A Lundi Magyar Kultúrfórum több mint, hatvan éve jól működő egyesület Svédországban. Vállalom, hogy elcsépelt, de most ez a legtalálóbb: A név kötelez. Az itt élő magyarok élénk érdeklődést mutatnak a minőségi kultúra iránt.

Több ízben fogalmazódott meg igény arra, hogy beszélgessünk az irodalomról közösen, hozzunk létre olvasókört, ám hogy milyen formában lehetne ezt megvalósítani, nem körvonalazódott azonnal. Mígnem egyszer, a Kultúrfórum elnöke, Mészáros Márta meglátta a Kőrösi Csoma Sándor program adta lehetőséget. A Göteborgban szolgálatot teljesítő egyik ösztöndíjas, Antal József polgári foglalkozását tekintve irodalmár, s nem mellesleg elkötelezett híve Kosztolányinak. Innentől kezdve nem kellett sokat gondolkodnunk a megoldáson. Azonnal szervezésbe kezdtünk és meghívtuk őt. Fantasztikus Kosztolányi címmel tartotta meg előadását, amely kötetlen beszélgetésbe torkollott. Megkockáztatom, hogy a közönség is hozzáértő volt, mert mélyreható gondolataikat osztották meg egymással. Mindenkit megérintett, a csillogó szemek értékelték az este színvonalát.

Ezen felbuzdulva a közösség elhatározta, hogy havonként egyszer összejövünk, s magunk elemzünk egy-egy novellát. December közepén, fittyet hányva a karácsonyi készülődésre, újra találkoztunk. Választásunk ezúttal Csáth Géza A varázsló kertje c. novellájára esett. Ezúttal Mészáros Zsuzsa vitte a prímet, alaposan felkészült és nem kellett ökrös szekérrel vonszolnia a közönséget, hiszen az Aluuan Gabi előadásában megszólaló mű vitt mindannyiunkat magával. A műértő közönség ismét kivette a részét az elemzésből. Lelkesítő estét töltöttünk egymással, amelyet az is mutatott, hogy még az ajtóból vissza-visszaléptek egy-egy gondolat erejéig.        

Nem kellett sokat várni a folytatásra, február 13-án ismét köreinkben üdvözölhettük Antal Józsefet, aki izgalmas témát ígért. Halotti beszédek és intertextusok címmel tartott feledhetetlen estét. Az egyik legfontosabb nyelvemlékünk a Halotti beszéd és Könyörgés mellett Márai és Kosztolányi Halotti beszéd c. műveit vette górcső alá. Örsi Klára interpretálása megadta a kezdő hangulatot. Szakértői mélységekig menő irodalmi fogalomtárat kaphattunk, mely felszakította a középiskolai, gimnáziumi sebeinket. Ám Márai és Kosztolányi művei olyan feloldást okoztak, hogy szinte egyhangúlag állapítottuk meg, ezután más megvilágításban, más érzésekkel, érzelmekkel fogjuk kezelni legkorábbi, latin betűs, magyar nyelvű szövegemlékünket. Az ízlésesen berendezett „kávéház”, a kellemes atmoszféra, a kérdések, a kötetlen beszélgetés az irodalomról ismét megmutatott egy meghatározó színt a lundi magyarok színskálájából. Megható látni, hogy milyen erős malter a magyar nyelv. Tudom, hogy nincs vége a sorozatnak!

Sebestyén Marianna