Fölszállott a Páva körút a színfalak mögül

Share

Sok előkészülettel járt a turné megszervezése, de mikor már a vendégek az országon belül voltak, a hangtechnikusok körútja is megkezdődött.

Csütörtök délután átvettük hangtechnikai felszerelést, amelynek során gyors használati utasításra is sor került. Ezután jött az izgalmas pillanat, hogy vajon ez a sok minden be fog e férni az autóba. Körbemérve, forgatva, addig-addig sakkoztuk a dobozokat, míg valahogyan sikerült bepakolni mindent, és még mi is befértünk!

 


 

Hazaérkezve a garázs lett az első helyszín ahol teszteltük a technikát. 3 monitor hangfal, 2 aktívhangfal, 11 mikrofon és 1 keverőpult, ehhez még hozzájöttek a több méteres összekötőkábelek is, így nem tartott sok időbe megtölteni a garázst. Már szinte éjszaka volt, mire sikerült a hangot beállítani, és a keverőpult használatát kiismerni annyira, hogy reménykedhessünk benne, hogy a helyszínen is működni fog. Így jött el a péntek reggel, amikor újra megpakoltuk az autót, és Tibor elindulhatott a körútra. Az első helyszín Ljungby volt, ahol Tibor a segédjét, Pál Jóskát, vette föl, aki fölajánlotta segítségét a malmői és a jönköpingi előadásra.

Malmőben, a turné első helyszínén, a technikai beállítás sok időt vett igénybe, hiszen újdonság volt mindkét „hangtechnikus” számára. Sem Tibornak, sem Jóskának nem volt még ilyen tapasztalata, így mindkettőjük számára kihívásnak bizonyult. Egy pár óra próba után a helyén volt minden, így már csak maga a fellépés volt hátra. Az előadás után összepakoltak a fiúk, és ismét szinte az éjszakába nyúlva indultak vissza Ljungbyba.

Szombat reggel indult tovább a menet, új nap, új fellépés és új helyszín várt mindenkire Jönköpingben. Nem volt egyszerű ez alkalommal sem, mert a más méretű terem, másféle beállításokat igényelt. De további gondok is adódtak, többek között fényhiány volt a színpadon, de sok próbálkozás után ez is megoldódott, és jöhetett a műsor.

Fellépés után most már harmadik alkalommal pakoltuk be az autót, kicsit már fáradozva cipeltük a felszerelést, de azért még volt bennünk kitartás. A jönköpingi fellépés zártával Pál Jóska elköszönt a turnémenettől, és Stockholmban én vettem át a Jóska helyét. Ám még ezen az estén, a fellépés és vacsora után, vendégül fogatuk a nagy csapatot, kikapcsolódásra és beszélgetésre hívtuk meg őket. A szűk hely nem akadályozott meg abban, hogy táncot tanítsanak a nappaliban, egy két lépesre azért csak volt hely.

Vasárnap reggeli után útnak indultunk az utolsó fellépés színhelyére, Stockholmba. A helyszínre érkezve már az előkészületek zajlottak, a helyi rendezők sürögtek-forogtak. Mi is újra felvettük a tempót, és összeállítottuk a hangtechnikát. Mire elkészült, az előadók is megérkeztek a helyszínre, és kezdődhettek újra a beállítások. Ez sem igazán terv szerint ment, első sorban a világosítást kellett megoldani. Voltak ugyan lámpák a mennyezeten, de körülbelül három méter magasan. A fiúk gyorsan találtak állványt, azt össze is szerelték, így próbálkoztak a lámpák beállításával, de sajnos ez nem volt elég magas. Eközben érkezett egy nagy létra, mely segítségével úgy tűnt, sikerülhet a fényeket összekötni és beállítani, de mire valahogy ez megoldódott, gond keletkezett az áramkörrel, és az egyik biztosíték a másik után robbant. Kis idő elteltével ez a probléma is megoldódott, de mivel az áram zárlatos lett, a keverőpult sem kapott áramot, újabb átkötések következtek, és csak ezután kezdődhetett a próba.

 


 

Már idő szűkében voltunk, mire vége lett a próbának, a vendégek már kezdtek gyülekezni az előtérben, de az utolsó percekben minden kisebb-nagyobb gond megoldódott, és kezdődhetett az előadás.

Az utolsó fellépés végzetével jöhetett az utolsó összepakolás. Mire már mindent összeszedtünk, kezdtünk nagyon elfáradni, mindenki várta, hogy elérjünk a Magyar Házhoz vacsorázni.

A vacsora után eljött az idő, hogy a meghívott előadóktól elbúcsúzzunk, ők a hosszú turné után utaztak vissza Magyarországra. Számunkra is eljött a pillanat, hogy kicsit megpihenjünk, nem is kellet álomba ringatni minket, pillanatok alatt már mély álomba merültünk.

Másnap leadva a felszerelést, mi is visszatértünk a hétköznapokba, és egy két nap pihenés után újabb kihívások vártak ránk Stockholmban, ezúttal nem mint „hangtechnikusok”, hanem mint „szakácsok”.

Külön köszönet Pál Jóskának és Szabó Tibornak!

Tompa Orsolya