A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Pótmamaszolgálat

Szépen nőtt, növögetett, fejlődött elsőszülött kisfiúnk, s mikor aztán akkorára cseperedett, beírattuk az óvodába. Azt reméltük, megszereti a gyerekeket, megszokja a felnőtteket, nem lesz vele gond. Ilyen téren, mármint a megkedvelésen, nem is lett semmi probléma. Hogy igaziból mégsem érzi ott jól magát, azt onnan tudtuk meg, hogy elég volt neki alig egy-két napi óvodai tartózkodás, máris megbetegedett. Végül többet voltunk vele otthon, mint ő az óvodában. Váltottuk egymást a feleségemmel, csakhogy mindkettőnknek felelős állása volt, sem munkaadóink, sem munkatársaink nem díjazták a lassan állandósuló hiányzásunkat. Valamit tennünk kellett. A nagyszülők, mint olyan, szóba sem jöhettek, messze éltek tőlünk. Mint egyetlen lehetséges megoldást, a „dagmamát”, a Svédországban oly szépen működő pótmamaszolgálatot választottuk. Találtunk is egy ismerős hölgyet, Karint, aki gyalog is elérhető távolságban lakott tőlünk. A pótmama eléggé nagydarab, testes alkatú, nagyon kellemes modorú, kedves nő volt, szép, tágas lakásának hatalmas nappalijában a gyerekek kedvükre játszhattak. Fiunkkal egyidős unokájára, és egy rokonának a gyerekére vigyázott, örömmel fogadta oda harmadiknak a mi gyerekünket. Nekünk egyetlen kikötésünk volt: minél kevesebbet hagyja tévézni a gyerekeket.

-         Óh, nincs ezzel semmi baj, - mondta – ritkán ülhetnek le filmet nézni, s azt is nagyon megválogatom, mit. Legfeljebb a Tom és Jerryt, az olyan kedves, ártatlan gyerekfilm. Nemde?

Nagy boldogságunkra kisfiúnk hamar megszokta az új helyet, már csak nagyon ritkán betegedett meg, otthon csak jót és szépet mesélt a pótmamáról. Telt az idő, megismerkedtünk a játszótársak szüleivel, időnként összejártunk, a gyerekek második otthonuknak érezték a pótmama lakását.

Egyik alkalommal egy fárasztó, gyűlésekkel tarkított munkanap után mentem a gyerekért, eléggé hosszasan, kétszer, háromszor is kellett csengetnem, mire végre ajtót nyitottak. Fáradt voltam, éppen ezért ingerült is a várakozás miatt. Az ajtóban Karin állt, hatalmas fehér gézturbánnal a fején. Arca sápadt, szeme alatt fekete karikák. Körülötte a lánya, a szomszédasszony, a szomszédasszony anyja, és eléggé zavart, bűntudatos arccal a három gyerek.

-         Jézusmária, mi történt?

-         Semmi, semmi, - rebegte a turbános – csak egy kis műszaki hiba!

-         Műszaki hiba? Milyen műszaki hiba???

A felnőttek egyszerre kezdek a svéd temperamentumhoz egyáltalán nem illő hevességgel magyarázni, a hangzavarba időnként belesivított egyik-másik gyerekhang:

-         Csak véletlen volt, nem akartuk!

Hosszas kérdezősködés, a hallottak többszörös elemzése után kaptam végre pontos képet a történtekről. A három szende és okos kisgyerek addig-addig nézte Karin szerint ártatlan Tom és Jerry sorozatot, míg eszükbe jutott ki is próbálni a filmben látott huncutságokat. Napokig töprengtek, először azon, mit lenne érdemes kipróbálni, aztán a kísérlet részletein, a szereposztáson, no meg azon, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat a próba elindítására. Végül azt nem sikerült megtudnom, Karinnak miért kellett kimennie a szobából. Talán a fürdőbe? A lényeg, hogy a három srác, abban a pillanatban, amint a pótmama magukra hagyta őket, fogták az eléggé masszív műanyag játék-teherautót, és beszaladtak vele a konyhába. Az unoka bebújt egy sarokba, a másik két gyerek a teherautóval a bejárati ajtó mögé állt. Mikor meghallották Karin lépteit, az unokája fájdalmas hangon elkezdett kiáltozni:

-         Segítség, segítség, jaj, jaj, segítség.

Karin lélekszakadva rontott be az ajtón. A két lesben álló azonnal hasra vetette magát előtte és a lépésre emelt lába alá illesztette a teherautót! Csakhogy az érdekes kísérlet nem éppen úgy végződött, mint a filmben: mikor Karin a teherautóval felszerelt lábát a földre tette, nem utánozta a filmbeli Tomot, s nem kezdett el ügyesen egyensúlyozva siklani a konyhán keresztül, hanem fogta magát, s elesett. Estében leverte az asztalra kikészített ételt. Egy széket. A széken felejtett ruhák szanaszét szóródtak, Karin meg jól beverte a fejét a konyhaszekrénybe, és azonnal vérezni kezdett. A gyerekek nagyon megijedtek, de volt annyi lélekjelenlétük, hogy átrohanjanak a szomszédba, elmondani, mi történt. A szomszéd néni aztán intézkedett: telefonált a mentőknek, Karin lányának, a gyerekeket meg beterelte a saját lakásába. A mentők jöttek, megvizsgálták a sebesültet, s mivel Karin bizonygatta, hogy semmiség az egész, nincs semmi baja, ellátták a vérző sebet, pihenést ajánlottak, s elmentek. Karin nem engedte, hogy valaki is telefonáljon nekünk, szerinte semmi értelme, hogy ilyen csekélység miatt hamarabb eljöjjünk a munkahelyünkről.

A három gyereknek jó lecke volt ez, egy ideig úgy viselkedtek, mint valami földre szállt angyalkák. Karinnak azon kívül, hogy felrepedt a fejbőre, fekete karikásak lettek a szemei, szerencsére komolyabb baja nem esett. A történtekből ő is tanult. Mikor pár napi pihenés után újra oda vittük a gyereket, a nappalijából eltűnt a TV.

-         Inkább sétálunk majd tévézés helyett - mondta – sokkal egészségesebb!

Tóth István (Malmö) elbeszélése nyomán írta Tóth Ildikó

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

„Életre szóló barátokat szereztem a Göteborgi Magyar Egyesület tagjaként”

Portré 2018. november 04.
Szalai Erzsébet férjével, Gézával és kislányukkal, Évával, kalandos út végén, több ausztriai és svédországi megálló érintésével, 1957 októberében érkezett meg Göteborgba. A házaspár kezdettől fogva tevékeny részt vállalt a helyi Göteborgi Magyar Egyesület létrejöttében. Szalai Géza ráadásul a SMOSZ 1974.…
Readmore
A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

A háború utáni absztrakt művészet – A művészet egyetemes nyelve

Képzőművészet 2018. november 04.
Göteborgs Konstmuseum (Göteborgi Szépművészeti Múzeum) 2018. június 13-tól november 11-ig „Kemény spanyol modernizmus, szigorú konkrétság, kifejező Cobra festmény és Lucio Fontana vágott vásznai. A tudományos kutatás alapú kiállításon Az egyetemes képi nyelvet boncolgatják. A háború utáni időszak absztrakt művészetét a…
Readmore

Egyesületek

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Eredményes megbeszélések végén, fontos döntések születtek a SMOSZ új konferenciatermében

Szeptember 22-én, szombaton tartotta hagyományos, őszi közgyűlését a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. Az összességében kétnapos találkozón mintegy ötvenen…
Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Svédországban turnézott a szentegyházi Fili gyermekkórus

Szívet melengető koncertélményben részesített bennünket a Szentegyházi Fili gyermekkórus. A svédországi magyarok hatalmas összefogásának köszönhetően 140 gyermeket és…
Fili koncert Göteborgban

Fili koncert Göteborgban

A híres szentegyházi Fili Gyermekfilharmónia látogatott Svédországba és négy koncertet tartott Stockholmban, Uppsalában, Göteborgban és Ljungbyben. A Fili…
SOMIT-családi hétvége Hällebergában

SOMIT-családi hétvége Hällebergában

Ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. Szeptember második hétvégéjén rendezte meg a SOMIT éves családi hétvégéjét,…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Májusban teltházas busz kirándulást szerveztünk Ullaredbe, majd június elején grillpartival zártuk az első félévet. Az őszi aktivitásunkat szeptember…
A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub életéből

A Pannónia klub őszi időszaka sok programot tartogat a Malmö és környékén élő magyarok számára. Ősztől a gyerekfoglalkozások…
Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

Zajlanak a munkálatok a Stockholmi Magyar Ház udvarán

A Magyarország Kormánya által kiírt pályázat sikerességelehetővé tette a Magyar Ház udvarának és parkolójának felújítását. A felújítási munkálatok…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan elő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME