Kora tavasszal a stockholmi közönség újabb amatőr színielőadásnak tapsolhatott a Magyar Házban. Szentkirályi Csaga ezúttal a közismert és közkedvelt G.B. Shaw: Pygmalion című darabját – amelynek zenés változata (My Fair Lady) is oly népszerű - állította színpadra.
Az előadás szereplői, baloldalt a rendezővel - Fotó: A szerző
A társulat a hónapokkal korábbi előadás nyomán adott volt, tehát gyorsan ismét foglalkoztatni kellett, nehogy a műkedvelő színészek szétszóródjanak, és lelkesedésük elillanjon. Míg a múltkori darab, a Trójai háború imponálóan sok szereplőt mozgatott a viszonylag kicsi színpadon, addig a Pygmalion levegősebb, mozgékonyabb, mondhatni könnyedebb lett. A színészek immár nem izgultak (annyira); bevallásuk szerint már a próbákon is remekül szórakoztak (amelyeken a dramaturg és rendező estebéddel is traktálta őket); minden karaktert jó érzékkel kiválasztott ”színész” alakított; súgni szinte egyáltalán nem kellett, és az előadók imitt-amott még hangulatos improvizációkra is ragadtaták magukat...
Török Ernő Higginse élethűen elevenítette meg a csupán a tudománnyal és saját teljesítményével törődő, megrögzött agglegényt. Végh Norbert Pickeringje az atyaian melegszívű, vérbeli angol úriembert idézte elénk. Eliza Sántha Hanga alakításában bájosan lavírozott az utcai környezetbe illő, külvárosi beszédmodor és az előkelő szalonok kifinomult hanglejtése és viselkedése között. Csodálatos volt Tittenberger József Doolittle-je, akire Shaw nagy társadalmi mondanivalók kimondását bízta, és aki ugyanakkor tökéletesen beillett a vén, iszákos, haszonleső svihák szerepébe. Mrs. Higginst Vigh Anna, Mrs. Pearce-t Dőry Gitta alakította elegánsan. Az Eynsford család tagjaiban, anyában és gyermekeiben Móra Ildikóra, Feldőtő Ágnesre és Jenei Istvánra ismerhettünk, akik átéléssel és kellően karikírozva játszották szerepeiket. A nagykövet és felesége szerepét Móra Kálmán és Feldőtő Emese alakította hamisítatlanul; a torznborz Kárpáti Zoltánban ellenben nehéz volt ráismerni Feldőtő Sándorra... Árpádffy Zoltánt az ácsorgó és Stuber Ágit a szobalány szerepében foglalkoztatta a rendező. Ismét nagyot alakított sokoldalúságával és leleményességével Sebestyén Gábor a másik ácsorgó, a taxisofőr és a lakáj szerepében. A zenét Szentkirályi Gábor állította össze, a játékmester Sántha Ferenc volt.
Nagyon hasznosnak érezzük ezt az alkotó, komoly játékot, amely összehozza a különböző generációkat és a más-más érdeklődésű embereket, helyet ad az egyéni teljesítménynek és a csoportmunkának, amiből a résztvevők és a közönség is egyaránt épülnek. Reméljük, hogy a produkcióra más városokban is kíváncsi lesz a nagyérdemű közönség, hiszen kár lenne, ha ez a sikeres vállalkozás csak egyetlen előadást érne meg. Jó szervezéssel biztosan vállakoznak egy turnéra, mint a hajdani vándorkomédiások!
Köszönet a vidám és színvonalas előadásért!