A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

András

Minap munkámmal kapcsolatban az utcákat jártam. Egy kereszteződésben feltűnt egy ember, aki a járókeretén ülve bámult, látszólag a semmibe. És eszembe jutott András. András, a mindenki Andrása, az utca Andrása.

Nem mindig laktam ugyanitt. Régebben egy másik város utcáit róttam ugyanígy, munkaügyben. Akkor kerültem kapcsolatba Andrással.

András egy 50-es évei közepén járó férfi volt, akinek az élete teljesen megváltozott az utolsó két évben. András nem volt mindig az az ember, akinek én megismertem. Andrásnak volt családja, munkája, lakása, élete. Aztán megfordult vele a világ. Beteg lett.

Az első, aki hátat fordított neki, a családja volt. Nem tudtak együtt élni a hangulatingadozásaival, a romló egészségi állapotával. Aztán a munkahelyéről is elbocsátották, finomabban szólva nyugdíjazták. Az addig rendszeres társadalmi életet elő ember, egyszerre eltűnt. Már csak a szociális alkalmazottak és az egészségügyiek nyilvántartásában szerepelt.

Lakásából, az addig kényelmes otthont adó fészekből, már csak a hideg, bútoraitól, szőnyegeitől lecsupaszított, négy rideg fal maradt, de mindez természetesen a saját biztonsága érdekében (mondták a beavatottak).

András egyre több időt töltött az utcán, a sarkon. Már csak akkor ment haza, amikor a szociális munkások jöttek, hogy ételt melegítsenek, vagy a gyógyszereit beadják. Nem szeretett otthon lenni.

Eleinte próbálták rávenni, hogy menjen haza, mert hideg van, mert esik, mert meleg van, mert fúj, mert, mert… de Andrásnak már nem volt hova hazamenni. A lakás már nem volt az otthona, az élete már nem volt a sajátja.

Kinn ült a sarkon, a járókereten. Aki csak felületesen szemlélte, vagy épp csak egyszer arra járt, azt is hihette, hogy a buszra vár, mert mindig a buszmegálló közelében ült. De mi, akik rendszeresen arra jártunk, vagy akik arra laktak, mi tudtuk: András, lélekben, ott lakott.

Hónapokba, talán évekbe telt, mire ez kialakult, de így történt. Eleinte csak az ismerős arcoknak köszönt és azoknak, akik szóba álltak vele. Később mindenkinek. Ha valaki visszaköszönt, azt megjegyezte magának.

Lassan mindenkiről tudta, hol lakik, mikor jár arra, sőt sokaknak a nevét is megjegyezte. Volt, akit idegesített, volt, aki észre sem vette Andrást. De András nem adta fel. Rendületlenül kitipegett nap mint nap a reggeli gyógyszer után a sarokra.

Eltelt néhány év. András a kerület része lett. Ha valami okból késett, a közértben már aggódva emelték szemöldöküket az eladók: – „Láttad ma?”

Mert András nemcsak megkérdezte illemből, jólneveltségből, hogy: hogy vagy? – a válasz érdekelte is. András nem azért köszönt kitartóan, akár morcos, akár derűs arccal közelítettek felé, mert cserébe elvárt valamit, hanem mert András tudta, hogy milyen az, amikor az emberre még rá sem köszön senki. És András meghallgatta az embereket, anélkül, hogy ostoba kérdésekkel félbeszakította volna, és őszintén együttérzett mindenkivel. András nem mesélte el rögtön a legjobb barátjának, amit éppen akkor hallott, de még a szomszédjának sem. Senkinek. Mert Andrásnak senkije nem volt. Csak az utca. A legnagyobb örömöt neki nem az ajándékok jelentették, hanem egy „jó reggelt András!” kiáltás az utca másik oldaláról, vagy egy barátságos integetés az elhaladó autókból.

És ahogy ezt a bácsit néztem ebben a városban, rájöttem: sokunknak, ha nem mindannyiunknak, szükségünk van egy Andrásra. Különösen így Karácsony közeledtével, amikor oly sokan vagyunk egyedül. Egy őszinte, cserébe semmit el nem váró „Boldog Karácsonyt” jókívánságra.

