Történelmünk egyik kimagasló eseménye, az ötvenhatos magyar forradalom csodája tizenhárom napig tartott.
Már az események előtt érezni lehetett, hogy Magyarországon valami történni fog, ezért sok nyugati riporter (közöttük több svéd újságíró, fotóriporter) már 1956 október 23-án Budapesten tartózkodott. Svédországból többek között Folke Hellberg fotóriporter és Sture Källberg az elsők között volt jelen (az utóbbi több könyvet is írt ´56-ról), valamint Kurt Andersson, a Svéd Rádió riportere, aki megrázóan tudósította a svéd hallgatókat. (E felvételek meghallgathatók a Svéd Rádió internetes portálján.) Lehetetlen itt minden svédet fölsorolni, aki akkor a magyar ügy mellett elkötelezte magát, hiszen történelme során Svédország egyetlen nemzetközi válság kapcsán se mutatta ki annyira együttérzését egy néppel, mint az 1956-os forradalom alatt velünk, magyarokkal.
A harcok miatt Budapesten elmaradt az október 28-i svéd-magyar válogatott labdarúgó mérkőzés. A svédek megható módon adták tanújelét a szabadságáért küzdő Magyarország iránti rokonszenvüknek: ugyanazon a napon Stockholmban a Budapestre kijelölt svéd A csapat saját B csapatával játszott. A mérkőzés előtt szívbemarkoló szavakkal vázolták a közönségnek, hogy miért is küzd a magyar nép. Közölték egyben azt is, hogy a mérkőzés teljes bevételét a magyar forradalom támogatására fordítják. A bejelentést a 30.000 főnyi közönség tomboló lelkesedéssel fogadta.
November negyedikét követően, a Rákosi és ÁVH-terror borzalmai után, valamint a forradalom leverését követő kádári bosszú elől menekülők egész áradata indult meg Ausztria és Jugoszlávia felé. Rövid idő alatt kétszázezer magyar menekült érkezett Nyugatra. Minden független, szabad ország tőle telhetően segítette őket, közöttük Svédország is. November 12-én Malmöbe érkezett a magyar menekültek első csoportja.
1956-tól 1958-ig körülbelül tízezer magyarországi menekült érkezett Svédországba; itt átmenetileg menekülttáborokban helyezték el őket. Az idekerült magyarok többségének aránylag könnyen ment a beilleszkedés, elsősorban az egyedülálló személyek esetében, akik könnyebben mozogtak, ezért elég hamar munkához jutottak. Aki akarta, folytathatta félbehagyott tanulmányait. Svédországban átmeneti menekülttáborok voltak Alvestában, Björnholmban, Grangärdén, Karhkultban, Kristinebergben, Lokabrunnban, Mariatorpon, Mullsjöben, Öregrundon; Ronnebyben, Ronneby Brunnban, Sätra Brunnban, Ystad-ban, Saltsjöbadetben és másutt.(Íme egy mozzanat a magyar menekültek megsegítésére irányuló svédországi kezdeményezésekből: Borgholmban a Wikestams férfi és női divatáruház magyar nyelven tájékoztatta a menekülteket, hogy az ott tartózkodó magyarok január és február hó folyamán mindennemű divatárut és ruházati cikket külön árengedménnyel vásárolhatnak az áruházban.)
Az első svédországi ´56-os egyesületet 1956. október 27-én alakították az itt élő magyarok, az otthoni forradalom kapcsán. A stockholmi tüntetés egyik résztvevője, dr. Beökönyi László szavai szerint - ”ha már ilyen szépen összetömörültünk, legyen az egyesület neve Tömörülés” – így lett az első, 1956-os egyesület neve Szabad Magyarok Tömörülése. Stockholm egyik legjelentősebb magyar egyesülete volt, 2003-as megszüntéig. Első elnöke dr. Bakos Károly volt. Az egyesület lapja Magyar Tudósító címmel jelent meg.
Stockholmban, 1957 nyarán, az ABF (Arbetarnas Bildningsförbund) Bryggargatan 12. szám alatti helyiségében svéd nyelvtanfolyamot indított magyarok részére. A tanfolyam 1957. június 20-án kezdődött, és jelentkezni dr. Átányi Istvánnál lehetett.
1957-1961 között a középiskolások részére a svéd hatóságok létrehozták a Göteborgi Magyar Gimnáziumot, ahol a magyar tanulók befejezhették Magyarországon megkezdett tanulmányaikat. Ebben a gimnáziumban a magyar nyelvtant és magyar történelmet magyarul tanították, a többi tantárgy oktatása svéd nyelven történt.
A különböző városokban letelepedett magyarokat főleg a közös sorsuk tömörítette egyesületekbe. Így 1956 után más városokban is sorra alakultak a magyar egyesületek és klubok, így Arboga, Gävle, Göteborg, Hälsingborg, Lund, Malmö, Mullsjö, Olofström, Ronneby, Södertälje, Uddeholm, Uppsala, Västerås helységekben. Ezek az egyesületek gondoskodtak a közösségi életről, a magyar irodalom és történelem népszerűsítéséről, a kultúra megtartásáról.
Később - az egyesületek mellett - dalárdák, tánccsoportok, cserkészcsapatok, önképzőkörök, sportklubok is alakultak. Hamarosan megjelentek az egyesületek magyar nyelvű heti-, havi- és negyedévi újságai, bár ezek legtöbbje hosszabb-rövidebb idő után megszűnt. 1945 és 2010 között összesen mintegy száz különböző magyar folyóirat jelent meg Svédországban, és bár némely közülük tiszavirág-életű volt, néhány ma is megjelenik.
Az egyesületek a magyar nemzeti ünnepeket, valamint a svéd valborgsmässoaftont (Boszorkányszombat/tavaszköszöntő, április 30-án) és midsommart (nyári napforduló, Szent Iván-éj) mindig megtartják.
1956 óta mintegy hatvan svéd nyelvű könyvet találtam, amely részben vagy teljes egészében az 1956-os magyar szabadságharcról szól. A könyvek körülbelül felét más nyelvből fordították svédre, a többi svéd szerzőktől származik.
Egy részük sokak által ismert; van amelyik több kiadást is megért. Néhányat lefordítottak más nyelvre is, (mindössze) egyet pedig magyarra is.
Szöllősi Antal
