Budapesten született, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet űrkutató csoportjának tudományos főmunkatársa, a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2018 óta a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa, négygyermekes édesanya, televíziós beszélgetős műsorok szinte állandó vendége. A Híradó előző számában megkezdett beszélgetést folytatjuk most tudományról, családról, értékekről, nemzetről és hazáról. Alázatról.

BE: Most akkor egy gyors váltással eljutunk az űrkutatástól a gyógyszeriparon át a színészethez, mert ha nem is ezen az úton haladtál, gyerekszínészként belekóstoltál a művészet eme ágába. Ezzel kapcsolatban alázatról beszélsz, ahogyan dolgainkkal szemben kellene viselkednünk...
FO: Igen. Az előadó-művészet, ha a maga valójában értelmezzük, nem lehet soha öncélú vagy magamutogató. A művészet célja az, hogy egy érzelmet, egy gondolatot, egy lelkiállapotot, valamit, ami érték lehet, átadjon a hallgatóságnak, a nézőnek, bárkinek, aki megtisztel a figyelmével. Az ókori Rómában külön foglalkoztak a retorikával, amely szintén egyfajta művészeti oktatás volt. Meg kell tudni győzni valakit, ha azt szeretném, hogy egy gondolatomat elfogadja. Nem lehet rákényszeríteni senkire azt, amivel nem ért egyet.
A mai világ egyik legnagyobb problémája, hogy egy olyan gondolati kör akarja kisajátítani a közbeszédet, amely diktátumokkal és utasításokkal, terrorizálással operál, nem érvekkel. Ha megnézzük Jézus Krisztus tanításait az Evangéliumban, akkor azt látjuk, hogy végig érvelte azt a három évet, amely a tanításairól szólt. Retorikailag is tökéletes minden mondata. Nagyon figyelt rá, hogy amit mond, példabeszédeken keresztül, tanításként menjen át az emberek lelkébe. Amikor nekem gyerekkoromban megadatott egy nagyon rövid időre, néhány film erejéig, hogy színész óriásokat figyelhessek testközelből, feltűnt, hogy egy-egy akármilyen pici vagy lényegtelennek tűnő szerep kedvéért is milyen alázattal dolgoznak. Még akkor is, ha aztán én magam nem mentem el a színművészet irányába, örülök, hogy ezt megtapasztalhattam. Szokás mondani, hogy színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő. Ez annyiból igaz, hogy amikor tanítunk, amikor katedrán állunk, vagy amikor szülők vagyunk és példát kell mutatnunk gyerekünknek, akkor próbálunk hatni rájuk és ebben segítséget nyújt, ha az ember megpróbálja elkapni azt a lelki húrt, amely az emberek figyelmét legjobban felkelti. Egy kicsit ez a személyes hitelesség kérdése is, hiszen azokat a színészeket látjuk egy előadás során jónak, akiknek ténylegesen van mondanivalójuk, értik és átélik a szerepüket. A többiekre azt mondjuk, hogy ripacsok, vagy kevésbé tehetségesek. Hitelesnek kell elsődlegesen lenni minden területen, minden más ebből adódik, legalábbis azt hiszem. Ilyen szempontból hasznát veszem annak, amit gyerekkoromban tanultam.

BE: Büszkeséggel beszélsz a szüleidről, a családról. Mekkora kihívást jelent ez a mai világban?
FO: A család az egyik legfontosabb dolog a számomra. A család és minden mikro, - illetve nagyobb közösség, ami minket évezredek óta emberré tesz, a haza, a nemzet összetartozást jelent. Ezek nem mesterséges konstrukciók, hanem az emberi fejlődés és létezés szerves, magától előálló alapelemei. Nem csak biológiailag fontos, hogy emberek legyünk. Az emberré váláshoz tartozik a megfelelő szocializáció is. Ennek pedig vannak természetes fejlődési formái, a családban élés ilyen érték. Ugyanilyen fontosak a tágabb közösségeink is, mint például az egyház, a hit, amikor sokan együtt lelki közösségben vagyunk, mert valamiről ugyanazt gondoljuk. Ezek olyan dolgok, amelyeket kívülről, mesterségesen, hagymázas forradalmi ideológiákkal szétverni nem lehet. Számos ilyen irányú kísérlet volt a történelem során, elég elolvasni Marxnak az 1848-ban kiadott Kommunista kiáltványát, ahol már arról delirál a szerző, hogy hogyan kell felszámolni és beszántani a családot, a feleségeket a kommunákba kell terelni és meg kell osztani egymással, a gyerekeket pedig el kell venni a szüleiktől, hogy majd a kommuna nevelje fel. Most is itt tartunk, visszatértek a kommunisták. Egy kicsit hangosabbak, mint ahogyan az ember a sikertelen 100 évük és a százmillió halottjuk után várná, de ha kell, újra megküzdünk velük. A család, ha funkcionális, tehát ha jól működő, hihetetlen érzelmi tartalék és erő. Ugyanígy a nemzethez és az Istenhez tartozás.
Böjte Csaba gondolatait figyelemre méltónak találom e témakörben is. Vannak olyan nehézségek az életben, amikor valaki diszfunkcionális családból jön, és nem adatik meg neki, hogy egy csodálatos édesanya és édesapa gyermekeként nőhessen fel. De ekkor sem szabad feladni, mert ott van a következő védőháló, az Isten, az egyház, a szerető közösség, a haza. A nehézségeket akkor ezen az úton kell legyőzni, de valahogy le kell és le is lehet győzni. Nyilván nehezebb, de nem lehetetlen, és ki tudná ezt jobban, mint az ezer és ezer árvát nevelő Böjte atya? A család szétverése talán az egyik legbrutálisabb támadása annak a meglehetősen sajátos világképnek, amely ma mindent maga alá akar gyűrni. Az, ami embert emberré teszi, és ami évmilliók alatt alakult ki és évmilliók óta hozzánk tartozik, most támadás alatt áll. Természetesen nem fog tudni győzni ez a gondolkodásmód, hiszen szembemegy mindennel, ami természetes, és ami önmagától létező. De hogy borzasztó áldozatokat fog követelni, amíg ez a magát progresszívnek nevező őrület ismét legyőzetik, az ma biztosnak látszik...

BE: Adja magát a következő kérdéskör, a Védett Társadalom Alapítvány, amiről a közvélemény még keveset tud...
FO: Igen, ez egy nagyszerű gondolat. Földi László mint titkosszolgálati szakember, az életét tette fel arra, hogy tanulmányozza, megértse, és aztán felhasználja a megszerzett tudását a mai demokráciát valóban veszélyeztető, sokszor titkos, mindenféle demokratikus elvet kijátszó és meghazudtoló háttérhálózatok elleni védekezés érdekében.
Ezek a szervezetek a demokrácia nevében lépnek fel. Mindenhonnan hallhatók az általuk használt és kitalált, szebbnél szebbnek ható szózatok, de mindezeket politikai bunkósbotnak használják, nincs mögöttük valós tartalom. A valódi demokratikus elveket páros lábbal felrúgva, nagyon komoly háttérhatalmi hálózat működik a világon pénzügyi és politikai hatalmi tőkével felvértezve. Ennek az egyik legartikuláltabb hálózati része az úgynevezett Nyílt Társadalom Alapítvány hálózata, ez a George Soros, azaz Soros György nevével fémjelzett szervezeti háló. De szeretném jelezni, hogy ő csak egy figura a táblán, ennél jóval több szereplő létezik, és vannak olyanok is, akiknek a nevét nem azért nem emlegetik, mert olyan szerények, hanem mert nem kívánnak kijönni a fényre.
A Nyílt Társadalom Alapítvány – ne csodálkozzunk, hogy nem értjük a terminológiáikat, meg az erőltetett szavakat – a nyelvtől, gondolattól, logikától idegen fogalmakkal operál. Ez az orwelli „újbeszél” jelensége, amely a nyelvet is állandóan dekonstruálja, szétveri, saját kifejezéseket gyárt. Ez viszont sajnos alogikus lépés, mert az emberi lélek olyan, mint egy szoftver. A gondolataink formálódása a nyelven keresztül történik meg. Tehát ha a terminológiát uralják, uralják a gondolatot is. A társadalomtudosók ismerik, hogy a nyelv hatalom. Ezért építenek ki maguknak saját nyelvet és saját terminológiát, vagy veszik el mások fogalmait és értelmezik újra. Ez is a küzdelem egy része, a nyelvi küzdelem.
A Nyílt Társadalom Alapítványt nagyon nehéz volt föltérképezni és értelmezni, de azért szorgalmasak ők és talán elbizakodottak is kissé, úgyhogy elég sok információt elárultak magukról az évek során ahhoz, hogy most már egy gondolkodó ember láthassa, hogy mi is történik valójában a világban. Küldetése, hogy dekonstruálja a meglévő társadalmainkat és annak minden valódi értékét, akár egészen az olyan általános tényezőkig is, mint a közbiztonság. A BLM (amelyet egy kifejezetten rasszista mozgalomnak tartok) amerikai városokat felgyújtó tevékenysége során mindenki láthatta, hogy mit jelent az, amikor ez a dekonstrukció elér a közbiztonságig. Érdemben azért tüntettek egyesek, hogy a rendőrségtől vonják meg a támogatásokat, sőt egyenesen oszlassák fel azt. Erre előbb-utóbb választ kell adnunk a normalitás védelmében, és lépnünk kell. Nyilván vannak egyéni válaszok is, mindenki megpróbálja őrizni az értékeit, ahogy Reményik Sándor írja, „ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát”, és vigyázzatok a nyelvre, „a nyelv ma néktek végső menedéktek”. Azonban a szervezett ellenállás hatékonyabb, mint az egyéni. A világot szétrombolni szándékozó őrült eszmék terjedésének gátat kell szabni. Magyarország ma ellenáll ennek az erőszakos eszmei áramlatnak. Támadásokat is kapunk, ez borzasztóan nagy nyomás kívülről. De ki fogunk tartani.
Ennek a hálózatnak a pénz nem akadály, minden mögöttük van, ami a józan ész szerint ahhoz kell, hogy győzzenek. Ezt látjuk akkor is, amikor állítólagosan elnyomott kisebbségekért aggódnak a világ legnagyobb gazdasági hatalommal bíró multinacionális cégei. Nem emlékszem rá, hogy a világban üldözött keresztényekért vagy a magzatok életéért is ilyen bőszen kiálltak volna. Az őshonos kisebbségek emberi méltóságáért nemhogy multinacionális cégek, de még az Európai Bizottság sem áll ki. Ezek az ügyek számukra nem is léteznek. Ha valakit őszintén érdekel az emberi jogok kérdése, miért is hunyna szemet 50 millió európai ember problémái felett? Egyszer ezt valahogy le kell reagálni. A Védett Társadalom Alapítvány véleményem szerint most erre tesz kísérletet, ez a kezdeményezés ezért indult el.

BE: Hogyan lehet csatlakozni hozzá?
FO: A Védett Társadalom Alapítvány honlapját érdemes felkeresnie annak, akit ez érdekel. Ott minden információ megtalálható, és a megadott e-mail címekre is nyugodtan lehet írni. Már több országban híre ment a kezdeményezésnek, és nemcsak a diaszpórában élő magyarok között, hanem más nemzetek polgárai is élénken érdeklődnek. A normalitásra igenis nagy igény van, még Nyugat-Európában is.

BE: Ha már diaszpóra. Fontos mérföldkő, hogy bennünket a nemzet részeként kezelnek...
FO: Én azt gondolom, hogy a diaszpóra mindig is élt, mint a megnyesett fa gyökereiben az élet. Ezt a nemzetet nagyon sok minden érte, de mindig élni akart és újra kihajtott. Ez a mérhetetlen életerő mindig benne volt, bár számos hatalomnak nem volt érdeke, hogy ez a magyar nemzet megerősödjön. Úgy érzem, hogy maga a magyarság a saját létezésével cáfol rá mindarra, amit a progresszió el akar hitetni velünk. Az már önmagában bizonyítja, hogy a magyarság egy csoda, hogy annyi küzdelem, tragédia után még mindig létezik. Sőt, erősödik. Óriási emberi tartalék van a diaszpórában, azokban az embe­rekben, akik a lelkükben ugyanolyan magyarok, mint az anya­országban élők. De azokban is, akik esetleg második, harmadik vagy negyedik generációs magyarok. Az is lehet, hogy az illető nem tud magyarul, de a lelke magyar és érzi, tudja, rezonál arra, ami a nemzettel történik. Ez egy óriási energiatartalék. A jelenlegi magyar kormány, ez a nemzeti kormány, deklaráltan vállalta fel azt, hogy ezeket a dolgokat rendbe tegye. Magyarország, az anyaország hazavárja a gyermekeit, magához öleli őket, lélekben minden pillanatban. Nem a jelenlegi országhatárok határoznak meg egy nemzetet, hanem a lélek, a tudat és a szív. Ezt ki kellett mondani. És azt gondolom, hogy egy 100 éves átok tört meg túl az ezredfordulón. Óriási erő, hogy újra egymásra tudtunk találni, hogy ezek a kezek újra össze tudtak kulcsolódni. Lélekben magyarnak lenni egy tudatállapot, egy lelkiállapot. Ebben a nemzetben sokkal több van, mint amit hittek róla, hiszen él, virul, sőt egyfajta módon feltámadt.

BE: Sejtéseink lehetnek, hogy miben változna mindez, ha nem egy nemzetben gondolkodó kormány lenne hatalmon. Neked mi a véleményed?
FO: Nyilván szörnyű tragédia lenne, ha ez a nemzetközi baloldal által támogatott, külföldi érdekeket kiszolgáló elvtelen koalíció bármilyen szinten is hatalomhoz tudna jutni. Ahol ezek a politikai erők hatalomra törnek, ott nyomukban a destrukció és a pusztulás jár. Ezt városok sora bizonyítja, amelyeket ezek az elvtelen politikai erők irányítanak. Ezeken a településeken a közállapotok az elviselhetetlenségig leromlottak, és ennek a balliberális városvezetők társadalomról és világról alkotott képéhez van a leginkább köze.
De én azért azt gondolom, hogy túl kell tekinteni a napi politikán. Nem aktuálpolitika a nemzet léte és tudata, ezek sokkal mélyebb és magasztosabb dolgok ennél. Mi élünk és élni fogunk, még ha nehezebb idő is jön, vagy szembe fúj a szél. Volt és még lesz is nehéz időszak, a Földön nincs örök béke. Akkor majd abban a feltételrendszerben kell tovább fejlődnünk és megmaradnunk.
A történelmi traumáink leginkább a gyermekkori védőoltásokhoz hasonlítanak. A török idők háborúi, a Habsburg Birodalom ellen vívott szabadságharcaink, forradalmaink és küzdelmeink, vagy főleg legutóbb, a kommunizmus alatt elszenvedett szörnyűségek és 1956 minden vércseppje egy védőoltás volt ennek a nemzetnek. Most azért tudjuk, hogy kik a kommunisták, mert mi jártunk ott, ahol nagyon sok szerencsésebbnek tűnő nyugat-európai ország még nem járt. És mi láttuk azt, amit ők nem láttak. És ez az ereje a kelet-európai népeknek, hogy mi tudjuk azt, milyen is egy valódi diktatúra és hova vezet a marxizmus a valóságban. A történelmi traumáinkat ne pusztán traumának lássuk, hanem egyféle lehetőségét annak, hogy sokkal bölcsebbé és erősebbé válhassunk általa. Reméljük, hogy 2022-ben a magyar nép elég bölcs lesz ahhoz, hogy ne adja a nemzetvesztők kezébe a kormányrudat.

BE: Szeretnél üzenni a svédországi magyaroknak?
FO: Hálás szívvel köszönöm, hogy vannak, köszönöm azt, hogy kitartanak. Örülök, hogy a nemzet részévé válik az a tudás, amit ők szereznek meg. Szükségünk van a svédországi magyarokra, a tudásukra, a bölcsességükre, a tehetségükre, a kitartásukra, és arra a tapasztalatra, amelyet ők megszereztek. Az ő ismereteik is be fognak épülni a nemzet kollektív tudatába és segíteni fogja az egész nemzetet a megmaradásban, ebben biztos vagyok.

BE: Úgy legyen! Ferencz Orsolyának ezúton is köszönöm, hogy elfogadta a felkérést. Köszönöm a baráti hangulatú, kedves beszélgetést, megtiszteltetés volt!

Kérdező: Berecki Emőke