A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Magyar hadosztály Dániában

fortepan107476v1

Berényi Lajos szentesi patkolókovács 1933-ban készült szekerét egy falumúzeum őrzi. Ebben nem is lenne semmi meglepő, ha a múzeum nem a dániai Nyvang községben lenne. A szekeret pedig magyar huszárok vásárolták a gazdájától 1944-ben, aztán vitték magukkal, amerre a háború sodorta őket. Azzal a tizenkétezer magyar katonával érkeztek, akik német parancsnokság alatt Dániában szolgáltak a világháború utolsó hónapjaiban. Néhányan közülük átálltak az antifasiszta dán ellenállókhoz, a többség csak csendben próbálta átvészelni. A skandináv országban könyvet írtak róluk, nálunk alig ismerik a történetüket.

A dániai magyar katonák egy része a marosvásárhelyi „Csaba királyfi” Hadapródiskola 15-18 éves növendéke volt. A többnyire jó családból való kadétok még a gyorsított hadiképzésben sem jutottak el a tiszti esküig: a szovjet hadsereg ’44 őszen átlépte az országhatárt, a hadapródiskolát ki kellett menekíteni Erdélyből. Előbb Nyugat-Magyarországra kerültek, majd a német hadvezetés parancsára karácsonykor egy lengyelországi német támaszpontra (Bromberg/ Bydgoszcz) vitték őket. A hivatalos indok az volt, hogy itt nyugodt körülmények között folytathatják a kiképzésüket – valójában utánpótlásnak szánták őket a keleti frontra.

 

Amikor 1945. január végén a szovjetek elérték Lengyelország nyugati részét, a németek a frontra vezényelték a magyar hadapródokat. Vezetőjük, Szilágyi Dezső huszár őrnagy, azonban nem engedte, hogy a németek feláldozzák a kamasz fiúkat. Arra hivatkozott, hogy a kadétok kiképzése még nem megfelelő. A katonatiszt sokat kockáztatott, mert a németek szerint a válasza nyílt parancsmegtagadásnak számított. Mégis elérte a célját, mert néhány nap időhúzás után már a németek sem látták értelmét az ellenállásnak. A hadapródiskolát új állomáshelyre irányították: Dániába. Münsterig közel 900 kilométert tettek meg – a tisztek lovon, a kadétok szekereken és gyalog. Velük mentek a tisztek családtagjai is, köztük karon ülő kisgyerekek is. Mínusz 15–20 fokos hideg volt, helyenként térdig ért a hó, a katonák közül sokan megbetegedtek, gyakori volt a végtagok fagyásos sérülése. Mivel képtelenek lettek volna tovább menni, végül vonatra tették őket, és így érkeztek meg a dániai Præstø-be. Itt a német parancsnokok figyelmeztették a magyarokat, hogy ne próbáljanak meg kapcsolatot létesíteni a dánokkal, mert sok köztük az ellenálló – márpedig ha valaki információt oszt meg az ellenállás tagjaival, arra statáriális eljárás vár.

Hat német tiszt érkezett, hogy átvegyék a magyar hadapródok kiképzésének irányítását. Szilágyi Dezső pontosan tudta, hogy céljuk egy rövid gyorstalpaló tanfolyam után a németországi városok védelmére vezényelni a magyarokat. Ezúttal nyelvi nehézségekre hivatkozva tagadta meg az együttműködést. A feszültség napról-napra nőtt: a magyarok ugyanis ezen a településen már számbeli fölényben voltak, a Dániát megszálló német alakulatok nagy részét a frontra vezényelték. A német tisztek annyira nem bíztak a magyarokban, hogy a szobáikba hordták a kiképzéshez használt fegyvereket és elbarikádozták magukat. A hadapródok így aztán munkaszolgálatos feladatokat végeztek, például légvédelmi gödröket ástak. Szilágyi megtagadta azt a parancsot is, hogy dán ellenállók rejtekhelyeit derítsék fel, amiért a németek szabotázzsal vádolták.

Pedig arról fogalmuk sem volt, hogy a huszártiszt tényleg felvette a kapcsolatot az ellenállókkal. Tájékoztatta őket, hogy ő és növendékei vendégeknek tekintik magukat Dániában, és ha fegyveres konfliktusra kerülne sor, a dánok oldalán fognak harcolni a németek ellen. Nem volt egyedül: több más, Dániába került magyar katonatiszt állt összeköttetésben a dán náciellenes ellenállókkal, például a Høvelte-i táborban állomásozó tisztek csoportja. Szilágyi arról is tudomást szerzett, hogy 1945 áprilisában, amikor egy Koppenhágában rendvédelmi feladatokat ellátó magyar egységet Berlinbe akartak vezényelni a németek, a magyarok megtagadták a parancsot. Utcai harc tört ki a magyar dezertálók és a németek között, a lövöldözésben nyolc dán civil meghalt, a katonai áldozatok számát és a következményeket máig nem ismerjük. Szilágyi titkos szövetséget hozott létre vezetőtársaival, és megállapodtak, hogy szükség esetén egyszerre lépnek majd fel a németek ellen.

Erre már nem került sor. Az egyre nagyobb kockázatot jelentő „szövetséges” hadapród csapatot a németek végül Gavnø szigetére internálták. Itt várták ki a háború végét, a britek bevonulását. Bár a lefegyverzett németeknek és szövetségeseiknek, így a magyar honvédeknek is, azonnal németországi hadifogolytáborokba kellett továbbmenniük, Szilágyi őrnagy bátorságának köszönhetően a magyar hadapródiskola Dániában maradhatott, és megkülönböztetett bánásmódban részesült. A hadapródok és tisztjeik tartózkodási és munkavállalási engedélyt kaptak, szállást és élelmezést biztosítottak a számukra. A magyarok a környékbeli farmokon dolgoztak, de arról is maradtak feljegyzések, hogy esténként műkedvelő színházi előadásokat tartottak, ahová a helyi lakosokat is meghívták.

A „Csaba királyfi” Hadapródiskola soha nem tért vissza Marosvásárhelyre, ott oszlott fel Dániában. A kadétokat gyötörte a honvágy, így – noha a dán kormány továbbra is vendégnek tekintette őket – a következő évben többségük elindult Magyarországra. Voltak közülük, akiket hazatérésük után, mint a nyugati hadseregekkel kapcsolatot tartó gyanús elemeket, egy időre a komáromi várbörtönbe vetettek a magyar hatóságok. „Dánia hősként búcsúztatott, Magyarország ellenségként fogadott” – foglalta össze egyikük. A volt hadapródok közül néhányan Dániában maradtak, ahol családot alapítottak, sokan pedig Nyugat-Európa és Amerika felé vették az irányt. Szilágyi Dezső hiába volt náciellenes, Magyarországon jó eséllyel börtön várt volna rá, így 1950-ig élt Dániában, ahol megbecsülés övezte. Innen az Egyesült Államokba, Princetonba került, ahol lovas edzőként dolgozott. A volt huszártiszt az amerikai lovassport egyik meghatározó vezetőjeként halt meg 1983-ban. Magyarországon csak jóval a rendszerváltás után, 1995-ben rehabilitálták: posztumusz ezredessé léptették elő. Az utolsó Dániában élő, egykori „csabás” hadapród nemrégiben halt meg. Rá és a többi 12 ezer magyar honvédre ma már csak egy kiszolgált alföldi szekér emlékeztet egy dániai falusi múzeumban.

 

 

Nyáry Krisztián

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Híradó Olvasók!

Kedves Olvasó! 2021. október 07.
Lassanként beköszönt az ősz, rövidülnek a nappalok, hűvösebbek az éjszakák, színt váltanak a lombok, mielőtt lehullva avarrá válnak. Az évkör azon időszakában járunk, amikor egymást érik a nemzeti ünnepeink, emléknapjaink. A nyárvégi augusztus 20-a az államalapítás és az államalapító Szent…
Tovább
A lélek sötét éjszakája

A lélek sötét éjszakája

Könyvespolc 2021. október 07.
(Magyarázatok a Kármel hegyre vezető út című vershez)
Tovább
Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Angelica Olsson kiállítása Göteborgban,a KCV galériában, 2021 áprilisában

Képzőművészet 2021. október 07.
Fekete és szürke négyzetes felületek montázsai különböző változatokban, nagyon munkásan és személyes kézírással – valahogy ez a kiállítás látogató első benyomása, az egy vajdasági művésztelepet is megjárt svéd művésznő „What remains are future ruins”vagy svédül „Det som återstår är framtida…
Tovább
Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Kolozsvári Magyar napok – Beszélgetés Gergely Balázzsal

Portré 2021. július 06.
Úgy éreztem, a kulturális-közéleti szervezéssel talán többet adhatok vissza a közösségemnek azokból a szellemi javakból, amelyeknek legfőképpen azáltal lettem birtokosa, hogy magyarnak születtem. 1977-ben született Kolozsváron. Régész, történész, közösségszervező, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke. Nős,…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább

Egyesületek

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Lovagi torna és királyi étkek a Tavaszi Szél évnyitó táborában

Új vezetőséggel, de a korábban megszokott lelkesedéssel és izgalommal kezdte meg az előttünk álló tanévet a göteborgi Tavaszi…
Viszlát nyár, jó volt veled!

Viszlát nyár, jó volt veled!

Élménybeszámoló a malmői Pannónia klubból. A nyár ismét mozgalmasan telt. Több kisebb-nagyobb lélegzetű programunk volt, sok időt töltöttünk…
Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

Hírek a malmői Hungaroclubból 0821

A koronavírus miatt az év első öt hónapjában egyesületünk nem talákozott zárt helyiségben. Áprilisban tagjaink egy része szabadtéri…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME