A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Huszonhárom. Kékvirág

A Kékvirág Anyanyelvi tábor idén 23. alkalommal került megrendezésre. Körülbelül negyven gyermek látogatott el a Hälleberga Tábortanyára augusztus 3-10. között, hogy a lelkes önkéntes segítők, vezetők kíséretében a magyar nyelv őrzésének és a rengeteg játéknak szentelje szabadidejét. A táborba ellátogatott Dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, Thuroczy Zoltán magyarság és kulturális ügyekért felelős diplomata, helyettes konzul, a SMOSZ-t Bihari Szabolcs elnök képviselte, s néhány napra beépült közénk egy négyfős, a Nemzetpolitikai Államtitkárság megbízásából forgató stáb is, hogy drónok és profi kamerák segítségével megragadja a Kékvirág lényegét, hogy mozgóképpé szelídítsék a rohanó időt.

A tábor augusztus 3-án indult az ünnepélyes zászlófelvonással, s augusztus 10-én zárult az ünnepélyes zászlólevonással. Az önkéntes segítők zömének már a táborkezdést megelőző napok a készülődés jegyében teltek – utazással, a helyszín előkészítésével, egymás megismerésével, csapatépítő estekkel. Aztán péntek déltől elkezdtek szállingózni a gyermekek, így másnap reggel, amikor a Hälleberga Tábortanya zászlótartó rúdjain felfelé igyekezett a svéd és a magyar lobogó, hirtelen hivatalosan is kezdetét vette a tábor – Tompa Anna táboralapító bevezető-köszöntő mondataival, Tompa Réka Orsolya főszervező iránymutató szavaival.

Jómagam önkéntes segítőként kapcsolódtam a tábori mindennapokhoz, ez volt életem első Kékvirág Anyanyelvi Tábora, így az első napok a munka mellett a tanulásról is szóltak. A tábort rajtam kívül két, Kőrösi Csoma Program ösztöndíjas társam is segítette: Sebestyén Marianna számára a harmadik tábort jelentette az idei, Tóth Csaba pedig szintén első alkalommal vett részt a Kékvirágon, s szakértelmével hozzájárult a Tompa Orsolya által vezetett konyha kiváló működéséhez, csapattársaival együtt finom falatokkal kényeztették a táborozókat. Balázs Lilla, szintén első kékvirágos pedig a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa.

Fotós érdeklődésemnek megfelelően első nagyobb feladatul a tábori tablóhoz szükséges fényképek elkészítését kaptam, így segítőtársaim zömét már az első órákban „falhoz állítottam” – ahogy valamelyikük viccesen megjegyezte.

A tábor idén megújult formában, forgószínpadszerűen tárta a gyerekek elé a magyar kultúra értékeit: a korosztály szerint négy részre osztott kékvirágosok egy-egy csoportja egyik nap az Anyaországgal, másik nap Erdéllyel, harmadik nap a Délvidékkel, negyedik nap pedig a Felvidékkel ismerkedhetett meg. A tábor témájának apropóját az adta, hogy közeleg a Trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója. Magyarország Kormánya ebből az alkalomból a nemzeti összetartozás évévé nyilvánította a 2020-as évet. A Mariannával együtt kialakított állomáshelyünk az Anyaországot mutatta be – „óráinkat” azzal indítottuk, hogy a gyermekek származásáról érdeklődtünk. Mondanom sem kell, hogy a Történelmi Magyarország szinte egész területéről érkeztek ide, a messzi Svédországba nagyszülők vagy szülők…

A tábor egy hete pillanatnyi impresszió, gyorsan elszaladt idő – bemutatni is így érdemes, koncentráltabban egy mindent részletező naplójegyzetnél.

Hogyan is épült fel egy átlagos tábori nap? 7:45-kor kolompszó jelezte az ébresztő idejét. A reggeli toalett elvégzése s a szobák rendbetétele után következett a sorakozó, majd a reggeli – természetesen ima előzött meg minden étkezést. A reggeli áhítatot és közös éneklést a szobák ellenőrzése és pontozása előzte meg. Az áhítat vezetője a tábor lelkésze, a felvidéki Palcsó Attila volt. Attila mellett a tábor vezetője, Császár Sándor is gitáros kíséretet nyújtott a reggeli énekhez, amelyhez hangszerével a hét második felében az egyik ifi táborlakó, Altordai Özséb is csatlakozott. Ezt követően egy kis szünet után a Történelmi Magyarország fentebb felsorolt részeivel foglalkoztunk. Aztán sorakozó, étkezés előtti ima, ebéd.

Mivel alapvetően kegyes volt hozzánk az időjárás, s csak párszor volt esős idő, többször eljutottunk a közeli Orranäsasjön tavához, ahol kenuzás, pancsolás, úszás, napozás várt a lurkókra. Természetesen a Tábortanyán is számtalan programot szerveztünk: egyszer hétpróbát, másszor akadályversenyt, kézműves foglalkozásokat (fafaragás, néptánc, ritmusjátékok, körmönfonás, tulipános ládika festés). Számháborúkat is vívtunk, a tábortűz sem maradhatott el, a Ki mit tud?-on számtalan produkciót láthattunk. Kezemben a fényképezőgép mindvégig ott volt, felemelő érzést jelentett számomra az a közös képnézegetés, amikor a nagy sikernek örvendő akadályversenyről készült képsorozatomat vetíthettem le a gyerekeknek, akik így újra átélhették a napot, sok-sok kacaj közepette.

Foto-Antal-Jozsef-2
Foto-Antal-Jozsef-6
Foto-Antal-Jozsef-3
Foto-Antal-Jozsef-4
Foto-Antal-Jozsef-5
Foto-Antal-Jozsef-7
6778576124496187584684803983574861300629504n
Foto-Antal-Jozsef
Foto-Antal-Jozsef-2 Foto-Antal-Jozsef-6 Foto-Antal-Jozsef-3 Foto-Antal-Jozsef-4 Foto-Antal-Jozsef-5 Foto-Antal-Jozsef-7 6778576124496187584684803983574861300629504n Foto-Antal-Jozsef

A tábor utolsó napján levetítettük a stáb ajándékát: Reviczky Gábor kifejezetten a Kékvirág Anyanyelvi Tábornak olvasta fel videóüzenetben Radnóti Miklós Nem tudhatom… című versét, az alábbi, megható szavak kíséretében: „Tiszteljétek választott hazátokat, de soha ne feledjétek el, hogy magyarok vagytok!” Ezt követően előadtuk ünnepi műsorunkat, majd Dr. Szilágyi Péter Nemzetpolitikáért Felelős Miniszteri Biztos Úr megtartotta beszédét, melyben köszönetét fejezte ki a tábornak, hogy segít a diaszpórában élő magyarság megtartásában, s a Magyar Kormány támogatásáról, a svédországi magyar diaszpóra iránt érzett felelősségtudatáról beszélt.

A tábori villanyoltások után a felnőttek mindig összeültek, s megbeszélték az aznapi eseményeket, megtervezték a következő napot, nem ritkán B-verziókat is összeállítva, esőnap esetére. Ezt közös éneklés vagy activity követte.

Úgy látom, hogy a Kékvirág hihetetlen módon hozzájárul ahhoz, hogy Svédországban is magyar maradhasson a táborba elhozott gyermek. A hit erejével megalapozott reggeli áhítatok során a magyar vers- és dalköltészet legjobbjai, könnyed, klasszikus magyar pop és rock slágerek közös éneklése történik. Nagy élményt jelentett számomra a mindennapi éneklés, ahogy megtaláltuk a közös hangot, mely a szombati előadáskor csúcsosodott ki. Természetesen ezeken az alkalmakon átbeszéltük a nehezebb szavak jelentését is, hogy ne pusztán érthetetlen szöveg maradjon a magyar nyelvet nem napi szintű iskolai rendszerben elsajátítók számára sem. Ezt segítik elő Tóth Ildikó, a „tábor nagymamájának” nyelvi feladatai is, melyek megoldásáért sok finomságban részesültek a szorgalmasok. Az irodalmi-történelmi-nyelvi foglalkozások, a kézműveskedések mind-mind a magyar kultúra egy-egy vetületével gazdagítják a táborozó gyermekek magyarságképét, identitástudatát. Erős alap ez, amelyre igaz életet lehet építeni – hiszen ezáltal teljesedhet ki, törhet elő a gyermekekben lévő magyarság.

Antal József

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME