Az idei Kékvirág tábor témája tartalmában követte az eddig megszokott vonalat. A magyar történelem izgalmas fejezetei közül ezúttal legendáink nyomába eredtünk. Változás a téma felvezetésében, az ismeretek átadási módjában volt. Újítottunk abban, hogy a táborba jelentkezőket nyárra is elláttuk feladatokkal. Erről a Híradó tavaszi és nyár eleji számában olvashattak az érdeklődők. Arra kértük a gyermekeket, szüleik, nagyszüleik, esetleg tanáraik segítségével derítsék fel, mit is jelent maga a legenda szó, próbáljanak olvasni, vagy meghallgatni néhányat számtalan legendáink közül, a nekik tetszőt rajzolják, fessék meg, néhány mondatban foglalják össze tartalmukat. Célunk az volt, hogy mintegy felkészítsük a gyerekeket a tábor témájául választott legendák világának megismerésére.
A Herczegh testvérek ezúttal is remekeltek. Emília A csodaszarvas, Anna II. Rákóczi Ferenc, István pedig a Mátyás király és Kinizsi Pál című festményekkel vett részt a pályázaton. Az őrségi Fekete-tó legendája többeket is megihletett (Hajni, Maja, Béni, Ádám, Evelin, Magor, Robin, Előd, Bence, Bálint), ketten (Alex és Bálint) pedig a nándorfehérvári dicsőséges diadalról rajzoltak.
Boldogan jelentem, hogy a nyelvi játékok egyre népszerűbb a táborozók körében. Érdekes módon, már senki sem panaszkodik, hogy túl nehezek a feladatok! Gyakran okozott nehézséget például az ellentétpárok keresése. Legtöbben a kies ellentéténekbees-t írtak, de a tábor végére sokan megtanulták, hogy a szép, idilli (kies) táj ellentéte a kietlen. A meglakol sokak szerint azt jelenti, lakást kap. Ezt is tisztáztuk. Öröm volt tapasztalni, mint épül be mindennapi beszédükbe a sok ismeretlen szó. A buzgó feladat-megoldási igyekezethez biztosan hozzájárul az is, hogy munkájukat naponta díjaztuk, és az édességnek még mindig nagy a vonzereje!
Összesen harmincöten vettek részt a nyelvi játékok feladatainak megoldásában. Császár Ágnes ifjúsági vezető lelkesen segített a kérdések értelmezésében, köszönettel tartozunk neki. A legtöbb pontot (200 fölött), Császár Anna-Róza, Köllő Renáta, Herczegh Anna és Emília érte el. Gratulálok nekik!
Mint a bevezetőben jeleztem, változtattunk az ismeretek átadásának módján is. A módszer lényegéről József beszámolójában olvashatunk.
Úgy tapasztaltam, a gyerekek, ifjak szerették az újfajta megoldást, a „forgószínpadot”. A tanároknak meg izgalmas kihívást jelentett az, hogy naponta változó korú csoportnak kell elmondják ugyanazt, de éppen életkoruk különbözősége miatt, természetesen teljesen más módon. A közelgő Trianon-emlékév kapcsán tudatosítottuk, magyaráztuk legendáink eredetének gyökereit. Hiszen még a meséink bevezető mondata is más értelmet nyer, ha tudjuk, hogy igenis létezik az Üveghegy, no meg az Óperencia!
Szétszakadt országunk részeit tapintható közelségbe hozták Farkas Árpád, Szenessy Lajos és Tompa Anna gyönyörűen rajzolt képei. Ez segített képzeletünknek meglátni a nagy egészet. A nyelvi játékok rávilágítottak, hogy bár földrajzilag oly távol kerültünk egymástól, mi mégis egy nyelvet beszélünk! Népdalainkat, hála Kodály és Bartók értékmentő munkásságának, mind Magyarországon, mind elszakadt részein, sőt táboraink programjának okos összeállítása folytán, még a Svédországban élők is ismerik. Császár Szabolcs és Tarzioru Ingrid bemutatóján keresztül pedig bepillantást nyerhettünk néptánc-anyanyelvünk csodálatos világába. Ritkaság, hogy egy ilyen sokrétű, hatalmas témát ilyen ügyesen felosztva, közérthetően elmesélve, profi módon illusztrálva a magyarázatot, ennyire élvezetesen, mértéktartóan tálalják a közönségnek. Ezúttal is gratulálok a fiatal táncos párosnak!
Hogy az idei Kékvirág tábor is sikeres volt, az elsősorban a szervezőknek: Tompa Annának és Orsolyának, valamint a lelkes tanári gárdának köszönhető: Császár Sándor tábor szakmai vezetője, Antal József, Balázs Lilla, Bogács Nóra, Juhász Edit, Palcsó Attila, Sebestyén Marianna, Tóth Ildikó csoportvezető; Császár Szabolcs és Tarzioru Ingrid táncházasok, Császár Ágnes és Pirityi Dávid szabadidő-szervezők, a művészcsapat Farkas Árpád és Szenessy Lajos, Lázár Lőrincz médiás és mindenes, valamint testi táplálékunk elővarázslói, Tompa Orsolya és csapata: Ézsiás Anikó, Nagy Krisztina és Tóth Csaba.
Természetesen, mint eddigi táboraink alatt is történt, egy-egy ember több feladatot is ellátott, hiszen nem csak egy az anyanyelvünk, de úgy látszik az agyunk is „egy srófra jár”. Beosztástól függetlenül, mindenki ott segít, ahol tud! Ez teszi olyan színessé, egyedülállóvá a Kékvirágot!
Remélem, jövőre újra találkozunk!
Tóth Ildikó, a tábor krónikása és nagymamája
