A tánc szinte egyidős az emberrel. Hangulatot, gondolatokat fejez ki, hogy lássa és értse az, aki nézi. Az egykori „hó-rukk” munkadalok mellé késedelem nélkül társult a mozgás, amely hamarosan a tánc nevet kapta. Az úgynevezett népi tánc a művészi tánchoz, majd a baletthez vezetett. A kiváló táncosok munkáját koreográfusok hangolták össze.

A minap a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör meghívására Göteborgba látogattak az 1953-ban megalakult Debreceni Hajdú Táncegyüttes seniorjai, azok, akiket a néptánc, a dalok és barátok szeretete 2003-ban arra az elhatározásra késztetett, hogy saját szórakoztatásukra folytassák táncos pályafutásukat. Ez a közösség a HAJDAN-HAJDÚ SENIOR TÁNCEGYÜTTES nevet kapta. 

A szomorú időjárás dacára igen szép számmal jöttek érdeklődők Backába, az új kultúraréna nagyszerű termébe. Jó volt a világítás és a hangosítás is. A hangot azért is említem, mert a SENIOROK táncát felvételről a nagyszerű BÜRKÖS Zenekar kísérte. A műsort Kiss József szerkesztette. Tőle és Dorogi Zsuzsannától az előadás megkezdése előtti percekből raboltam néhányat, hogy tőlük halljak a tíz tagú együttesről.

- Tíz lelkes ember, aki nem tud lemondani a táncról. Megérdemlik, hogy nevüket megismerjük.

- Valóban lelkes emberekről van szó – hagyta jóvá Kiss József és Dorogi Zsuzsanna is helyeselt. Felváltva mondták a neveket. - Kissné Ádám Zsuzsa, Csendom Éva, Nagy Magdolna, Kaskötőné Kovács Erzsébet, Tóth Miklós, Tolnai János, Bakó László, Fényi Máté..

- És ön, Kiss József. 

Az, hogy a férfi táncosok bajszán, haján megcsillantak az ősz szálak, mit sem jelentett.  A lábak dobogása, az asszonyok pörgő szoknyája és dala olyan friss volt, mint a már nagyon várt tavaszi szellő. Az, hogy hazánktól távol olyan gyakran emlegetjük az otthonról hozott kultúránk ápolásának fontosságát, nem elcsépelt ismételgetése egy fontos gondolatnak. A magyar dalok, a tánc és zene nem véletlenül hatott ennyire a közönségre. A SENIOR-ok elhozták nekünk otthonról a hangulatot, a haza sosem múló szeretetét, amelyről néha talán egy-egy pillanatra megfeledkezünk, amikor a rádió nem magyarul szól hozzánk.

Az együttes a magyar nyelvterületek néptáncait mutatta be. Mezőségi-, széki-, somogyi-, székely-, szatmári-, szilágysági-, és moldvai táncokat láttunk. A dalok között néha olyan szellemes szövegeket ismertünk meg, amelyeken teli szívből nevethetett a közönség.

- A táncon és éneken túl fontos lehet a gyakori próbák, fellépések élménye is.

- Nos, valóban – mondotta Kiss József. - A közös művészeti munka során kialakult családias hangulat életre szóló barátságokat eredményezett. Többen itt találták meg szerelmüket, életük párját is.

Az előadás befejeztével elhangzott a meghívás:

- És most minden vendégünket szeretettel látjuk egy kis táncházra. Próbálják ki, milyen érzés együtt táncolni. A közönségből senki nem sietett haza. Táncolni? Hááát! Azután felcsendült a zene, a táncosok újra előjöttek és invitálták az addigi nézőket:

- Csak tessék. Csak tessék. De először igyuk meg a bort, hiszen az üveges táncban az üvegben nem málnaszörp volt ám!

A bor hamar elfogyott és ez jó alapot adott a táncház beindulásához. Mindenki táncolt.

Kedves debreceni Hajdan-Hajdúk, köszönjük a szívmelengető élményt. További sok sikert kívánunk mindannyiuknak.

 

Maróti László