A megújulás évszakát éljük. Várjuk, hogy a természet új köntösbe öltözzön a téli szunnyadás után, és a termékenység ígéretével árasszon el. De változásra emlékeztet forradalmaink közül az első is, amely 1848 márciusában az akkori politikai intézményrendszert, értékszemléletet kívánta gyökeresen átalakítani, az életet emberibbé és méltányosabbá tenni. És a közelgő húsvét egyik üzenete szintén az újjászületés örök szükségességét példázza – hívőnek és nem hívőnek egyaránt.

Megújuláshoz érkezett országos szövetségünk és néhány egyesületünk is, hiszen az év elején sok helyen tisztújító közgyűléseket tartottak. Természetes folyamat ez, amelynek belső rendje szerint csak megújulva lehetséges alkalmazkodni a változó feltételekhez.

A más igénylése azonban egyesületeinkben sem lehet öncélú. Csupán akkor van létjogosultsága, ha kisközösségeink önmagukból építkezve választanak olyan vezetőségeket, amelyek megértik és megértetik a változó feltételek új kívánalmait. Hídként kell működniük tehát a korábbi célkitűzések és új kihívások között. Hiszen csak akkor tudjuk elfogadni a változásokat és csak akkor tudunk felzárkózni melléjük, ha azokban – az újszerű mellett – továbbra is felismerjük jelenlegi önmagunkat.

A belső igények felismerése fogalmazódott meg az 1848-as forradalom célkitűzéseiben is - ezért állt mellé és azonosult szellemével egy egész nemzet, akár véráldozatok árán is. Ugyanezért lett és maradt nemzeti identitásunk kifejezésének máig is érvényes példája.

A közösségépítő szándéknak – a forradalom egészen a máig hangzó üzenete szerint – pedig egymás eltérőségeinek, másságának az elfogadása is velejárója kell, hogy legyen. A sokféleség – első királyunk intelmeire emlékezve – nemhogy gyengítené, de összetettségével erősíti közös szándékaink megvalósítását.

Bízzunk abban, hogy választott vezetőségeink – országos és helyi szinten egyaránt – szintén kötelező és elkötelező felelősségtudattal végzik majd munkájukat, megtartva és – ahol ez még nem történt meg –megnyerve a tagság támogatását.

A megújulás természetrajza azonban nem csupán választott elöljáróinkra ró követelményeket. Mindannyiunknak, akik közösségünk szervezeti-egyesületi formáinak áldásos tevékenységéből is igyekszünk gyarapodni, vállalnunk kell a személyes megújulás gyakorlatát: a cselekvő részvételt közös dolgaink intézésében, amelyet hadd kísérjen az egymás iránti türelem és tisztelet.

Közösségi munkánk végzésekor – és mindig – jusson eszünkbe Széchenyi gondolata, miszerint ”hibát találni könnyű, jobbat tenni nehéz”. És a megújulás évszakában merjük közösen, egymásért a nehezebbet vállalni!

     A Híradó