Az Önképzőkört 1974-ben alapította Koltai Rezső (a magyar protestáns gyülekezet akkori lelkésze), Vánky Anna, Vánky Farkas és Kellner Júlia. Abból az igényből született, hogy tartsuk életben a magyar kultúra, elsősorban az irodalom és néprajz hagyományait. Harmincöt éve minden hónap utolsó szerdáján - kivéve a június, július, augusztus és december hónapokat - tartottuk/tartjuk összejöveteleinket a stockholmi Magyar Házban. Az előadók kezdetben majdnem kizárólag az egyesület tagjai voltak; itt meg kell említenem elsősorban a fent nevezett alapítótagokat, valamint Szente Imrét, Veress Zoltánt, Veress Magdolnát, Mokos Imrét és Mokos Magdát. Később egyre több kívülállót kértünk fel, hogy tartson előadást. Így az irodalmi, néprajzi, történelmi tárgyú előadások mellett egyre gyakoribbak lettek a természettudományi és számítástechnikai előadások, a nagyon népszerű és sikeres zenei tárgyú előadások és a vetített képes útibeszámolók. A harmincöt év folyamán nagyon sok jeles költő, irodalomtörténész, szociológus adott elő szerda esténként, akik vagy az Önképzőkör táborába jöttek és táborozás előtt még sikerült egy soron kívüli előadást szerveznünk a Magyar Házban, vagy más alkalomból tartózkodtak Stockholmban és szívesen adtak elő a mi estjeinken. Sajnos, a mi kis egyesületünk még ajándékot sem tudott adni, nemhogy tiszteletdíjat fizetni a szerdai előadóknak. Annakidején megtiszteltetetés és dicsőség, hazafias tett volt ingyen előadni a Magyar Házban, az Önképzőkörben és a többi közösségben is (reméljük ez a szép szokás megmarad a jövőben is; természetesen kivételt képeznek a hivatásos előadók, akik abból élnek, hogy előadnak). Közkedveltek voltak az amatőr előadások. Eleinte csak versösszeállítás szerepelt műsoron; a kiosztott, vagy szabadon választott verseket olvasta fel tíz-húsz hűséges tagunk, akikre mindig lehetett számítani. Később színdarabbal is próbálkoztunk: Karinthy Frigyes egyfelvonásosait és Sütő András Advent a Hargitán című. színdarabját olvastuk fel, ugyancsak kiosztva a szerepeket. Ezután Tamási Áron: Tündöklő Jeromos c. vígjátéka következett. Szabad volt olvasni a szöveget, ám két főszereplőnk, Lencse Tibor és Nagy Laci -megtanulta a szerepét kívülről és remekül elő is adta. Az előadást természetesen a szereplők élvezték a legjobban. Két előadást ért meg közkívánatra a Nagy sátoravatás című paródia, amit alulírott írt és rendezett, és amiben saját szervezeti életünket figuráztuk ki. Ezt az előadást először a Magyar Házban, majd Tångagärdén mutattuk be, táborunkban.

 

Mokos Magda 2006 februárjában

 

1988 óta az Önképzőkör nyári tábort is szervez a Tångagärde-i Protestáns Otthonban. A táborozást azért találtuk ki (Vánky Anikó, Went Baba és alulírott), mert akkor még nem jártunk haza; mert a felnőtteknek nem, csak a cserkészeknek volt tábora, mert adva volt a ház és mert úgy gondoltunk, hagyományt szeretnénk teremteni: együtt lenni, együtt gondolkodni itt, Svédországban, valahol, ahol minden magyar otthon érzi magát; hiszen Tamási Áron szavaival szólva ”azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ez az idézet volt első táborunk címe. A többi cím elárulja, miről szóltak az előadások, beszélgetések és viták: Nemzetünk sodrásban; Magyarország, Helyünk Európában, Magyar vagyok, de európai, Különbözöség és egyetemesség, Szétszórtság és összetartozás, Hogyan tovább?, Túlélés-megmaradás, Hazádnak rendületlenül, Erkölcs és politika, Miért ne legyünk optimisták?, Két haza-több haza, Magyarország 1000 éve, ...és bízva bízzál! Rákoczi Ferencre, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, Nagy Imre miniszterelnökre, mártírtársaira és a többi áldozatra emlékeztünk az évfordulókon. Előadásokat hallottunk a magyar irodalom nagyjairól, de méginkább kortárs írókról, a közelmúltról és az aktuális politikai eseményekről. Élénkek és véget nem érőek voltak a beszélgetések és viták, amelyekben ”házi” előadóink: Vánky Farkas, Tóth Károly Antal és a dániában élő Kovács László Béla jeleskedtek.

Táboraink programjában rendkívüli volt a két rögtönzött színházi előadás: Csokonai Vitéz Mihály Karnyónéja (1994) és Szigligeti Ede Liliomfija(1996). A főszereplők és rendezők Blénessy Zoltán, Remetei Enikő és Tompa Anna voltak, de fellépett igen nagy sikerrel Tóth Károly, Tóth Zsuzsi és Szente Imre is.

A zenének mindig fontos szerepe volt a tábor életében. A reggeli furulyaszót, zsoltáréneklést, a rögtönzött kórusokat ma már a Tånga-kórus helyettesíti. De nagyon hiányzik a sok szép énekes est, a táborainkon rendszeresen résztvevő Dejan Ági dániai énekesnő előadásai, a cselló-estek, amikor Mokos Magdi még le tudta szállítani a csellóját, a díjkiosztással végződő zenei vetélkedők, amelyeket Mokos Imre készített elő és értékelt ki a tőle megszokott alapossággal. És hiányzik Szente Imre, aki húsz éven át minden táborban részt vett, reggel furulyaszóval ébresztett, este meg fáradhatatlanul pengette mandolinját a tábortűz mellett. ”Csak tiszta forrásból” tanultuk és énekeltük vele a népdalokat. Rozsnyai Béla nemcsak ékszer- és kisplasztika-kiállításával, hanem remek mókázó kedvével volt a táborok kedvence. És nem utolsó sorban hiányzik a tábor vezetője, lelke és a tábori konyha felelőse, Vánky Anikó és segítőtársai, Went Baba és Tóth Ica.

 

 

Dr. Mózes Huba és Dr. Kabán Annamária 2007 decemberében

 

 

Felsorolom (a teljesség igénye nélkül) a táborok jeles előadóit: írók, költők, szerkesztők, filmesek: Kányádi Sándor, Lászlóffy Alaldár, Kántor Lajos, Maksay Ágnes, Cseke Péter, Cs.Gyímesi Éva, Dávid Gyula, Rostás-Péter István és Emese, (Kolozsvár), Ferenczes István(Csíkszereda),Tornai József, Lázár Ervin, Vathy Zsuzsa, Albert Gábor, Albert Zsuzsa, Bodor Ádám (Budapest), Grendel Lajos ( Pozsony), Gion Nándor (Újvidék-Bp.), Füzesi Magda (Beregszász), Juhász László (Ausztria); történészek, politikusok, szociológusok, néprajzosok, lelkészek: Banner Zoltán (Békéscsaba), Wittner Mária, Solt Ottilia, Kiss Gy.Csaba, Beke Kata, Fényi Tibor, Varga E.Árpád, Gereben Ferenc (Bp.), Bakk Miklós (Lugos), Vetési László, Szabó Árpád Töhötöm, Tánczos Vilmos (Kvár.)

Az első tizenöt táborunkba rendszeresen meghívtuk az észtországi magyarokat. Mióta Észtország is belépett az Európai Unióba, sajnos, elmaradtak észtországi barátaink, és nem jönnek a dániaiak sem (volt olyan táborunk, amikor 6-7 országból való magyar gyűlt össze.)

Táborainkat kezdetben egy hétre terveztük, de a tizedik tábor (1997) után megcsappant az érdeklődés és a korábbi ötven-hatvan főnyi létszám csak az első két nap tartott ki. Így az utóbbi években rövidebb tábort szervezünk a Midsommar hétvégére, szerdától vasárnapig.

Az Önképzőkör elnöke huszonöt évig Vánky Anikó volt, majd tíz évig Sántha Judit. Elsősorban az ő érdemük, hogy ilyen tartalmas volt a szerda esték és táborok műsora.

Befejzésképpen Lászlóffy Aladár, nemrég elhunyt neves kolozsvári költő Tångagärde balladája című alkalmi verséből idézek:

 

”Kerek a föld, avagy ferde:
a közepe Tångagärde,
melynek tava negyven fokos
s nyáron idegyül az okos.

 

Hogyha felérheted ésszel:
találkozik szláv az észttel,
finn a szerbbel, svéd a dánnal,
cseh és szlovák a románnal.
Az egész csak egyet takar:
itt mindenki mégis magyar!

 

Eljön az ideje annak,
mikor végre együtt vannak:
a sok Gyuri, Pali, László
s árbócra felfut a zászló,
kezdődhet a méltó móka:
tisztul lélek és pityóka,
forr a fazék és az elme,
elborít a hon szerelme,
szóról szóra, napról napra,
terjed tudásunk alapja.

...
Megtelne egy egész füzet
leírni a tábortüzet!
Először is: ennyi fátul
fűtözhetnénk elöl-hátul,
de mi bátran szembe-sülünk,
mikor este körbe ülünk.
Kitartanak ifjak, vének,
hogyha begerjed az ének,
látszik, hogy az őskor óta
csordul belőlünk a nóta,

...
Habár szárnyunk le nem vágja,
de mivel a rend barátja -
fegyelmet fon íveinkre
drága bátyánk:Szente Imre.
Termete utánoz nyárfát,
furulyát fúj, penget hárfát,
kicsit mint a tábor atyja
érdes húrjainkba kapva,
mint a történelem szele -
s egy húron pendülünk vele.”

 

   Szentkirályi Csaga, az Önképzőkör elnöke