Megjelent a Sport Plusz 2013. március 8-i számában.

 

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

 

Ismét jelentkezem Svédországból, és ezúttal szeretném Csányi Sándor úr Nemzeti Sportban megjelent nyilatkozatával kapcsolatban leírni az észrevételemet. Talán ezt most elolvassa!

 

A Sport plusz 2012.04.27-i számából idézetek: „NEM A SKANDINÁVOK CSINÁLJÁK JÓL, HANEM MI ROSSZUL”. / fő cím /

„… ugyanis a svédek a labdarúgást, annak felépítését, szerkezetét, működését, anyagi biztonságát IGEN IS NAGYON JÓL CSINÁLJÁK.”

 

Ezzel kapcsolatban Csányi Sándor úrnak küldött több konkrétummal alátámasztott levelemre nem kaptam választ, ami számomra érhetetlen és megmagyarázhatatlan. Most ismét jövök egy svéd példával, mivel az NS-ben Csányi Sándor úr elismerte, hogy „óriási a lemaradás a női futball terén.”

 

UEFA WOMEN ’ S EURO, SWEDEN, 2013. 10-28 juli.

Most azt szeretném bemutatni, hogy a németországi női világbajnokság bronzérmese miért is érdemelte ki ezt a megtisztelő feladatot. Elsősorban a világ női labdarúgásában elért hatalmas sikereiért, másodsorban a kitűnő szervezési készségéért - valamint a létesítmények minőségi állapotáért, harmadsorban pedig érdekeltsége az UEFA-nak, hogy ez a bajnokság is nyereséges legyen, ami a hét rendező város labdarúgást szerető nézői és a világhírű szponzoroknak - Volvo, Scania, AstraZeneka, Elektrolux, Ikea - támogatásaival biztosított.

 

Ezek után pedig azt szeretném egy kis statisztikai adatokon keresztül bemutatni, hogy miért is ilyen erős a svéd labdarúgás – ezen belül a női. Az alap: 8.700 egyesület, s majdnem mindegyik rendelkezik női szakosztállyal. 5.693 füves, 459 műfüves és 1.310 salakos pályán űzik ezt a szép sportot a svédek. Igazolt női játékosok: 81.851 fő. Ebből 15 éves: 7.033 fő, 18 éves: 8.228 fő, 20 éves: 7.737 fő, 30 éves: 1.913 fő és még 60 felett is vannak.Itt jegyzem meg, hogy a Malmö kitűnő magyar származású labdarugója, Éva Zeikfalusi 48-szor játszott a svéd válogatottban. 253 női játékvezető fújja a sípot a bajnoki mérkőzéseken és több női edző is dolgozik a csapatoknál, így a női válogatottat is Pia Sundhagen irányítja. A labdarugó szövetség elnökségének is három női tagja van.

Mivel a Södertelje FC első osztályú csapatánál, két válogatottal - Bitte Anderson és Tina Norén - három évet dolgoztam, így belátásom volt és van is a női labdarúgásba. Ez idő alatt a ’80-as évek közepén, egy magyarországi edzőtáborunkon játszottunk több bemutató mérkőzést a Femina és a Renova ellen. Az utóbbi csapatban játszott Bártfi Ágnes és Kern Edit - akiket szerettem volna Svédországba hozni, mivel nagyon tetszett a játékuk, de bizonyos okokból ez nem sikerült.

 

Ezzel a rövid ismetető írásommal - köszönet a Sport plusznak a megjelentetésért – Csányi Sándor úrnak, valamint a labdarúgást kedvelő szurkolóknak, vezetőknek és a kormány illetékeseinek akartam bemutatni egy jól működő, gazdaságilag biztos szövetség szervezetét és eredményes munkáját a női labdarúgásban.

 

Befejezésül: Most, amikor leadom ezt az írásomat, felmerül bennem a gondolat, hogy Magyarországon a felelős labdarúgó vezetők miért zárkóznak el ezektől az ún. svéd modellektől, amelyek évek hosszú során bebizonyították életerejüket és eredményességüket?! A svédek elismerik, hogy milyen sokat kaptak fociban a magyaroktól. Régen pl. Nagy József szövetségi kapitány, Hernádi Róbert szövetségi főtitkár, Schlosszer Imre, Vampetics István, Czeiler Lajos, Tóth Mátyás, Markos Imre és a legutóbbi generációból Dombos Otto, Szendrődi Lajos, Várszegi Vilmos és Móré Imre, akinek csapatában szerepelt Ebedli Zoltán és Jancsika Károly. Lars Arnesson szövetségi edző és Lennart Johansson volt UEFA-elnök felajánlották támogatásukat, de ezekre nem tartottak igényt a magyarországi labdarúgás berkeiben. Kérdezem én, miért nem?

 

A svédek régebben elismerték, hogy a jobbtól – magyaroktól - tanulni nem szégyen. Ezért is tanultak tőlünk sokat. Most a kérdést megfordítom: a magyaroknak sem lenne szégyen tanulni a svédektől.

 

Üdvözlettel: 

Móré Imre

a Svéd Labdarúgó Szövetség volt Attaséja

Diplom Fussball Lehrer