Tavasz elején kiadtam az első teljesen elkészült, feljegyzett, metal-inspiralt számomat, a Stella Signum-ot. Az inspirációt, hogy megírjam ezt a dalt, a Hands Like Houses, Tonight Alive és a VersaEmerge bandáktól kaptam. Jó ideje követem, és nagyon szeretem ezeket az együtteseket.
A Stella Signum eddig simán a legnagyobb zenei feladat, amibe belekezdtem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert munkámban sokan támogattak, és ami a legfontosabb, együtt működhettem jó barátommal Tim Lukic-al, és így be is tudtam fejezni a számot.
A számnak a szövegét, minden hangszer zenéjét én írtam, és magam adtam elő. Tim mixelte és bejátszotta, nélküle, őszintén bevallom, nem tudtam volna kiadni.
Nagy kihívás volt az egész produkció, mindkettőnknek első alkalma volt ilyen nagy projekttel dolgozni. Munkánk folyamata elragadó volt, úgy érzem, az élmény által sokat fejlődtünk mindketten.
A legnagyobb kihívás mégis az időhiány volt, hiszen mindketten gimnáziumba járunk, napunk nagy részét tanulással, utazással töltjük.
A dal megírásakor első perctől tudtam, hogy társadalomkritikus szöveget akarok írni a környezet-tudatosságról.
Minden nap arról olvasunk és hallunk, hogy a különböző államok óriásvállalatai, politikusai hogyan szennyezik be a világot az anyagi haszonért, a nyereségért. Úgy tűnik, nem törődnek eléggé a mérgező vegyszerek, anyagok kibocsátásával, és azzal, hogy ezek hogyan befolyásolják a Földet.
A Stella Signum szövege pont erről szól: tudjuk, mi folyik körülöttünk, minden nap tapasztaljuk a következményeket, de lehajtjuk a fejünket azok előtt, akiknél van a hatalom, és azok előtt, akiknek teli van a zsebük. Ezt a szövegben úgy fogalmazom meg, hogy utakat vésünk a kezünkből és hidakat építünk a hátunkból, ami alapvetően azt jelenti, hogy feláldozzuk magunkat egy, a boldogságról általunk alkotott felfogás miatt. Azt választjuk, hogy nem törődünk a nyilvánvaló környezeti problémákkal, nem fogjuk fel, hogy igazából mi vagyunk azok, akik megszenvedik azokat.
Most már csak az álmainkban meg a képzeletünkben létezik az a probléma nélküli világ, amit próbálunk elhitetni magunkkal. A szövegben így fogalmazok: csak az álmainkban tűnnek a szürke egek újra kéknek. És szerintem túl későn fogunk rájönni, hogy az elképzelt világunk nem a valóság.
A környezetünk rongálása szerintem egy komoly téma, de megértem azt, hogy tizenvalahány éves srácként nem sokat tudok tenni ellene. Csak reménykedem, hogy ha meghallgatják a számomat, egy páran felfigyelnek arra, amit a szövegben írtam, és együtt változást tudunk okozni! Amit a Stella Signummal el akarok érni az, hogy mindenki gondolja át, hogyan lehetne a jóra befolyásolni a világot, hiszen mindnyájan részei vagyunk, nem tudunk nélküle létezni. Ezért kell gondoskodnunk róla ahogyan csak tudunk, magunkért.
Bálint Palmgren Oscar
Stella Signum
You´re carving roads out your hands,
and building bridges from your back.
With your hands around your neck,
you will be your own death
Only dreams can picture grey skies blue again.
Black blood is running through your vains.
Looking up at the, moon a thousand miles away
Not even when the stars align, will you rediscover yourself.
Don´t look for me int he constellations.
I m not a lighthouse guiding you away.
You´re carving roads out of your hands,
and building bridges from your back.
With your hands around your neck,
you will be your own death!
What will you say
when the world bursts out in flames?
Will you still recognise your home?
Will you still walk with your head held high?
Don´t look for me int he constellations
I´m not a lighthouse guiding you away!
Dig beneath your skin,
Are you proud of what you see?
What will you say,
When the oceans turn to fire?
You´re carving roads out of your hands,
and buildning bridges from your back.
With your hands around your neck,
you will be your own death!
