A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Sünfehérke


Alig takarodott el a hó, a hét unokatestvér, Éva…., na, jó, nem sorolom fel mindnek a nevét, úgy is elfelejtitek! Elég, ha csak egyet jegyeztek meg a sok közül, mert ő volt a legidősebb és már középiskolás! Szóval, alig takarodott el a hó, az unokatestvérek máris kérdezősködni kezdtek:

-         Édesanyaaaa, (vagy Mama, Anyú, Éde) mikor lesz már húsvét?

-         Édesapaaaaa, (vagy Apa, Tata, Apú) ugye a tavaszi szünidőben nagymamáéknál leszünk?

-         Igen, igen – válaszoltak a szülők, először kedvesen, aztán mikor már századszor hallották ugyanazt a kérdést, kissé bosszúsan.

Szerencsére hamar elrepült az eleinte lassan telő idő, és az unokatestvérek rendre megérkeztek a nagyszülők kellemes, tágas otthonába.

Mintha minden az ő érkezésükre várt volna, az egresbokrok sora már szépen zöldellt, a hatalmas kert fái szorgalmasan bontogatták rügyeiket, a virágágyásokban ott virítottak a színes tulipánok, az udvar gyepszőnyegén ügyetlenül botladoztak anyjuk nyomában a néhány napos kiscsibék. A gyerekek számára természetesen ez a látvány volt a legkedvesebb.

-         Jaj de édesek! Mikor születtek? Megfoghatjuk őket?

-         Nem, gyerekek, ne fogjátok meg a csirkéket, majd néhány nap múlva talán, mikor már megerősödtek- hárította el nagymama a nyúlkáló gyerek - kezeket. -  A kiscsirkék helyett inkább a tojásokkal foglalkozzatok, főzzétek, fessétek, amilyenre akarjátok. Remélem nem feledtétek el a tavalytól, hogyan kell!

-         Persze, hogy nem – nyugtatta meg nagymamát Éva, mindnyájuk nevében, - mindjárt nekilátunk.

Éva ügyesen elosztotta a munkát a gyerekek között: a nagyobbak festhették a tojásokat, a kisebbek meg papírból tojástartó asztaldíszeket hajtogattak. Az volt a jó, hogy munka közben beszélgetni is lehetett. És ez nagyon fontos volt, hiszen meg lehetett tárgyalni a húsvéti ünnepek egyik izgalmas tevékenységét, a nyuszicsomag-keresést. És ez tényleg nagyon izgalmas volt, hiszen a kert hatalmas, bokor rengeteg, az ajándékozó nyuszi meg nagyon-nagyon ravasz volt, így hát igazán nem volt könnyű dolog rátalálni az ajándékokra. Míg a gyerekek kicsik voltak, a szülők segítettek a keresésben, aztán ahogy lassan felcseperedtek, mindenki örömére Éva vette át ezt a feladatot. Ennek különösen a kisebbek örvendtek nagyon. Hogy miért?

-         Éva olyan vicces! Vele sokat lehet nevetni! Mindig kitalál valami érdekeset! - mondták.

Most megbeszélték, hogy milyen sorrendben osztják majd el az ajándékokat egymás között, hogy ne legyen se vita, se sértődés. Együtt kutatják fel a kertet, a legfiatalabb kapja az első csomagot, a következő a másodikat, és így tovább.

Mikor végre felvirradt Húsvét vasárnapja, a gyerekek türelmetlenül várták, hogy elindulhassanak már az ajándék-vadászatra. Persze, tisztálkodni, öltözködni, meg reggelizni kellett, és megvárni, míg a harmat valamennyire felszárad, hogy ne legyenek már az első méterek után nyakig csatakosak.

Az első nyuszi-csomagra nagyon hamar rátaláltak. Ott virított az első egresbokor alatt.

-         Ez a meném! Ez a meném! - kiabálta saját nyelvén legkisebb.

-         Igen, a tiém, - utánozták vigyorogva a nagyobbak.

A kicsi boldogan ölelte volna magához a csomagot, csakhogy úgy látszott, hibás volt a zacskó, mert alighogy megemelte, kihullott belőle minden: a csokitojás, cukorkák, kisautó. Éva vigasztalta, babusgatta, segített neki összeszedni a zacskó szétszóródott tartalmát.

-         Ne búsulj, majd elcserélem veled az én csomagomat!

-         Én is! Én is! – kiabálták nagylelkűen a többiek.  

A második csomag megtalálása sem jelentett gondot, de, mintha csak a kicsi vigasztalására történt volna, ez a zacskó sem volt ép. És nem volt ép a harmadik sem, negyedik sem, egyik sem! Mindnek volt valami hibája. Négy csomag tartalmát meg is kóstolta valaki, a többieken is látszott, nem a harmattól mentek tönkre.

-         Mi lehet ez?

-         Ki csinálhatta?

-         Miért bántotta valaki a csomagomat?

-         Gyerekek! – kiáltott fel Éva- ez pont olyan, mint a Hófehérke és a hét törpe! Ők is heten voltak kárvallottak, mi is! Most már csak a Hófehérkénket kell megtaláljuk! Az a javaslatom, egyelőre menjünk be a házba, mondjuk el nagymamának, mi történt a csomagokkal, kérjük meg, segítsen megtalálni a tettest!

Nagymama fejcsóválva hallgatta unokái elbeszélését, aztán elgondolkozott a hallottakon.

-         Az idén elég korán jött a tavasz… Meleg van, de még kevés ennivaló akad a hosszú téli álomból ébredőknek… szóval sejtek valamit. Gyerünk a kertbe, hadd győződjem meg róla, igazam van-e?

Nagymamának elég volt egy-két nyuszicsomag-lelőhelyet megvizsgálni, máris kimondta:

-         Gyerekek, a rejtélyt megoldottam! Tudjátok, ki volt a torkoskodó Hófehérke? Egy süni! Nézzétek a puha földet, hogy ő járt itt, lábacskáinak lenyomata árulkodik róla.

-         Jé! – ámuldoztak a gyerekek. Egy süni? Egy sündisznócska? Szóval ő a mi Hófehérkénk!

-         Tudjátok mit? – kérdezte Éva. – Ez a sündisznócska biztosan itt marad a kertben, lehet, nyáron találkozunk vele! Adjunk nevet neki. Azt javasolom, ennek a sünikének, a mi Hófehérkénknek, legyen a neve Sünfehérke!

-         Jó lesz, jó lesz! Nagyon jó lesz - kiabálták a gyerekek - Éljen SÜNFEHÉRKE!

-         Szegényke, most mit fog enni, ha mi elvisszük a nyuszi csomagokat?

-         Adjuk neki a megkezdett csokikat meg a cukorkákat!

-         Gyerekek, az nem lesz jó – szakította félbe a jóakarattól túlbuzgó gyerekeket nagymama. Az édesség nem süninek való! Megfájdulhat a hasa tőle, s ugye, azt nem szeretnétek? Inkább kevés vagdalt húst, meg egy almát tegyünk ki neki. Az lesz a névadói ajándékunk.

Amíg nagymama elkészítette a süni vacsoráját, a gyerekek rajzoltak egy képet. Egy lakmározó sünt, fölötte szép cirkalmas betűkkel az állt:

Kívánjuk, hogy érezd magad jól a kertünkben, Sünfehérke!

Tóth Ildikó néni

 
A szellemfalu

A szellemfalu

Kárpát-medence 2019. április 08.
Ezúttal Északkelet-Magyarország és a Felvidék tájain kerekezhet velem az olvasó. Tulajdonképpen szinte végig a hajdani Gömör és Kishont vármegye közigazgatási egységén belül maradtam – Derenket néztem ki a térképen, a romközségként nyilvántartott egykori települést. Az utam kis falumból, Urajról indult,…
Tovább
Háború utáni absztrakció III. rész

Háború utáni absztrakció III. rész

Képzőművészet 2019. április 08.
A svéd festményhármas után is izgalmas művek következtek, de előbb egy felirat állított meg. Ez az oktató felirat pedig arról informált, mi is az avantgárd. Mára ez a kifejezés teljesen el­terjedt, és hétköznapivá vált. Azért mégis nézzük ezt a megfogalmazást:…
Tovább
Fehér vászon – avagy az újrakezdések művészete

Fehér vászon – avagy az újrakezdések művészete

Könyvespolc 2019. április 08.
Az emberi fejlődés pszichológiája egy olyan téma, amellyel először a svédországi tanulmányaimon keresztül kerültem kapcsolatba. Ez a téma mély nyomot hagyott bennem, hiszen mint egy már régen keresett puzzle darab, illett az életfilozófiámhoz. A lényege, hogy az élet olyan, mint…
Tovább

Egyesületek

Irodalmi kávéház Lundban

Irodalmi kávéház Lundban

A Lundi Magyar Kultúrfórum több mint, hatvan éve jól működő egyesület Svédországban. Vállalom, hogy elcsépelt, de most ez…
Beszámoló az Ághegy-Liget Baráti Társaság (ÁLBT) tevékenységéről

Beszámoló az Ághegy-Liget Baráti Társaság (ÁLBT) tevékenységéről

Az ÁLBT 2005. január 20-án alakult, majd hosszú tevékenység után a társaság megszűnt. Az aktív vezetőségi tagok visszavonultak,…
Jelentés Norrköpingből

Jelentés Norrköpingből

Az utóbbi pár évben nagy változások történtek a norrköpingi Szent István Egyesületéletében. A természetes lemorzsolódások, s az utánpótlás…
Az EKE könyvegylet támogatókat és pártfogókat keres és vár a Trianon centenáriumához kapcsolódó esszékötetéhez

Az EKE könyvegylet támogatókat és pártfogókat keres és vár a Trianon centenáriumához kapcsolódó esszékötetéhez

Az EKE-sorozat létrehozása és húsz kötetre kiterjedő fenntartása mind a mai napig a világ magyar emigrációjának leghosszabb ideig…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Nagy sikernek örvendett mind az őszi szüreti bálunk, mind az Erzsébet-Katalin bálunk. December elején teli busszal karácsonyi vásáron…
Változatos programok a Stockholmi Magyar Házban

Változatos programok a Stockholmi Magyar Házban

Fölszállott a páva a Stockholmi Magyar Házra, 2018. december 8-án Az Adventi ünnepség meleg és családias hangulatát a Fölszállott…
A Szomszédnéni Produkciós Iroda óriási sikert aratott a Stockholmi Magyar Házban

A Szomszédnéni Produkciós Iroda óriási sikert aratott a Stockholmi Magyar Házban

Február 9-én a Magyar Házban is bemutatkozott a Szomszédnéni Produkciós Iroda két tehetséges szereplője: Bálint Ferenc és Tóth…
Csomortáni Gál László stockholmi kiállítása

Csomortáni Gál László stockholmi kiállítása

2019. február 9-én, a Szomszédnéni Produkciós Iroda humorestjét megelőzően emlékezetes kultúreseménynek lehettek tanúi azok, akik a stockholmi Magyar…
Egy világot szórakoztatva írta be magát a futball nagykönyvébe az Aranycsapat

Egy világot szórakoztatva írta be magát a futball nagykönyvébe az Aranycsapat

„A dicső múltra emlékezve kell építeni a jövőt, és felvállalni magyarságunkat bárhol a nagyvilágban” Többnyire az urak és…
A karnevál bűvöletében | A SOMIT téli tábora

A karnevál bűvöletében | A SOMIT téli tábora

2019. február 15–17. között a Hälleberga Tábortanyán gyűltek össze a SOMIT-osok. Egy kis átváltozásra, farsangolásra – természetesen előtte…
Beszélgetés a Mikulással és a krampusszal

Beszélgetés a Mikulással és a krampusszal

December elején, a svédországi magyar gyerekek számára a SMOSZ szervezésében, Stockholmtól Malmőig mutatta be a Levelek Télapónak című…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A decembert a Mikulás-ünnepséggel kezdtük a gyerekek nagy örömére, majd szilveszteri teltházas bállal zártuk a 2018-as évet. Téli…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME