Az egyik svéd nyelvtanárnőnk, Ingrid nagyon jómódú blekingei családból származott. Bátyja a családi birtokon gazdálkodott, jó hírű ló tenyészete volt, s mint ilyen, minden évben megrendezett egy lovas bemutatót. A rangos megmérettetésre nem csak Dél-Svédországból, távolabbi helyekről is eljöttek. A bemutatón nemzetközi szakbizottság mondott véleményt a lovakról és adott erről írásos bizonyítékot a fajlovak tenyésztőinek. Rengeteg ember szokott ilyenkor összegyűlni, a találkozó sikerén vállvetve dolgozott a család apraja-nagyja. Ingrid egyik ilyen alkalomra engem is meghívott. Rokonsága kedvesen fogadott, s bár nyelvtudásom még igen gyengécske volt, szívesen ajánlkoztam, hadd segítsek, adnának nekem is valamilyen feladatot.
- Rendben van, árulhatsz sorsjegyet – mondta a ház asszonya, és átadott egy sorsjegykarikát, megmondta, mennyit kérjek egy jegyért. Kérdésemre, mit mondjak, mi a nyeremény, azt felelte:
-RÖKT ÅL
Fogalmam sem volt, ez mit jelent. Mint a szajkó mondogattam a kérdezőknek: RÖKT ÅL, RÖKT ÅL. Csak aki gyermekkorában próbálkozott nyelvgyötrő mondókákkal tudhatja, milyen könnyen félrecsúszik az ember nyelve. Én is addig-addig ismételgettem, míg az lassan átalakult, és RÖKT ÅL helyett RAKT ÅL lett belőle. Egy idő után eszembe jutott, hogy valahol elhagytam egy ö betűt. Nosza, kijavítottam, és azon túl RAKT ÖL-t mondtam, de nem teljes hittel és meggyőződéssel, mert éreztem, újra hiba csúszott mondókámba. Végül diadalmasan rátaláltam a szerintem helyesnek vélt alakra, és jó memóriámra büszkén válaszoltam, ha kérdezték, mi a nyeremény:
- RÖKT ÖL.
Több karika sorsjegyet sikerült eladnom. A háziasszony nem győzött csodálkozni sikeres ügyködésemen, azt mondta, még soha ilyen érdeklődés nem volt a sorsjegyek iránt. Titkon bevallom, egy kicsit személyes varázsomnak tulajdonítottam a sikert. Azért nagyon kíváncsi voltam, tulajdonképpen mi is a nyeremény? Mikor elkezdődött a sorshúzás, meglepődve láttam, hogy hosszú, füstszagú, barna színű, kígyószerű valamit kapnak a nyertesek. Megkérdeztem:
- Mi ez?
- RÖKT Ål – volt a válasz.
Akkor jöttem rá, hogy ez csak angolna lehet, s szagáról megítélve, bizonyára füstölt. Megoldódott hát a rejtély: füstölt angolnát kínáltam nyereményül. De vajon azt kínáltam-e valójában? Lépésről-lépésre visszapergettem bakizásom állomásait, s rájöttem, minek volt köszönhető a nagy vásárlási kedv és érdeklődés:
- RAKT ÅL - egyenes angolna – ez némileg még hasonlított az eredeti kifejezésre.
- RAKT ÖL – egyenes sör – ez már izgalmasabb tét volt, ekkor kezdett élénkülni az érdeklődés. Mikor aztán
- RÖKT ÖL – füstölt sört kezdtem ajánlani....
Ingridnek már csak a hazafelé úton tudtam elmesélni, miből adódott személyes varázsomnak hitt sikerem. Nagyot kacagott, és azt mondta:
- Végül is mindenki meg volt elégedve azzal, amit kapott, senki sem reklamált. Te meg tanultál néhány új szót, és lett egy elmesélni való sztorid.
Tóth Ildikó
