A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

András

Minap munkámmal kapcsolatban az utcákat jártam. Egy kereszteződésben feltűnt egy ember, aki a járókeretén ülve bámult, látszólag a semmibe. És eszembe jutott András. András, a mindenki Andrása, az utca Andrása.

Nem mindig laktam ugyanitt. Régebben egy másik város utcáit róttam ugyanígy, munkaügyben. Akkor kerültem kapcsolatba Andrással.

András egy 50-es évei közepén járó férfi volt, akinek az élete teljesen megváltozott az utolsó két évben. András nem volt mindig az az ember, akinek én megismertem. Andrásnak volt családja, munkája, lakása, élete. Aztán megfordult vele a világ. Beteg lett.

Az első, aki hátat fordított neki, a családja volt. Nem tudtak együtt élni a hangulatingadozásaival, a romló egészségi állapotával. Aztán a munkahelyéről is elbocsátották, finomabban szólva nyugdíjazták. Az addig rendszeres társadalmi életet elő ember, egyszerre eltűnt. Már csak a szociális alkalmazottak és az egészségügyiek nyilvántartásában szerepelt.

Lakásából, az addig kényelmes otthont adó fészekből, már csak a hideg, bútoraitól, szőnyegeitől lecsupaszított, négy rideg fal maradt, de mindez természetesen a saját biztonsága érdekében (mondták a beavatottak).

András egyre több időt töltött az utcán, a sarkon. Már csak akkor ment haza, amikor a szociális munkások jöttek, hogy ételt melegítsenek, vagy a gyógyszereit beadják. Nem szeretett otthon lenni.

Eleinte próbálták rávenni, hogy menjen haza, mert hideg van, mert esik, mert meleg van, mert fúj, mert, mert… de Andrásnak már nem volt hova hazamenni. A lakás már nem volt az otthona, az élete már nem volt a sajátja.

Kinn ült a sarkon, a járókereten. Aki csak felületesen szemlélte, vagy épp csak egyszer arra járt, azt is hihette, hogy a buszra vár, mert mindig a buszmegálló közelében ült. De mi, akik rendszeresen arra jártunk, vagy akik arra laktak, mi tudtuk: András, lélekben, ott lakott.

Hónapokba, talán évekbe telt, mire ez kialakult, de így történt. Eleinte csak az ismerős arcoknak köszönt és azoknak, akik szóba álltak vele. Később mindenkinek. Ha valaki visszaköszönt, azt megjegyezte magának.

Lassan mindenkiről tudta, hol lakik, mikor jár arra, sőt sokaknak a nevét is megjegyezte. Volt, akit idegesített, volt, aki észre sem vette Andrást. De András nem adta fel. Rendületlenül kitipegett nap mint nap a reggeli gyógyszer után a sarokra.

Eltelt néhány év. András a kerület része lett. Ha valami okból késett, a közértben már aggódva emelték szemöldöküket az eladók: – „Láttad ma?”

Mert András nemcsak megkérdezte illemből, jólneveltségből, hogy: hogy vagy? – a válasz érdekelte is. András nem azért köszönt kitartóan, akár morcos, akár derűs arccal közelítettek felé, mert cserébe elvárt valamit, hanem mert András tudta, hogy milyen az, amikor az emberre még rá sem köszön senki. És András meghallgatta az embereket, anélkül, hogy ostoba kérdésekkel félbeszakította volna, és őszintén együttérzett mindenkivel. András nem mesélte el rögtön a legjobb barátjának, amit éppen akkor hallott, de még a szomszédjának sem. Senkinek. Mert Andrásnak senkije nem volt. Csak az utca. A legnagyobb örömöt neki nem az ajándékok jelentették, hanem egy „jó reggelt András!” kiáltás az utca másik oldaláról, vagy egy barátságos integetés az elhaladó autókból.

És ahogy ezt a bácsit néztem ebben a városban, rájöttem: sokunknak, ha nem mindannyiunknak, szükségünk van egy Andrásra. Különösen így Karácsony közeledtével, amikor oly sokan vagyunk egyedül. Egy őszinte, cserébe semmit el nem váró „Boldog Karácsonyt” jókívánságra.

 

Örsi Klára

A bükki partizánok útján

A bükki partizánok útján

Kárpát-medence 2020. április 03.
Az eddigi útleírásaim közül ez a mostani visz legközelebb szülővárosomhoz. Tulajdonképpen egy ó-bükki hátizsákos túrára hívom most magammal a kedves Olvasót! Őszintén remélem, hogy mire ezek a sorok eljutnak hozzátok, már a tavaszi erdőben sétálhatunk! Egy barátommal, volt kollégámmal elhatároztuk,…
Tovább
Őszi látogatás Firenzében

Őszi látogatás Firenzében

Képzőművészet 2020. április 02.
Ősszel Firenzébe látogattunk. Este érkeztünk meg a pályaudvarra. Fél órába is beletelt, mire a vasútállomás körül megtaláltuk a szállásunkra induló városi autóbusz megállóját. A város fényei első látásra is vonzónak tűntek. Átkeltünk az Arnó folyó hídján, és az első megállóban…
Tovább

Egyesületek

Új év, új kezdetek a Jönköpingi Magyar Egyesületben

Új év, új kezdetek a Jönköpingi Magyar Egyesületben

A programokkal teli 2019-es év után új fejezet nyílt a Jönköpingi Magyar Egyesület életében. A tavalyi évben 35…
A stockholmi Magyar Ház technikai korszerűsítése

A stockholmi Magyar Ház technikai korszerűsítése

A stockholmi Magyar Ház Házkezelősége 2019-ben sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által a diaszpórában élő magyarság…
Ez az év is elkezdődött...

Ez az év is elkezdődött...

... de még hogy! Stockholmban már január második hetében beindult az egyesületi élet. A legszorgalmasabbak a színjátszókörösök voltak,…
Téli SOMIT 2020. Beszámoló

Téli SOMIT 2020. Beszámoló

Az idei első, Téli SOMIT mind a szervezők és mind a résztvevők nagy örömére már hetekkel a tábor…
Hajdan-Hajdú

Hajdan-Hajdú

A tánc szinte egyidős az emberrel. Hangulatot, gondolatokat fejez ki, hogy lássa és értse az, aki nézi. Az…
Szabó Tünde borász Göteborgban

Szabó Tünde borász Göteborgban

Magyarországot mindig is jó bortermelő országnak ismerte a világ. Sajnos, a háborút követően volt egy hosszú időszak, amikor…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as évadunkat január végén kezdtük, amikor is Dr. Pölcz Éva tartott nekünk egy érdekes előadást a stresszről,…
A Pannónia Klub életéből

A Pannónia Klub életéből

A 2019-es év végét két, nagyon szép, színvonalas programmal zártuk. Lohn Annamária KCSP-ösztöndíjas Magyar Nobel-díjasok és feltalálók című…
A magyar kultúra napja Malmőben – így emlékeztek a Pannónia Klub tagjai

A magyar kultúra napja Malmőben – így emlékeztek a Pannónia Klub tagjai

A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én tartjuk abból az alkalomból, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a…
30 éves az eskilstunai magyar közösség

30 éves az eskilstunai magyar közösség

           Egy hazafias érzelmű kis csoport ötleteként, 1989 kora tavaszán, Barra Regina lakásán született…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME