A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

„Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat…”

A malmői Pannónia Klub vezetősége több új taggal bővült, fiatalodott a csapat. Az élénk egyesületi élet legfőbb tanújele az a nyári beszámoló, melyet lapunk első felében olvashatunk, az Egyesületek rovatban. Beszélgetőtársaim ezúttal Berecki Emőke és Lukács Andrea voltak.

 

Antal József: Meséljetek kicsit magatokról, honnan származtatok el Svédországba?

Berecki Emőke: Elsősorban köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra, megtiszteltetés! Én Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, 1989-ben. A líceumi éveim után Kolozsváron folytattam tanulmányaimat, és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem újságírás szakán diplomáztam. Szintén itt szociokulturális kommunikáció szakon mesteriztem, jelenleg pedig a Bölcsészettudományi Karon belül működő Hungarológiai Doktori Iskola jóváhagyása által írom a doktori disszertációmat gasztrokulturális viszonyok elemzése témakörében.

Lukács Andrea: Budapest IV. kerületéből, egy barátságos és családias külvárosból származom. Nem terveztem külföldön élni, de 11 éve egy akkori szerelem mégis Svédországba repített. Két kislányommal és kutyusunkkal együtt Malmőben élünk és minden alkalmat megragadunk, hogy ápoljuk és fenntartsuk magyar származásunkat és gyökereinket.

 

AJ: Miért Svédország mellett döntöttetek? Hogy teltek az első évek idegen földön?

BE: Én mindig is kedveltem Svédországot, ezen belül Malmőt, ahol már a költözés előtt is gyakrabban jártam. De a történet igazából a Kolozsváron töltött egyetemista éveim elején kezdődött, hiszen akkor ismertem meg férjemet, Kiss-Budai Tibort. Az elmúlt évek alatt rengeteg mindent csináltunk együtt, változatosan sok helyen. Tulajdonképpen Malmőbe is Ausztriából érkeztünk, így az „idegen föld érzése” már kevésbé számított újdonságnak. A város pedig, mint már említettem, ismerős volt, hiszen itt él a sógornőm, akit többször is meglátogattunk. Nyilván más volt látogatóba jönni és aztán teljesen más költözni – főleg, hogy akkorra már megszületett Anna lányunk is. Ilyenkor az emberben akarva-akaratlan furcsa, felemás érzések kavarog(hat)nak, távol az otthonától. Az itt töltött három év távlatából nézve úgy gondolom, hogy be tudtam illeszkedni, a német és angol nyelvnek köszönhetően sikerült rövid idő alatt megtanulnom svédül is. Mindebben persze óriási segítségemre volt a párom, aki már korábban is élt Svédországban, tökéletesen beszélte a nyelvet és ismerte az itteni szokásokat, írott és íratlan szabályokat.

 

AJ: És neked, Andi, hogy teltek az első éveid Svédországban?

LA: Az első éveket leginkább én is a nyelvtanulással töltöttem, ami úgy gondolom, a legfontosabb egy külföldi élet kezdetén. Emlékszem, hogy a könyvtárból kölcsönzött svéd tankönyveket bújtam, buszra várva idegenektől kérdeztem hány óra van; a boltban, hogy merre található a tej. Minden alkalmat próbáltam megragadni, csak hogy svédül beszélhessek – még ha döcögősen is.

LukacsAndrea

AJ: Azt hallottam, hogy nemrég lettetek vezetőségi tagok a malmői Pannónia Klubban. Hogyan találtatok rá erre az egyesületre, majd váltatok a vezetőség tagjává?

LA: Ez így igaz, és nagyon hálás vagyok a lehetőségért! A vezetőségi tagság kérdése úgy érzem, hogy természetes úton alakult ki. A Pannónia Klubra körülbelül 5 éve találtunk egy ismerős jóvoltából. Emlékszem, ahogy nagyobbik kislányom szemei felcsillantak, mikor korabeli gyerekeket hallott magyarul beszélni. Megfogott minket a befogadó légkör, a családias hangulat és az a különleges melegség, ami a jelenlévőkből áradt. Később, mikor a gyermekfoglalkozás beindult, nem volt kérdés, hogy jövünk-e.

BE: Mindig is fontosnak tartottuk nemzeti és kulturális hovatartozásunk megőrzését, és ez nem változott, sőt. Anna lányunk Ausztriában született és most Svédországban nő fel, számunkra pedig elengedhetetlen, hogy ő magyarként élje meg mindennapjait. Ebből adódóan folyamatosan kerestük annak lehetőségét, hogy a gyereket magyar közösségbe vigyük és ez pontosan egy, a Pannónia Klub által szervezett bábszínház alkalmával valósult meg. Azóta aktívan részt vettünk szinte minden egyes „magyar oviban” (Anna így nevezi itthon a gyerekfoglalkozásokat), farsangon, Mikulás váráson, kiránduláson stb. A Pannónia révén egy olyan lehetőségre bukkantunk, amely során gyermekünk nem csupán muzealizált élethelyzetben, hanem aktívan élheti meg magyarságát, kapcsolatot teremthet a többi magyar anyanyelvű társával és akár életre szóló barátságokat alakíthat ki.

 

AJ: És hogy váltál a vezetőség tagjává?

BE: Férjemmel végtelenül hálásak vagyunk azért, hogy adott egy ilyen, találkozásra alkalmas fizikai és szellemi tér, és azért, hogy ez még sok-sok éven át életben maradhasson, kötelességünknek érezzük azt, hogy aktívan kivegyük a részünket a programok szervezéséből. Ezen a téren úgy gondolom, kellő tapasztalattal rendelkezünk, hiszen már Kolozsváron is részt vettünk különböző rendezvények szervezésében, hogy csak egyet említsek, a Kolozsvári Magyar Napokat, amely most már 11 éve Közép-Kelet-Európa egyik legrangosabb kulturális rendezvénysorozata.

 

AJ: Mi a szerepetek a vezetőségben?

BE: Amikor Rosenheim Ilona, a Pannónia Klub elnöke felkért, hogy vállaljam el a jelölést, azonnal rábólintottam, számomra ez egy hatalmas megtiszteltetés... Egyelőre főként a gyerekprogramok szervezése során felmerülő feladatokból veszem ki a részem, de tulajdonképpen ott segítek, ahol éppen tudok: linzert sütök vagy éppen beszámolót írok a Híradóba.

LA: Újdonsült vezetőtársaimmal és egyben jó barátaimmal, Kovács Sándorral és Berecki Emőkével úgy érzem, összhangban és egy irányba kívánjuk irányítani a Pannónia Klub hajóját, ami úgy gondolom, a legfontosabb. Rosenheim Ilona, a klub elnöke számtalan, sok éves tapasztalatát osztja meg velünk, bevon minket és nem fél elmondani a véleményét, ha valamit elbaltázunk, de a dicséreteket sem tartja vissza – ezért hálás vagyok, mert nagyon sokat tanulunk tőle. Jelenleg nem tudok egy konkrét szerepet megjelölni. A szerepfelosztás természetes módon az út alatt fog szerintem megtörténni, mikor nyilvánvalóvá válik mindannyiunk erőssége, és hogy hogyan tudjuk azt a legjobb módon kamatoztatni a klub számára. Nem kérdés Emőke óriási szíve és tehetsége a szövegíráshoz, Sanyi kommunikációs képessége és céltudatossága. Az enyém, úgy érzem, a tagoktól eredő kívánságok és ötletek begyűjtése ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan tudnánk még jobban csinálni azt, amit jelenleg csinálunk, mert, ahogy mondani szoktuk: a Pannónia Klub a tagoké.

bereckiemoke

AJ: Beszéljetek kicsit a klub tevékenységéről!

LA: A Pannónia Klub a vírus előtti időszakban többek között számos színházi előadást, bálokat és ünnepségeket tartott tagjai számára, ami a jelenlegi helyzet miatt, idősebb tagjaink védelmében elmarad. A klub a gyermekes családokra is különös figyelmet fordít, gyermekfoglalkozásokkal, előadásokkal és programokkal. A vírus alatti időszakban a találkozásokat kint a természetben, egy finom bogrács és horgászás mellett oldottuk meg, vagy éppen egy állatkerti látogatásra invitáltuk az érdeklődőket. A nyáron alig telt el úgy hétvége, hogy ne találkoztunk volna. A mozgás és az egészség sem maradhat el: egy kedves tagunk ötlete és kívánsága alapján ősztől jógázni várjuk tagjainkat!

BE: A Pannóniát azért szeretem, mert itt szinte mindenki megtalálja a számára kedves elfoglaltságot. Sokszínű és érdekes programkínálatának köszönhetően az aktív klubok körébe tartozik. Ugyan hangsúlyosan több gyerekfoglalkozás van, mint ahány az idősebb generációt megszólító esemény kerül megrendezésre, összességében egy kiegyensúlyozott klubnak mondanám magunkat.

 

AJ: Milyen elképzeléseitek vannak a klub jövőjét illetően? Milyen irányban terveztek változtatásokat hozni a Pannónia életében?

BE: Nagyon sok elképzelés merül fel ilyenkor. De változtatás? Nem hinném, legalábbis nem gyökeres változtatást. Ilona és csapata nagyon jó munkát végeztek, az elmúlt majd’ 15 év alatt felépítettek valamit, amit kár lenne (talán) elhamarkodott újító gondolatokkal tönkre tenni. Inkább azon kell gondolkodnunk, hogy a mostani rendszert mivel lehet esetleg kiegészíteni, bővíteni, hogy még jobban működhessen.

LA: A klub jövőjét illetően szeretnénk egyre jobban bevonni tagjainkat nem csak az ötletelésbe, hanem a kivitelezésbe is. Plusz a korosztályokat is szeretnénk közelebb hozni, vegyíteni egymással: október elején egy „Összerázó tábort” tartunk. A Pannónia Klub lehetőséget biztosít a találkozásra, kapcsolatok kialakítására, jó kedvre és hogy mindenki úgy érezze: fontos része a csapatnak, összetartozunk. Vezetőtársaimmal együtt ilyen irányokban gondolkodunk.

AJ: Mindkettőtöknek köszönöm a tartalmas beszélgetést!

 
Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Gorka Géza életmű kiállítása a budapesti Kieselbach Galériában

Képzőművészet 2020. október 31.
A nyári szabadságom elején egy szakmai szervezetet kívántam meglátogatni Budapesten, a galériák sokaságáról ismert Falk Miksa utcában. Sajnos nem volt szerencsém, a vírushelyzet miatt zárt ajtókat találtam a hivatalban. Visszafelé, a Körút felé haladva kis, zománcozott állatfigurák sokaságát fedeztem fel…
Tovább

Egyesületek

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Mitől lesz jó egy töltött paprika?

Egy komoly kérdés foglalkoztatta a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület tagjait a szeptemberi tanévévnyitó kirándulásuk előtt. Nevezetesen, hogy…
Nyár a Pannóniával

Nyár a Pannóniával

A koronavírus-járvány által megnehezített időszak azt hiszem, több mindenre megtanít(ott) bennünket. Például, hogy értékeljük azt, ami a közvetlen…
Kedves magyarok!

Kedves magyarok!

Sajnálkozva jelentem, hogy – mint néhányunk előtt már ismert is – a nyár elején végleg befejezte működését a…
Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Ki a természetbe: áfonyaszedés a (lomb)korona árnyékában

Hasonlóan más egyesületekhez, tavasszal minden fizikai találkozást igénylő programunkat törölnünk kellett az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületnél (UMSE) is. Az…
Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Szent István-napi Sokadalom Ljungbyben

Immáron második alkalommal rendezte meg Szent István napi sokadalom elnevezésű rendezvényét a ljungby-i Petőfi Magyar Egyesület. A dél-svédországi…
Nem mindennapi strandparti

Nem mindennapi strandparti

2020 júniusában az egykori LMKF fiatalok csoport megrendezte első víz melletti szabadtéri programját, a strandpartit. Hihetetlen érdeklődést vont…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME