ez a meném! - kiabálta saját nyelvén legkisebb.

-         Igen, a tiém, - utánozták vigyorogva a nagyobbak.

A kicsi boldogan ölelte volna magához a csomagot, csakhogy úgy látszott, hibás volt a zacskó, mert alighogy megemelte, kihullott belőle minden: a csokitojás, cukorkák, kisautó. Éva vigasztalta, babusgatta, segített neki összeszedni a zacskó szétszóródott tartalmát.

-         Ne búsulj, majd elcserélem veled az én csomagomat!

-         Én is! Én is! – kiabálták nagylelkűen a többiek.  

A második csomag megtalálása sem jelentett gondot, de, mintha csak a kicsi vigasztalására történt volna, ez a zacskó sem volt ép. És nem volt ép a harmadik sem, negyedik sem, egyik sem! Mindnek volt valami hibája. Négy csomag tartalmát meg is kóstolta valaki, a többieken is látszott, nem a harmattól mentek tönkre.

-         Mi lehet ez?

-         Ki csinálhatta?

-         Miért bántotta valaki a csomagomat?

-         Gyerekek! – kiáltott fel Éva- ez pont olyan, mint a Hófehérke és a hét törpe! Ők is heten voltak kárvallottak, mi is! Most már csak a Hófehérkénket kell megtaláljuk! Az a javaslatom, egyelőre menjünk be a házba, mondjuk el nagymamának, mi történt a csomagokkal, kérjük meg, segítsen megtalálni a tettest!

Nagymama fejcsóválva hallgatta unokái elbeszélését, aztán elgondolkozott a hallottakon.

-         Az idén elég korán jött a tavasz… Meleg van, de még kevés ennivaló akad a hosszú téli álomból ébredőknek… szóval sejtek valamit. Gyerünk a kertbe, hadd győződjem meg róla, igazam van-e?

Nagymamának elég volt egy-két nyuszicsomag-lelőhelyet megvizsgálni, máris kimondta:

-         Gyerekek, a rejtélyt megoldottam! Tudjátok, ki volt a torkoskodó Hófehérke? Egy süni! Nézzétek a puha földet, hogy ő járt itt, lábacskáinak lenyomata árulkodik róla.

-         Jé! – ámuldoztak a gyerekek. Egy süni? Egy sündisznócska? Szóval ő a mi Hófehérkénk!

-         Tudjátok mit? – kérdezte Éva. – Ez a sündisznócska biztosan itt marad a kertben, lehet, nyáron találkozunk vele! Adjunk nevet neki. Azt javasolom, ennek a sünikének, a mi Hófehérkénknek, legyen a neve Sünfehérke!

-         Jó lesz, jó lesz! Nagyon jó lesz - kiabálták a gyerekek - Éljen SÜNFEHÉRKE!

-         Szegényke, most mit fog enni, ha mi elvisszük a nyuszi csomagokat?

-         Adjuk neki a megkezdett csokikat meg a cukorkákat!

-         Gyerekek, az nem lesz jó – szakította félbe a jóakarattól túlbuzgó gyerekeket nagymama. Az édesség nem süninek való! Megfájdulhat a hasa tőle, s ugye, azt nem szeretnétek? Inkább kevés vagdalt húst, meg egy almát tegyünk ki neki. Az lesz a névadói ajándékunk.

Amíg nagymama elkészítette a süni vacsoráját, a gyerekek rajzoltak egy képet. Egy lakmározó sünt, fölötte szép cirkalmas betűkkel az állt:

Kívánjuk, hogy érezd magad jól a kertünkben, Sünfehérke!

Tóth Ildikó néni

 
„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME