Magdika - így szólítottuk Nagy Magdát, amíg köztünk volt.

Szlovéniában, Ljubljánától keletre, a Krmelj községhez tartozó Gabrijele faluban született 1943, február 21-én.

Háromhónapos volt, mikor édesapja a háború áldozata lett. Tíz éves koráig Magdát az egyik nagynénje nevelte, mert édesanyja lakhelyüktől nagyon távol kapott munkát.

Nem volt könnyű sem az édesanyának, sem Magdának. Ezután egy másik nagynéni nevelte tizenötéves koráig az osztrák határhoz közel fekvő Dvorska Vas-on. Nehéz és szomorú évek voltak ezek; a nagynéni kocsmájában dolgozott és közben iskolába járt.

Később az édesanya segítségével Ljubjanába került, ahol egy áruházban  kereskedő inasnak tanult. Alig tizennyolc évesen elhatározta, hogy eltávozik szülőföldjéről. Külföldön élő unokatestvér segítségével 1961-ben átlépte illegálisan a szlovén határt, Ausztria felé. Itt ismerkedett meg leendő férjével, Nagy Jakabbal. Rövid ismerkedés után, júliusban Traiskirchenben összeházasodtak. Két hónappal később Svédországba érkeztek, ahol nyugodtabb körülmények közt újra kezdhették életüket. Mindketten hamar munkát kaptak, mondhatni, hogy jól érezték magukat. 1962-ben fiúgyermekkel bővült a család. Soha nem voltak munka nélkül. Itt, Svédországban nagyon jól feltalálták magukat. Büszkék voltak unokáikra, Luisra és Tóbiásra.

Hatvanöt éves koráig dolgozott, összesen 43 évet. Sajnos nem élvezhette sokáig a nyugdíjas éveket. Röviddel nyugdíjba kerülése után Magda egészségi állapota rosszabbra fordult, komoly szívműtéten esett át.
Hét hónappal később szövődmények léptek fel, amelyek váratlan halálát okozták.

A helsingborgi Hungária Klub tagjai voltak. Férje ma is az. Tisztelet és köszönet midazért amit az egyesületért tett.

Szerettei, barátai, ismerősei kísérték utolsó útjára. Helsingborgban helyezték örök nyugalomra, katolikus szertartás szerint.

Béke veled, Magdika!

Blénessy Zoltán