 

Örsi Klára

A boszorkányos Börzsöny

A boszorkányos Börzsöny

Kárpát-medence 2019. július 07.
„Taníts engem utadra, Uram, hogy igazságod szerint járjak.” (Zsolt. 85.11) – Pannonhalmi zsoltároskönyv   A közelgő nyár mindig jó lehetőség új tájak, új érzések, új emberek megismerésére. Az erdélyi Sóvidék, a Dél-Felvidék keleti vonulatai és Derenk „szellemfaluja” után a Nógrád…
Tovább
Háború utáni absztrakció, IV. befejező rész

Háború utáni absztrakció, IV. befejező rész

Képzőművészet 2019. július 07.
Egy kiugró lépcsőnél furcsamód a következő oktató feliratot helyezték el: „ Absztrakt Az absztrakt szó eredete a latin abstractus (elvont) és abstrahere (elvonni) szavakra vezethető vissza. A képzőművészettel összefüggésben az absztraktnak két alapvető jelentése van. Az egyik azt jelenti, hogy a képi sík hangsúlyos. A második jelentés inkább…
Tovább
Egy lélek ezeregy élet, avagy irodalom és újjászületés

Egy lélek ezeregy élet, avagy irodalom és újjászületés

Könyvespolc 2019. július 07.
Mondák és legendák minden időkben kifogyhatatlan forrásokként szolgáltak az irodalomban. Az egyik legbefolyásosabb legendakör Artúr királyról és a kerek asztal lovagjairól szól. Artúr király, a titokzatos brit király, feltehetőleg az ötödik vagy hatodik században élt, és megvédte Britanniát a betörő…
Tovább

Egyesületek

A  tizenötödik  iHuset

A tizenötödik iHuset

Magyarországon nem egyszer, sokszor kaptam már kérdést rólunk,  külhonban élőkről, pontosabban a külhonban élő magyarok „magyarkodásáról”. Tényleg? Mi…
Városok viadala

Városok viadala

Mi történik, ha két város diaszpóra magyarsága összefog? Játékos versengésre, vacsorapárbajra hívja ki a másikat? Nos, az biztos,…
Varázslatos hétvége a SOMIT Családos Táborán

Varázslatos hétvége a SOMIT Családos Táborán

Május első hétvégéjén ismét élettel és magyar szóval telt meg Hälleberga. A minden igényt kielégítő  Tábortanyán rendezte meg…
A Kőrösi is ott volt

A Kőrösi is ott volt

A kétezres évek eleje óta alkalmankint négy-öt magyar tudós és kutató tartott előadást a göteborgi Vetenskapsfestiválokon. Emlékszem, az…
Hasta la vista!

Hasta la vista!

„A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez…
Március 15. Göteborgban

Március 15. Göteborgban

Vannak királyok, művészek, feltalálók, akiket tisztelet vett körül, mielőtt meghaltak. Aztán az idő múltával lassan feledésbe merült a…
A Pannónia Klub életéből

A Pannónia Klub életéből

Tavasszal is folytattuk a nagyon nagy népszerűségnek örvendő gyermekprogramokat. Vasárnaponként a nagyobb gyerekeknek tartunk vasárnapi iskolát, míg szerdánként…
Tízedszerre álltak színpadra a Magyar Ház színészei

Tízedszerre álltak színpadra a Magyar Ház színészei

Hogy mi történt április 14.-én a Magyar Házban? Aki ott volt, tudja, aki nem, annak most elmesélem. Dél…
A malmői Hungaroclub hírei

A malmői Hungaroclub hírei

Márciusban lezajlott Tavaszi Bálunk teltházas volt, sőt egy héttel a bál előtt kitettük a „Telt ház” táblát. Nagyszerű…
Irodalmi kávéház Lundban

Irodalmi kávéház Lundban

A Lundi Magyar Kultúrfórum több mint, hatvan éve jól működő egyesület Svédországban. Vállalom, hogy elcsépelt, de most ez…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME