Beszélgetés Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztossal
Berecki Emőke: Űrkutatásért felelős miniszteri biztos. Ez konkrétan mit jelent? Egyáltalán hogyan kerültél kapcsolatba az űrkutatással?
Ferencz Orsolya: Az én édesapám és édesanyám villamosmérnökök, Simonyi Károly tanítványaként, majd munkatársaként Simonyi mellett dolgoztak az egyetemen, én ebbe születtem bele. Édesapám alapította a Budapesti Műszaki Egyetemen az első, komplex űrkutatási témákkal foglalkozó szervezetet, a Rakétatechnikai Űrkutatási Tudományos Diákkört. Később fontos szerepe volt az Interkozmosz magyar tudományos programjának irányításában, valamint Farkas Bertalan űrrepülési programjának az összeállításában is. 1993-ban villamosmérnökként diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 2000-ben védtem meg tranziens elektromágneses hullámterjedési jelenségek vizsgálata tárgykörében a tudományos disszertációmat és 1996 óta dolgozom az ELTE-n az űrkutató csoportban tudományos munkatársként, majd főmunkatársként.
A miniszteri biztosi pozíció létrehozása tulajdonképpen elismerés az egész hazai űrszektor számára, 2018-ban emelte ezt a területet ilyen magas szintű képviseletre a kormány. Mivel Magyarországon még nincs önálló űrügynökség, az űrtevékenységgel, űrkutatással kapcsolatos kérdések kormányzati koordinációja immáron hangsúlyosabban jelenik meg e pozíció megszületésével. Ez lényegbevágó, mert ez a terület az egész világon egyre fontosabbá, gyakorlatilag megkerülhetetlenné válik. A szélesebb közvélemény számára most kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a világűr hasznosítása az elmúlt évtizedekben a mindennapjaink részévé vált.
BE: Korábbi interjúdból már tudom, hogy az űrkutatás és a csillagászat nem összetévesztendő. Most inkább az űrkutatásnak a gyakorlati, kicsit kézzelfoghatóbb magyarázatáról kérdeznélek.
FO: Az űrkutatás elsődlegesen a Naprendszerre, a Föld környezetére, az emberiség számára közvetlenül hasznot hozó gazdasági tevékenységre, szolgáltatásokra, az ezekhez tartozó vagy ezeket megalapozó alapkutatásokra, technológiai fejlesztésekre fókuszál. A csillagászatnak és az űrkutatásnak vannak közös metszetei, a csillagászat is felhasználja az űrkutatás vívmányait, de alapvetően messzebbre tekint, főleg kozmológiai, alapfizikai kérdéseket boncolgat, például az univerzum keletkezését. Vannak persze átfedések is. A csillagászat használ űreszközöket, amelyeket valakinek meg kell tervezni, meg kell építeni, illetve a csillagászat területén más problémákra kidolgozott módszerek hasznosak tudnak lenni a közvetlenül az emberiség életét is befolyásoló kérdésekben, ezáltal átkerülnek az űrkutatásba. Egy kicsit olyan ez, mint az orvostudomány és a gyógyszerészet, hiszen e tudományterületeknek is számos közös metszetük van, de mégsem azonosak. Az űrkutatás sokkal gyakorlatibb terület, a közvélemény számára világosabbá tehető, hogy miért kell erre a területre viszonylag nagy költségvetést fordítani. Pontosan ezért a világ összes űrügynöksége, beleértve a NASA-t is, a költségvetése jelentős részét a társadalmasításra és a kommunikációra költi, hogy elmagyarázza a közvéleménynek, s ezáltal mindenki számára, hogyan hasznosulnak az elköltött összegek. Számot kell adni arról az embereknek, hogy az adófizetők pénzét mire költik el. Ráadásul ez egy drága történet. Az is igaz, hogy úgymond a melléktermékek, amelyek kikerülnek az űrtevékenységből és a mindennapi életünkbe beszivárognak, összességében jóval nagyobb hasznot hoznak, mint amennyibe került a kifejlesztésük.
BE: Magyarország most milyen szinten képviselteti magát a nemzetközi űrkutatási tevékenységben?
FO: 1946-ra datáljuk a magyar űrkutatás kezdetét, amikor Bay Zoltán és Simonyi Károly fizikusok a csapatukkal radarral megmérték a Föld és a Hold távolságát. Ha korábbra megyünk vissza a tudománytörténetben, akkor Kármán Tódort, Fonó Albertet, sok nevet mondhatunk, sőt joggal említhetjük meg Bolyai János munkásságát is. A tudománytörténetben viszont nem érdemes ilyen élesen elhatárolni időszakokat, mozdíthatatlan mérföldköveket felállítani, hiszen sok-sok generációnyi géniusz vállán állva jutottunk oda, ahol ma tart az emberiség a tudományban. Amikor bekapcsoljuk az autónkban a GPS-t és természetesnek vesszük, hogy bárhova odatalálunk, az feltételezi 30-40 generáció egymásra épülő tudománytörténeti tevékenységét. Vegyük a hazai űrkutatás példáját; Kármán Tódor, Fonó Albert, Bay Zoltán és Simonyi Károly öröksége alapozta meg, hogy az Interkozmosz részeként Magyarország számottevő fejlődésen mehetett keresztül, mert érdemben tudott bekapcsolódni a programokba. Az sem véletlen, hogy 1991 után, amikor az Interkozmosz megszűnt, a régióból elsőként hívták meg Magyarországot az ESA-ba (European Space Agency, Európai Űrügynökség). Az már persze nem túl szerencsés, hogy ehhez képest csak 2015-ben csatlakoztunk a szervezethez, de végül is mégiscsak teljes körű tagjává váltunk az Európai Űrügynökségnek. 2018 óta pedig olyan fejlődésen ment keresztül a hazai űrkutatás és űrtevékenység, amely kivívta a nemzetközi partnereink elismerését is. Van tehát mire alapozzuk a jövőnket e téren is.
Jelenleg részt veszünk az Európai Űrügynökség szinte valamennyi komoly tudományos missziójában és közel 150 eszközünk és kísérletünk járt vagy jár fönn most a világűrben. Itt meg kell jegyeznem, hogy magyar eszköz még nem romlott el a világűrben.
Számos kétoldalú, más relációjú nemzetközi kapcsolatban is érdekeltek vagyunk, Indiától Japánig. Oroszországgal élénkek maradtak a kapcsolatok az Interkozmosz megszűnése után is és a mai napig számos közös kísérletben dolgoznak együtt a kutatóink.
Amióta a Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinálja a területet (2018), az egyik stratégiai irány pont az úgynevezett űrdiplomácia megerősítése és a multilaterális illetve bilaterális kapcsolatrendszer fejlesztése. Ennek jegyében kötöttük meg a kétoldalú együttműködési megállapodásainkat Franciaországgal, Portugáliával, Izraellel, Brazíliával, Törökországgal, Szingapúrral, Dél-Afrikával, legutóbb pedig Finnországgal. Számos egyéb megállapodás is előkészítés alatt áll. Ezentúl a piaci szereplőkkel élénk kapcsolatot alakítottunk ki, példának említhetjük az amerikai Virgin Galactic vállalatot, mint az egyik legismertebb űripari magáncéget. A világűr a nemzetközi együttműködések terepe, mi is igyekszünk ehhez igazítani Magyarország űrtevékenységét.
BE: Óriási előrelépés mindez a fejlődés egy akkora területű ország életében, mint Magyarország, a több évtizedes múlt ellenére. Laikusként ez még mindig egy kevésbé ismert terület és nehéz megérteni a folyamatokat…
FO: Igen, és ez azért a kommunikáció hiányára is rámutat, ezért kell még többször és jobban elmagyarázni, miért fontos ez a terület minden magyar ember számára. Vegyük például a csontritkulás elleni vagy vérnyomást szabályozó gyógyszereket, amiket sok millióan szednek. A kutatók ezen készítmények kifejlesztése során sok esetben az űrkutatás eredményeire is támaszkodnak, hiszen a fejlesztésekbe beépítették azon vizsgálatok eredményeit, amelyek a súlytalanság körülményei között vizsgálják az élettani hatásokat. Vagy amikor okoseszközöket használunk, alkalmazzuk az űrkutatás vívmányait. Hiszen maga a komputerek miniatürizálásának a hajnala az
Apollo-program volt, amikor a mérnökök rá voltak kényszerítve arra, hogy egy igazán pici fedélzeti számítógépet állítsanak elő, mert számítógép nélkül, fedélzeti komputerrendszer nélkül képtelenség lett volna leszállni a Holdon, de érthető okokból nem lehetett odavinni egy nagyméretű számítógépet. Sokszor tehát nem is vagyunk tudatában annak, hogy az űrkutatás eredményeit használjuk. Űreszközök által előállított adatsort látunk, amikor este megnézzük a meteorológiai jelentést, vagy amikor a tudósok a klímaváltozás jelenségét vizsgálják. Műholdak révén láthatóak az amazóniai erdőtüzek, az árvizek mérete és hatása. Földmegfigyelési műholdas eszközök adataira támaszkodik a Frontex is, amikor lélekvesztőkön hánykolódó embereket ment a Földközi-tengeren. Tehát sokkal mélyebben érint ez ma már minket, mint ahogy a tudatában vagyunk.
Az Európai Bizottság jelentése szerint az európai gazdaság kb. 20 százaléka függ az űrszektortól. Ez nem is csoda, gondoljunk csak a navigáció szerepére a nemzetközi légi vagy tengeri fuvarozásban.
Egy szó mint száz, az űrkorszakból nem lehet kimaradni egyetlen, magát komolyan vevő államnak sem.
BE: A gyógyszeripar hogyan kapcsolódik az űrkutatáshoz?
FO: Két területen is. Egyrészt a fent tartózkodó űrhajósoknak is szükségük van gyógyszerre időnként. Gondoljunk bele, még a véralvadási feltételek is megváltoznak a súlytalanság körülményei között. Volt olyan űrhajós nő, akinél trombózis állt elő, a nyakában keletkezett egy vérrög. Ezt saját magán fedezte fel egy ultrahangos vizsgálat során, és a földi utasításoknak eleget téve, saját magát kellett kezelnie. Az asztronauták egy autonóm rendszerben vannak elszeparálva, elzárva mindentől, kiemelten fontos tehát a megfelelő gyógyszerrel történő ellátásuk és annak vizsgálata, hogy mi hogyan hat a szervezetükre, milyen egyéb fizikai, élettani folyamatok zajlanak le ott, súlytalansági körülmények között.
A másik fontos terület az űrkémia. A Nemzetközi Űrállomáson kifejezetten azt használjuk ki e különleges körülmények között, hogy a speciális hőmérsékleti és sugárzási feltételrendszer más kémiai folyamatokat enged lezajlani, mint a földfelszínen. Ez nagyon izgalmas lehetőséget jelent a gyógyszerkutatás számára is.
Ezek egyre aktuálisabb kérdések, mert minél több időn keresztül akarunk a világűrben, a Holdon, netán majd egyszer a Marson tartózkodni, mennél messzebbre megyünk a Föld mágneses pajzsának védelmétől, annál sürgetőbb kihívás az ott tartózkodó űrhajósok egészségének megóvása.
Ezeknek az embereknek minden bizonnyal szükségük lesz majd gyógyszerekre, és egyéb készítményekre, hogy a világűr sajátos körülményei között is egészségesek maradhassanak. A Földön előállított készítmények tartós sugárzásban megváltoztathatják
a hatásukat, hatékonyságukat, összetételüket, ezt is meg kell ismernünk. Lehetséges, hogy majd a jövő asztronautáinak egy mini gyógyszergyárat kell magukkal vinniük az űrbe, és a komponensekből kell az űrhajón, az űrállomáson vagy a Holdbázison előállítani azokat a hatóanyagokat, amire szükségük van. De fontos az is, hogy ezek mind olyan kutatási irányok, amelyek majd a Földre is visszahozható információt és tudást adnak át nekünk. Pontosan úgy, ahogy a korábban említett gyógyszerek esetében megtörtént már a múltban is. Az InnoStudio nevű magyar cég 2020 decemberétől 2021 januárjáig az űrállomáson, a saját maga által kifejlesztett űrkémiai laborban tanulmányozta a koronavírus ellen használt Remdesivir készítmény tulajdonságait súlytalanságban, hogy a vesebetegeknek, illetve az érzékenyebb szervezetű embereknek is beadható készítményeket állíthassanak elő.
Kérdező: Berecki Emőke
(Folytatása következik.)