Kedvezményezett helyzetben érezhetjük magunkat, mert két olyan új könyvről adhatunk hírt, amelyek megjelenése svédországi jelenlétünkhöz (is) kötődik.

Az egyik kötet Radnóti svédre fordított verseiből készült (Kärlek, krig, död). Régi, nem eléggé becsült barátunk, Ove Berglund vállalkozott ismét arra, hogy – néhány ismerőse nyersfordításának a segítségével - költőnket svédül is megszólaltassa. A fordítás, mint műfaj legalább kettős irányultságú. Egyrészt közvetítés az új olvasóközönségnek, másrészt pedig üzenet az ősolvasók felé (jelen esetben felénk) annak kapcsán, hogy milyen költemények érintették meg a fordítót. E kettős vonatkozás megértése számunkra tehát azért is fontos, mert a kiválasztott és svéd nyelvre átültetett költemények ismeretében következtetni tudunk a rólunk alkotott értelmi/érzelmi előképre.

A másik könyv, ami alig órákkal ezelőtt jutott el hozzánk a nyomdából, arról szól, hogy milyen jövőt szeretnénk a magunk számára kialakítani (Rajzoljunk magunknak egy világot – az EKE 19. kötete). Pontosítanom kell: a szerkesztők és a szerzők szándéka nem a jövendő éltmódunk kialakításának harsány programja, hanem a jövőnk egy-egy szeletének a megrajzolása. Agyontervezett világunkban a szerzők által nyújtott lendületes vázlatozás – akár bizakodó, akár pesszimista alapállásból történik is – sok felelősséggel vetíti elénk azt a lehetséges jövőt, amelynek mi egyidőben vagyunk/leszünk alanyai és tárgyai. Alanyai azért, mert az alakításban résztvehetünk, tárgyai pedig azért, mert mindenképpen bőrünkön érezzük majd meg a változásokat. A visszatérő kérdés az, hogy van-e olyan jövőképünk, amelyben otthonosan tudunk mozogni, amit életterünknek érzünk. A könyv egyetlen hiányzó fejezetét, hogy mi, otthonról elszármazottak, milyen világot képzelünk el a magunk számára, nem (csupán) tollal, hanem cselekvő részvétellel kell pótolnunk.

Radnóti, életének utolsó heteiben a szeretteivel belakott békés, napsugaras emlékek felidézésével próbál enyhíteni szenvedésén. Az EKE új kötetének szerzői is – bár írásaik az utópisztikus jövőről szólnak – a múlt sikertelenségeitől, kiábrándultságaitól indíttatva keresik a megoldást ígérő ”új világot”. Közös felelősségünk, hogy jövőnket mindannyiunk számára - a Radnóti Miklósok számára is – a béke, a szeretet, az emberségesség otthonává alakítsuk!

Ezzel a gondolattal kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes húsvéti ünneplést!

A Híradó