Bonyhádon született, később tanárként dolgozott, de már egészen fiatal korában a politika közelébe került. A Völgység fővárosához köti őt az élet több pontja is: itt érettségizett, ide tért vissza tanárként, polgármesterként szolgálta szülővárosát, de 1998 óta folyamatosan országgyűlési képviselőként is tevékenykedik. 2014-től a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Életében fontos szerepet játszik egyebek mellett a család, a nemzet, a természet, a sport. Magát bukovinai székelynek tartja, és annak ellenére, hogy szűkebb értelemben vett életterét, munkáját a stabilitás határozza meg, állandó pörgésben van és rengeteget utazik. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral beszélgettem.
Berecki Emőke: Államtitkár úr, honnan, miből fakad az az erő és elszántság, amellyel a nemzetet képviseli? Hogyan tudja idejét menedzselni, hogy minden beleférjen: család, természetjárás, sok sport és számtalan hivatalos megjelenés?
Potápi Árpád János: Nem tagadom, hogy nem egyszerű a feladat, de igyekszem úgy szervezni a napjaimat, hogy mindenre jusson idő. Az erő és az elszántság a természetemből fakad. Nem szeretek tétlenkedni. Akkor érzem jól magam, ha pörögnek körülöttem az események. Az ismerősök sokszor csodálkozva megjegyzik, hogy látták a közösségi oldalamon, hogy reggel még Bonyhádon voltam, délben Vajdaságban nyitottam meg egy eseményt, este pedig már Székelyföldön adtunk át egy beruházást. A posztok nem csalnak, valóban így telnek a napjaim, de nem bánom. Szeretem a munkámat, szeretek emberek közt lenni. Úgy gondolom, hogy a politika és a nemzetpolitika is egy olyan műfaj, amit kizárólag terepen, emberek között, személyes kapcsolatokon keresztül lehet jól csinálni. A sport és természetjárás emellé csak hobbi, amiből erőt merítek az aznapi vagy másnapi feladatokhoz.
Hällebergai látogatás / fotó: Bitay Zsolt
BE: Egy korábbi interjúban úgy fogalmaz, hogy „A mai magyar nemzetpolitika (…) gyógyulás a traumából, a magyar identitás, a magyar önbecsülés erősítése elsősorban a Kárpát-medencében, de mindenütt, ahol magyar közösségek élnek.” Ez miért fontos önnek?
PÁJ: Világéletemben foglalkoztatott a nemzetiségek kérdése. Nem véletlenül lettem történelemtanár. Az érdeklődés természetesen abból is fakad, hogy magam is a mai értelemben vett Magyarország határain túlról származom. Bukovinai székely vagyok. A felmenőim Madéfalváról menekültek Bukovinába, onnan kerültek a Bácskába, majd a Bácskából a mai Tolna megye területére. Színes és izgalmas történet a miénk, csakúgy, mint az egész Kárpát-medencei és diaszpóra magyarságé. Az idézett mondat egy tavaly év végi interjúban hangzott el, és valóban jól összefoglalja a mai nemzetpolitika lényegét. A történelmet, a múltat nem tudjuk megváltoztatni, nem tudjuk visszafordítani, de azáltal, hogy több mint 10 éve egységes nemzetben gondolkodunk, sikerült a határok megváltoztatása nélkül, közjogi értelemben is újraegyesítenünk a magyar nemzetet. Ez óriási dolog. Ma a magyarok, magyar közösségek – éljenek bárhol a világon – tudják és érzik, hogy van egy erős és gondoskodó anyaországuk, amelyre mindig, minden körülmények között számíthatnak.
BE: Nem volt ez mindig így, emlékszünk… Mitől jó egy nemzetpolitika?
PÁJ: Valóban nem volt mindig így. 2010 előtt tragikus állapotban voltak a magyar–magyar kapcsolatok. Az akkori szocialista kormány porig rombolta, amit 1998 és 2002 között felépítettünk, vagy legalábbis elkezdtünk építeni a nemzetpolitikában. Nem ülésezett a MÁÉRT, leálltak a támogatások, a totális mélypont pedig 2004. december 5-e volt, amikor Gyurcsány Ferenc és kormánya gyalázatos módon elárulta a külhoni magyarságot, 23 millió románnal riogatva. Erre válaszul 2010-ben, még a kormány megalakulása előtt, a legelső intézkedéseink között döntöttünk a kettős állampolgárságról szóló törvényről. Ez óriási erkölcsi elégtétel volt a külhoni magyarság számára. Ezt követte a nemzetpolitikai intézményrendszer létrehozása, majd számos szimbolikus törvény elfogadása.
Visszatérve az eredeti kérdésre: a jó nemzetpolitika alapja a cselekvő együttműködésen alapuló partnerség a külhoni magyar közösségekkel. Az, hogy ne Budapestről, az íróasztal mögül akarjuk megmondani, mi jó a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában élő magyarságnak, hisz ezt náluk jobban senki sem tudja. Ha vannak jó elképzelések, koncepciók, tervek, akkor azok mögé a magyar kormány be tud állni és támogatni tudja. Ezt a partneri együttműködést és közös célokat szem előtt tartva dolgoztunk az elmúlt tizenkét évben.
Templomszentelés / fotó: Makovics Kornél
BE: Diaszpóra. Miért fontos?
PÁJ: A diaszpóra magyarságáról 2010 előtt gyakorlatilag nem is lehetett beszélni. Holott egy óriási közösségről, mintegy 2,5 millió magyarról beszélünk, akik a világ különböző pontjain szétszórtságban élnek. 2010-ben ezt a kérdést is rendeznünk kellett és a diaszpóróban élő magyarok végre elfoglalhatták az őket megillető helyet. Sokszor elmondtuk már: a magyar nemzet csak akkor tud megmaradni, ha minden nemzetrésze megmarad. Ennek a nagy egésznek elválaszthatatlan része a diaszpóra. A diaszpórában élő magyarok azok, akiken keresztül megismernek minket, magyarokat, szerte a nagyvilágban. Köszönettel tartozunk nekik azért is, hogy az anyaországtól több száz vagy több ezer kilométerre, „nehezített terepen” is kitartóan őrzik magyarságukat, ápolják a magyar kultúrát és továbbadják azt gyermekeiknek, unokáiknak.
BE: Svédországi magyarok.
PÁJ: A svédországi magyarság az egyik legaktívabb és legszervezettebb magyar közösség a diaszpórában. Az 1974-ben alakult SMOSZ kiválóan összefogja a mintegy 35 ezer fős svédországi magyarságot, több mint 30 tagszervezetet. Élénkíti a tagegyesületek működését, azok együttműködését, életben tartja a tagok magyarságtudatát, ápolja a magyar nyelvet, kultúrát és hagyományokat, kulturális hidat teremt a svédországi és a Kárpát-medencei magyarság között. Ehhez a színvonalas és aktív munkához ezúton is gratulálok a szervezetnek és Bihari Szabolcs elnök úrnak, aki 2020 novembere óta már nemcsak a SMOSZ, hanem a nyugat-európai magyar szervezeteket tömörítő NYEOMSZSZ elnöke is. Külön köszönettel tartozunk azért, hogy a SMOSZ az elmúlt években számtalan alkalommal állt ki Magyarország és a magyar kormány mellett. 2021 januárjában az
Európai Unió Minority SafePack kezdeményezés visszautasítása ellen szólalt fel. Támogatta a nemzeti régiókért indított európai aláírásgyűjtést, 2019 februárjában a magyar családtámogatási rendszer bejelentett tervét védte meg a sajtóban az azt megtámadó svéd miniszter véleményével szemben. Korábban adománygyűjtést rendeztek a vörösiszap-katasztrófa, valamint az árvíz által okozott károk enyhítése céljából, és még hosszan sorolhatnánk. Ezúton is köszönjük a folyamatos bátor és támogató kiállást!
BE: Beszéljünk a támogatási rendszerről: a külföldön működő magyar szervezetek/egyesületek támogatásáról, a külhoni magyarok támogatásáról – anyagi támogatások, táborok, oktatási támogatások stb.
PÁJ: A magyar nemzetpolitika támogatási rendszere nagyon szerteágazó. Elmondhatjuk, hogy mára gyakorlatilag nincs olyan terület, sem olyan közösség, amelyet a támogatásaink ne értek volna el. 2009-hez képest megtízszereztük a nemzetpolitikai célú összkormányzati források összegét. Míg 2009-ben mindössze 9 milliárd forint állt rendelkezésre a külhoni magyarság támogatására, ez az összeg már évek óta meghaladja a 100 milliárd forintot éves szinten. A bölcsődétől a felsőoktatásig óvodák, iskolák építésével és fejlesztésével, felsőoktatási intézmények bővítésével, fejlesztésével, működésének segítésével, módszertani segédanyagok és eszközök biztosításával, a diaszpórában a hétvégi magyar iskolák támogatásával több mint 300 ezer gyerek számára tettük lehetővé a minőségi anyanyelvi oktatást. 1600 templomot és egyházi intézményt építettünk és újítottunk fel. Több mint 1000 Kárpát-medencei testvértelepülési kapcsolat kialakítását és megerősítését támogattuk. Szakmai és anyagi támogatást nyújtunk a Kárpát-medencei magyar vállalkozóknak, a diaszpórában élő magyarság számára pedig évek óta külön pályázati rendszert működtetünk a szervezetek, hétvégi iskolák támogatására, valamint a különböző programok, rendezvények szervezésére. A nyílt pályázatoktól a táborokig, identitáserősítő programokig rengetegféle formában támogatjuk a külhoni magyarságot.
BE: 2010-ben még Kolozsváron éltem, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta az állampolgárságról szóló törvénymódosítást és bevezette az egyszerűsített honosítási eljárást. Tudom, mit jelentett ez nekünk akkor. Államtitkár úr hogyan értékelné mindezt most, több, mint egy évtized távlatában?
PÁJ: Úgy gondolom, ha csak ezt az egy dolgot tettük volna az elmúlt 10 évben, és semmi mást, már azzal is bekerültünk volna a történelemkönyvekbe. A magyar állampolgárság megadása az egyetlen reális válasz volt Trianonra, egyben óriási erkölcsi és lelki elégtétel a külhoni magyarság számára. Nem egy olyan állampolgársági eskütételen vettem részt, ahol idős, sokszor 80-90 éves emberek könnyeikkel küszködve vették át a honosítási okiratot, mert úgy érezték, visszakaptak egy darabot az életükből. Már csak ezekért a pillanatokért is megérte.
BE: Mindannyian tudjuk, áprilisban választások lesznek Magyarországon. Miről fogunk dönteni? Melyek azok a momentumok, azok a fontos, elért eredmények az elmúlt időszakból, amelyeket ki szeretne emelni? És mi az, ami megváltozhat abban az esetben, ha Magyarországot nem nemzeti kormány vezeti?
PÁJ: Ha a baloldal nyer, porig rombolja mindazt, amit mi az elmúlt tizenkét évben felépítettünk. A nyilatkozataikból világosan látszik, hogy semmit sem változtak 2004. december 5-e óta. Ma is minden lehetőséget megragadnak, hogy magyart magyar ellen fordítsanak. Megvonnák a szavazati jogot, megszüntetnék a támogatási rendszert és a külhoni magyarságnak szóló programokat. Nemcsak szomorú, de mélységesen felháborító is, hogy az irigységre építve magyart magyar ellen fordítanak. Az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy az a Gyurcsány Ferenc akar visszatérni a hatalomba, aki nemcsak a külhoni magyarok elleni uszításban jár az élen, de egyszer már tönkretette és a csőd szélére sodorta Magyarországot. A választás tétje tehát óriási, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyarság számára különösen. Ezért ezúton is arra kérem a svédországi magyarokat és valamennyi külhoni magyart, hogy ha szeretnék, hogy a jelenlegi nemzetépítő munka folytatódjon, regisztráljanak, és éljenek a szavazati jogukkal.
BE: Mit üzen a svédországi magyaroknak?
PÁJ: Az elmúlt 12 évben Önök mindig számíthattak ránk. Most mi is számítunk Önökre. 2022 a cselekvő nemzet éve. Cselekedjünk áprilisban közösen, hogy az eddigi nemzetpolitika folytatódni tudjon!
