A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kétnyelvűség

Kisebbségi sorsból kerültem Svédországba, tisztában voltam a kétnyelvűség mibenlétével, az anyanyelv elsajátításának, gyakorlásának fontosságával, ezért is választottam államvizsga-dolgozatom témájául. A Kétnyelvűség  tetszést aratott, tartalma a későbbi gyakorlatomban be is igazolódott. Az a gyerek, aki jól és helyesen beszélte az anyanyelvét, sokkal gyorsabban és helyesebben tanult meg idegen nyelveket.

Tanítónőségem első éveiben kissé túlbuzgott bennem a jóindulat, a mindenáron jót-akarás. Nagyon szerettem a gyerekeket, kíváncsian tanulmányoztam szokásaikat, természetüket. A kétnyelvű gyerekekre különösen odafigyeltem. Időnként, mintegy mellékesen rákérdeztem otthoni nyelvhasználatukra. Az egyik nagyon ügyes, csak kissé hallgatag, -vics-re végződő vezetéknevű - kisfiútól kérdeztem meg:

- Ti otthon úgy-e, lengyelül beszéltek?

- Nem!

- Nem? – Kérdeztem meglepődve. – És miért nem?

A gyerek hallgatott, aztán megvonta a vállát:

-        Nem tudom...

Nagyon meglepett a válasz. Íme –gondoltam -, így veszítik el az emberek az anyanyelvüket, az őt nagyon szerető szülei hibájának köszönhetően Létezik, hogy annyira meg akarnak felelni új hazájuknak, hogy otthon, egymás közt is svédül beszélnek? Annyira foglalkoztatott ez a téma, hogy mikor másnap találkoztam a gyerek apjával, azonnal nekiszegeztem a kérdést:

-        Ti nem beszéltek a gyerekkel lengyelül?

-        Nem.

-        Miért? –

-        Mert nem tudunk!-

-        Nem tudtok??? De hát, hogy-hogy nem tudtok? Mikor telepedtetek le Svédországban? Vagy talán már itt születtetek? Akárhogy is van, értsétek meg, hogy nagyon-nagyon fontos az, hogy tudjatok kommunikálni az anyanyelveteken! Ha nem beszélitek azt, megfosztjátok magatokat is, de főleg a gyermekeiteket egy csodálatos érzéstől, az érzelmi biztonságtól. Hiszen az ember csak anyanyelvén tud érzelmeket közvetíteni, mert bármilyen bensőséges a tartalma annak, amit gyermekének mond, idegen nyelven csak üres szólammá válik az.

Az apuka mondani akart valamit, feltehetően szabadkozni, magyarázkodni, de nem hagytam szóhoz jutni. Mikor látta, hogy nem hagyom abba a kioktatását, megadóan lehajtotta a fejét és hallgatott engem.

-        Félre téve a lelki dolgokat, gondoljatok a praktikusságra- folytattam - azt mondják, ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy! Milyen sokan fizetnek súlyos összegeket azért, hogy megtanuljanak egy nyelvet, és ti megfosztjátok a gyereket egy ingyen kapott, játszva megtanulható nyelvtől. Azon kívül, a gyerek sokkal jobban fogja a svéd nyelvet beszélni, ha gazdag a szókincse az anyanyelvén. Kérlek, magyarázd meg nekem, akkor ti miért nem beszéltek lengyelül a gyerekkel?

-        Mert, mint már mondtam, mi nem tudunk lengyelül. Mi szerbek vagyunk.

 

Elmesélte Bernát Enikő, lejegyezte Tóth Ildikó

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2025. március 10.
Kedves Híradó Olvasók! A tavaly márciusi Híradóban búcsúztam el Tóth Ildikótól – hihetetlenül gyorsan lepergett ez az egy év. Sajnos a mostani szám is több nekrológot rejt magában: az egyik Lázár Oszkárra, a Híradó egykori főszerkesztőjére, a másik pedig Dr.…
Tovább
David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

David Lynch: A valóság peremvidékeinek Mestere

Könyvespolc 2025. március 11.
Ég veled, Mester! – ezekkel a szavakkal búcsúztunk David Lynchtől, attól az alkotótól, aki nem csupán filmeket készített, hanem kapukat nyitott egy másik valóságba. Egy olyan művésztől, aki képeivel és hangjaival arra tanított, hogy a fény és a sötétség ugyanabból…
Tovább
A kő szeretete – 2. rész

A kő szeretete – 2. rész

Képzőművészet 2025. március 11.
Látogatás Tilajcsik Roland svédországi szobrászművész szabadtéri műtermében Az alábbiakban a kétrészes, Tilajcsik Roland szobrászművésszel 2024. április 8-án készült interjúsorozat második része olvasható. Az első rész a Híradó 2024. decemberi számának 22–25. oldalán, illetve a lap weboldalán érhető el. Kérdező: Csikós…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME