A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Pótmamaszolgálat

Szépen nőtt, növögetett, fejlődött elsőszülött kisfiúnk, s mikor aztán akkorára cseperedett, beírattuk az óvodába. Azt reméltük, megszereti a gyerekeket, megszokja a felnőtteket, nem lesz vele gond. Ilyen téren, mármint a megkedvelésen, nem is lett semmi probléma. Hogy igaziból mégsem érzi ott jól magát, azt onnan tudtuk meg, hogy elég volt neki alig egy-két napi óvodai tartózkodás, máris megbetegedett. Végül többet voltunk vele otthon, mint ő az óvodában. Váltottuk egymást a feleségemmel, csakhogy mindkettőnknek felelős állása volt, sem munkaadóink, sem munkatársaink nem díjazták a lassan állandósuló hiányzásunkat. Valamit tennünk kellett. A nagyszülők, mint olyan, szóba sem jöhettek, messze éltek tőlünk. Mint egyetlen lehetséges megoldást, a „dagmamát”, a Svédországban oly szépen működő pótmamaszolgálatot választottuk. Találtunk is egy ismerős hölgyet, Karint, aki gyalog is elérhető távolságban lakott tőlünk. A pótmama eléggé nagydarab, testes alkatú, nagyon kellemes modorú, kedves nő volt, szép, tágas lakásának hatalmas nappalijában a gyerekek kedvükre játszhattak. Fiunkkal egyidős unokájára, és egy rokonának a gyerekére vigyázott, örömmel fogadta oda harmadiknak a mi gyerekünket. Nekünk egyetlen kikötésünk volt: minél kevesebbet hagyja tévézni a gyerekeket.

-         Óh, nincs ezzel semmi baj, - mondta – ritkán ülhetnek le filmet nézni, s azt is nagyon megválogatom, mit. Legfeljebb a Tom és Jerryt, az olyan kedves, ártatlan gyerekfilm. Nemde?

Nagy boldogságunkra kisfiúnk hamar megszokta az új helyet, már csak nagyon ritkán betegedett meg, otthon csak jót és szépet mesélt a pótmamáról. Telt az idő, megismerkedtünk a játszótársak szüleivel, időnként összejártunk, a gyerekek második otthonuknak érezték a pótmama lakását.

Egyik alkalommal egy fárasztó, gyűlésekkel tarkított munkanap után mentem a gyerekért, eléggé hosszasan, kétszer, háromszor is kellett csengetnem, mire végre ajtót nyitottak. Fáradt voltam, éppen ezért ingerült is a várakozás miatt. Az ajtóban Karin állt, hatalmas fehér gézturbánnal a fején. Arca sápadt, szeme alatt fekete karikák. Körülötte a lánya, a szomszédasszony, a szomszédasszony anyja, és eléggé zavart, bűntudatos arccal a három gyerek.

-         Jézusmária, mi történt?

-         Semmi, semmi, - rebegte a turbános – csak egy kis műszaki hiba!

-         Műszaki hiba? Milyen műszaki hiba???

A felnőttek egyszerre kezdek a svéd temperamentumhoz egyáltalán nem illő hevességgel magyarázni, a hangzavarba időnként belesivított egyik-másik gyerekhang:

-         Csak véletlen volt, nem akartuk!

Hosszas kérdezősködés, a hallottak többszörös elemzése után kaptam végre pontos képet a történtekről. A három szende és okos kisgyerek addig-addig nézte Karin szerint ártatlan Tom és Jerry sorozatot, míg eszükbe jutott ki is próbálni a filmben látott huncutságokat. Napokig töprengtek, először azon, mit lenne érdemes kipróbálni, aztán a kísérlet részletein, a szereposztáson, no meg azon, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat a próba elindítására. Végül azt nem sikerült megtudnom, Karinnak miért kellett kimennie a szobából. Talán a fürdőbe? A lényeg, hogy a három srác, abban a pillanatban, amint a pótmama magukra hagyta őket, fogták az eléggé masszív műanyag játék-teherautót, és beszaladtak vele a konyhába. Az unoka bebújt egy sarokba, a másik két gyerek a teherautóval a bejárati ajtó mögé állt. Mikor meghallották Karin lépteit, az unokája fájdalmas hangon elkezdett kiáltozni:

-         Segítség, segítség, jaj, jaj, segítség.

Karin lélekszakadva rontott be az ajtón. A két lesben álló azonnal hasra vetette magát előtte és a lépésre emelt lába alá illesztette a teherautót! Csakhogy az érdekes kísérlet nem éppen úgy végződött, mint a filmben: mikor Karin a teherautóval felszerelt lábát a földre tette, nem utánozta a filmbeli Tomot, s nem kezdett el ügyesen egyensúlyozva siklani a konyhán keresztül, hanem fogta magát, s elesett. Estében leverte az asztalra kikészített ételt. Egy széket. A széken felejtett ruhák szanaszét szóródtak, Karin meg jól beverte a fejét a konyhaszekrénybe, és azonnal vérezni kezdett. A gyerekek nagyon megijedtek, de volt annyi lélekjelenlétük, hogy átrohanjanak a szomszédba, elmondani, mi történt. A szomszéd néni aztán intézkedett: telefonált a mentőknek, Karin lányának, a gyerekeket meg beterelte a saját lakásába. A mentők jöttek, megvizsgálták a sebesültet, s mivel Karin bizonygatta, hogy semmiség az egész, nincs semmi baja, ellátták a vérző sebet, pihenést ajánlottak, s elmentek. Karin nem engedte, hogy valaki is telefonáljon nekünk, szerinte semmi értelme, hogy ilyen csekélység miatt hamarabb eljöjjünk a munkahelyünkről.

A három gyereknek jó lecke volt ez, egy ideig úgy viselkedtek, mint valami földre szállt angyalkák. Karinnak azon kívül, hogy felrepedt a fejbőre, fekete karikásak lettek a szemei, szerencsére komolyabb baja nem esett. A történtekből ő is tanult. Mikor pár napi pihenés után újra oda vittük a gyereket, a nappalijából eltűnt a TV.

-         Inkább sétálunk majd tévézés helyett - mondta – sokkal egészségesebb!

Tóth István (Malmö) elbeszélése nyomán írta Tóth Ildikó

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME