Ez a tavasz is olyan lassan telt el, hogy úgy éreztem, soha-soha nem jön már el a nyári vakáció! Mert az idén is ismét nagyon készülünk ám a nyaralásra! Élénk levelezésben állok az unokatesó..-  jaj, ezt most ki kellene húznom, mert, hogy helyesen unokatestvért kellene írnom, mert anyu egy kicsit mindenbe beleszól, és azt mondja, az még hagyján, hogy pongyolán beszélek, na de az írás, az más. Még mondott egy latin közmondást is, vorba volant, scripta manent, ami azt jelenti, hogy a szó elrepül, az írás megmarad. (Amire apu azt mondta, jegyezd meg jól fiam, ez anyád egyik kedvenc mondása!).

 

Szóval, élénk levelezésben állok az unokatestvéreimmel. Olyan programunk lesz a nyáron, hogy csuda! Remélem jól fog sikerülni, s mindenki meg lesz elégedve, mert ha így lesz, akkor engem dicsér majd az egész társaság. Hogy miért éppen engem?  Hát ez egy kicsit bonyolult dolog, mert tulajdonképpen az egyik írásom miatt történt az idei nyaralásunk programváltozása.

 

Tudjátok, anyu nagyon boldog, hogy én beadtam a derekamat és, hogy lassan elkezdtem magyar könyveket olvasni. Arra meg határozottan büszke, hogy ha noszogatásra is, de írok a Híradó olvasóinak. Mikor tavasszal megkaptuk a lapot, azonnal felhívta a nagymamámat és felolvasta neki a húsvétról szóló levelemet. A többi rokonnak meg elküldte a Híradó honlapjának a címét, hadd olvassák el ők is a bizonyítékot, hogy magyarul nem csak beszélni, de írni is tudok.

 

Emlékeztek, azt írtam a tavaszi levelemben, az Én kis kertész leszek címűben, hogy nagytatámnak nem számít, hogy nem Magyarországon, Erdélyben, Délvidéken, vagy a Felvidéken élünk, elvárja, hogy vele menjek locsolni húsvétkor. No, e miatt a mondat miatt tört ki a balhé rokonságunk körében! Persze nem a fiatalabbak vették észre a hibát, hanem nagymamám és az anyu meg apu testvérei!

 

– Gratulálunk Bazsónak, nagyon ügyesen ír, de miért hagyta ki a felsorolásból a Kárpátalját? Hát nem tanítottátok meg, hogy az is Magyarország egy része? Jó, jó, persze hivatalosan már nem az, de akkor is…

– Hát ez a gyerek semmit sem hallott Vereckéről? Hogy hol van az a szoros, melyen keresztül a Kárpát-medencébe bejöttek a magyarok annak idején?

– A gyerek nem hibás, hogy nem tudja, a szüleinek lenne kötelessége megmagyarázni neki, mit jelent nekünk Kárpátalja? Pótoljátok a hiányos ismereteit!

 

Ilyen és ehhez hasonló üzenetek jöttek a rokonságtól, láttam anyun, hogy már közel van ahhoz, hogy megbánja, hogy dicsekedett velem, illetve az írásommal. De nem volt menekvés, mert húsvét után hetekig ez volt a téma. Mindenik rokonunk kötelességének érezte, hogy felhívja anyuékat és elmondja a véleményét.

 

– No, sok beszédnek sok az alja! – mondta nagytatám, aki eddig csak hallgatta a sok kommentárt. -  Nem is tudtam, hogy családunk tagjai egyből ilyen jó történészek lettek! Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni!

 

És nagytatám cselekedett is! Az egyik rokont megbízta, nézzen utána, van-e valamilyen turista-utazási lehetőség Kárpátaljára, nevezetesen a Vereckei hágóra.

 

–  Persze, ha már Kárpátaljára utazunk, Munkácsot is megnéznénk, a hős Zrínyi Ilona várát, melyet a monda szerint Álmos vezér építtetett és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Az ősi váron kívül is van elég érdekes látnivaló a Latorca partján elterülő Munkács városában. A Vereckei hágót viszont messze elkerülik a turisták, csak a magyarok látogatják – mesélte nagytatám - mert ez a hely tulajdonképpen csak nekünk érdekes. A hagyomány szerint Árpád vezér itt vezette be népünket az új hazába, a Kárpát-medencébe. A hágóról csodálatos látvány tárul a szemünk elé, elképzelhetjük, amint Árpád apánk és őseink megálltak itt és körbe tekintettek.

 

Mivel még egyáltalán nem biztos, hogy az idén megvalósulhat-e a kárpátaljai kirándulás, de, hogy nekem, és unokatestvéreimnek azért legyen valami fogalmunk erről a vidékről, nagyapám úgy tervezi, hogy ellátogatunk az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Parkba és megnézzük Feszty Árpád „Honfoglalás” című körképét. Nagytatám már látta a körképet és volt a Vereckei hágónál is, és az a véleménye, hogy aki egyszer látta a körképet, az vágyik megismerkedni az eredeti helyszínnel is.

 

Nekem elmagyarázta, mi is az a körkép, meg hogyan készül. A nézők egy középen álló pódiumról, olyan körben futó festett képet látnak, mely előtt műterepet alakítottak ki. A kettőt úgy hangolják össze, hogy azt érezzük, valóságos tájba csöppentünk. A Honfoglalás körképét nagyon régen, 1894 tavaszán állították ki először, Budapesten. Sok viszontagság után került Ópusztaszerre, ahol, ha minden sikerül, a nyáron mi is megcsodálhatjuk.

 

A Nemzeti Parkban más látnivalók is várnak ránk, lesz nyilas-, és lovasbemutató, megnézzük a skanzent (falumúzeumot). Látogatásunk napja látnivalóban nagyon gazdag, élmény-dús napnak ígérkezik. Ha ti is kedvet kaptok az ópusztaszeri kiránduláshoz, nézzétek meg a honlapon, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., mennyi mindent láthattok még. Nagyon remélem, sikerül majd Kárpátaljára is elutaznunk. Ősszel majd elmesélem, hogyan sikerült a tervünk. Jó lenne, ha valamelyikőtök szintén kedvet kapna az íráshoz, és megírná a nyári élményeit, hogy ne csak mindig rólam kelljen olvasnotok.

 

Most búcsúzom tőletek, tartalmas, kellemes nyarat kívánok mindenkinek.

Bazsó

 

A történetet lejegyezte, a helyesírási hibákat kijavította: Ildikó néni.