Napsütéses reggel. A Kossuth téren a Parlament előtt több ezer ember várja a forradalom szimbóluma, a „lyukas zászló” felvonását. Áhítatos csend, mint a templomban. Az emberek suttogva beszélnek. A téren katonai dísz- és lovas egység várakozik.

 

– Az engedélyt megadom! – hangzik. A magyar Himnusz hangjára megindul a forradalmi zászló az ég felé. A kalapok, sapkák, mintegy vezényszóra, lekerülnek a fejekről. Az eddigi laza tartás vigyázz állásba változik a zászló felé fordulva. Sokak szemében a meghatódottság könnye csillog.

 

Valahogy a lovak is megérzik a helyzet komolyságát, mert mozdulatlanul állnak.De mindez talán az én képzeletem. Egy gondos apa fázós gyermekét takarja be kabátjával. Az 1956. október 25-i gyilkos  AVH sortűz - mely után több százan maradtak holtan a földön - áldozatainak állított Emléksíron mécsesek tömege lángol. Körülötte virágok, jelezve: „Nem felejtünk!” Egy körülbelül 3 éves kislány féltve szorongatott kincsét, egy vadgesztenyét tesz a mécsesek közé.

Utam, a kommunista terror megtestesült szimbólumához az Andrássy út 60, ma a Terror háza múzeumhoz vezetett. Itt legalább ezer ember várta a múzeum megnyitását.

 

„Bár a gyilkosoknak megbocsájthatsz, a terror iszonyát ne feledd és az áldozatokról megemlékezz!” Az első, ami szembetűnik Az áldozatok fala. A falon 230 fiatal fényképe, alatta születésük és kivégzésük (1958…) éve. Isten ítélőszéke előtt feleljenek tettükért a hóhérok! 

 

Az egyik teremben egy asszony könny nélkül zokog egy emléktábla előtt. A pincében cellák, az utolsóban egy bitófa áll. Ebben az épületben kínozták és gyalázták meg Magyarország hercegprímását, Mindszenty Józsefet is.

 

A Corvin-közben minden csendes. A „Pesti srác“ leeresztett puskájával fáradhatatlanul áll kijelölt őrhelyén, emlékeztetve a pesti srácok hősiességére. Néha nyújtózkodik egyet. Talán ezt csak mi látjuk, az előtte álló, tisztelettel fejet hajtó megöregedett pesti srácok. A szobor talpazatán mécsesek és virágok. Emlékezni mindig, de felejteni, soha!

Kissé távolabb roma gyülekezet emlékezik hősi halottaira. A falon emléktáblák, a nevek után „Kivégezték…”.

 

Most már csak a Békemenet van hátra. Gyülekező a Széll Kálmán téren. Valami felemelő érzés ekkora békés tömeget látni. Számításom szerint több mint 300.000-en vettek részt ezen a felvonuláson. A Himnusz hangja adott jelt az indulásra, dallama hátulról, mint egy szökőár hömpölygött előre. A menet alatt régi magyar és Kossuth dalokat énekeltünk. Az ablakokban zászlóval integető emberek. Nagy tapssal lett köszöntve a menetben résztvevő több száz főnyi lengyel csoport. A menet faltól-falig foglalta el az utakat. Taps fogadta egy erkélyen álló öreg urat is, aki tenor hangján hirdette: „Isten velünk ! Ki ellenünk? ” .

 

A Kossuth-tér és a bekötő utak teljesen megteltek ünneplőkkel, várva az ünnepi műsor, a Szabadság koncert kezdetét. A műsor után Orbán Viktor beszéde, majd egy kegyelet teljes főhajtás a forradalom és szabadságharc hősei előtt lett a befejezése ennek az 56-ik évi megemlékezésnek. 

 

P. T.