Május 2-án elhunyt Urbán Imre göteborgi magyartanár, 68 éves volt.

 

 

 

Urbán Imre Szolnokon született, édesanyja színművésznő, édesapja hegedűművész volt. Imre maga is képzett, hivatásos zenész volt. 1972- től élt Svédországban.

1988-ban elvégzett egy kétéves anyanyelvi tanfolyamot a lundi finnugor intézetben, majd tanulmányait a stockholmi tanárképző főiskolán folytatta. 1988 óta anyanyelvi oktatóként dolgozott Göteborgban, de a zenélést se hagyta abba.

 

1988 óta sokunk gyermekét, gyermekeit tanította magyarul – és magyarra. Nagy honszeretete és erős magyarságtudata révén, a magyar népi kultúra iránti, szinte rajongó csodálata és a különböző zenei műfajokban való szakmai jártassága is tette, hogy tanítványainak Imre egy szilárd és megkérdőjelezhetetlen magyarságtudatot tudott megjeleníteni és közvetíteni. Annak, aki akarta, egy darab elérhető haza volt. És sokszor jó volt ezt a hazát Imrén keresztül megtapasztalni, az ő szemével látni.

 

Szemérmes ember volt, erős integritású. Abból a fajtából, aki maga is tiszteli a másik ember integritását és becsüli benne a jót, meglátja benne az egyedit, a különlegest. Éppen ezért még a magyartanulás iránt lázadozó tanítványai számára sem válhatott közömbössé. Póztalan személyisége rejtélyes utakon hatott, és sok tanítványa számára lelkiismereti kérdéssé is vált magyarságtudatának természetes vállalása és fejlesztése.

 

Tanítványai és mi, szülők nagyon sokat köszönhetünk neki. Még nem is tudjuk felmérni, hogy milyen sokat.