A bolt nagy ablakain beszűrődött a reggeli fény, megvilágítva az alvó bicikliket. Egymás mellett sorakoztak, kicsik nagyok, színesek, fényesek és várták, hogy mikor karikázhatnak ki az útra, a bicikliútra, a parkba, vagy a mezei útra.

Szomorúak voltak, elmúlt a tél, javában tavaszban jártak az emberek– és ők nem értették, miért nem jön értük senki, miért mennek gyalog az emberek, ahelyett, hogy bringáznának.

– Ne lökdöss! – mondta a szürke bicikli a feketének! Nem látod, hogy ki akarok nézni az ablakon!? Integetni szeretnék az embereknek, hátha észrevesznek, hátha benéznek és meglátnak!

– Jó volna lámpázni, világítani, hogy jobban észrevegyenek – mondta a fekete.

– Ne siránkozzatok annyit, – biztosan elvisznek az emberek, de vajon minket is, kicsi bicikliket is megvásárolnak? – kérdezte kíváncsian az egyik háromkerekű zöld bicikli.

– Engem talán hamar megvásárolnak – mondta büszkén egy csillogó, sárga gyerekbicikli – minden van rajtam, teljes felszerelés, kicsi kosárka, no és gyönyörű sárga vagyok!

Telt múlt az idő, megjött a nyár, az ovis és iskolai vakáció. A parkban szüleikkel sétáló gyerekek hangos nevetése behallatszott az utcáról. Mindenki örült a nyárnak, tervezték a nyaralást. Volt, aki a tengerre, mások a hegyekbe készültek, de voltak akik nagyszülőkhöz, meg olyanok is, akik itthon maradtak, és a város sétaterein, parkjaiban, játszóterein képzelték el a várva-várt vakációs napokat.

Peti, egy vidám, örökmozgó, okos kisfiú, büszkén mondta apukájának, hogy neki már nem kell a háromkerekű, ő már tud egyensúlyozni, tud már úgy kerekezni a kis autós képekkel festett bababiciklin, hogy kipróbálná a kétkerekűt.

Otthon összeült a kupaktanács.

– Apa, –szólt Peti. Ha vennél nekem egy rendes kétkerekűt, és egy kicsit segítenél, hamarosan egyedül is tudnék biciklizni.

– Én vásárolok, – mondta Apa, de mi legyen az autós háromkerekűvel. A kishúgodnak babás kellene.

– Tudod mit Apa? – mondta Anya, aki hallotta kisfia óhaját. Vigyük a háromkerekűt falura, az unokatestvéréhez, hiszen már Andriska is biciklizhet a háromkerekűvel. Van udvaruk, gyakorolhat, segít a bátyja és mi vásárolunk Petinek egy új biciklit.

Peti örömujjongásba tört ki.

– Apa, menjünk délután a boltba, nézzük meg van-e olyan kétkerekű, ami nekem jó. És tudod Apa, ha vásárolsz, megígérem, hogy mindig szót fogadok. De ha vásárolsz Anyával együtt egy kétkerekűt, kérhetem, hogy milyen színű legyen?

– Kérheted kisfiam, – mondta Apa, csak találjunk is olyan színűt, ami neked is jó.

– Én meggyszínűt szeretnék! – mondta máris Peti Apa nagy csodálkozására.

– Pirosat? Meggyszínűt? Hát ez honnan jutott eszedbe?

– Imádja a meggyet– mondta Anya nevetve. Hát végül is, neked kell tetszedjen. Az is igaz, ha olyat veszünk, ami később is jó lesz, akkor egy pár évig biciklizhetsz vele, majd ha kinövöd, akkor megbeszéljük, hogyan tovább.

Másnap izgatottan tette rendbe játékait Peti, nem kellett figyelmeztetni, alig várta, hogy délután elmenjenek Apával a bicikliket forgalmazó boltba. Az tele volt szebbnél szebb kétkerekűvel, háromkerekűvel, melyek vidáman mosolyogtak a kisfiúra, mintha mondták volna: „Engem vásároljatok meg!”

Apa nézegette, próbálgatta milyenek a kerekek, a gumi, az ülés, a kosárka, a lámpa, még a féket is ki lehetett próbálni.

– Segíthetek? Kérdezte szívélyesen a boltos. Milyen tetszik, kinek szeretne kerékpárt vásárolni?

– Kisfiamnak kellene, kinőtte a háromkerekűt– mondta Apa.

– Szívesen mutatok egy párat – mondta kedvesen az eladó.

– Pirosat szeretnék, meggypirosat, mondta Peti! Tetszik tudni, nagyon szeretem a meggyet, nagyon finom, még télen is megeszem, Anya szokott eltenni télire kompótnak és a fagyasztóba is.

– Milyen kedves kisfiú vagy– mondta a fiatalember, megnézzük a raktárban, hogy van-e meggyszínű, mert itt csak zöld van és ezüstszínű.

– Az is szép, de én meggyszínűt szeretnék.

– Addig kipróbálhatod, hogy milyen legyen, mennyire magas vagy alacsony az ülése, – mondta a boltos.

Több se kellett Petinek, máris húzta Apa ingujját, hogy próbálják ki a szép, zöld, kétkerekű gyerekbiciklit, mely csak úgy csillogott-villogott a többi, nagy bicikli mellett.

Rá is ült, Apa kicsit tartotta, de rögtön látta, hogy fiacskája ügyesen fog kerekezni majd az úton.

Jött is vissza mosolyogva a boltos.

– Nézd, találtam is egyet, ki kell bontanunk és összeszereljük, hogy készen vihessed haza.

– Jaj de jó lesz, ugye megveszed Apa? – lelkendezett Peti.

– Meg, hiszen megígértem, – tudom, most te is ígéreteket teszel, de azokat be is kell ám tartani.

– Igen, szót fogadok mindenben, nem fogok válogatni az ételben, nem bántom a kishúgomat se.

Ebben meg is egyeztek, a boltos kibontotta, összeszerelte a kis, új, kétkerekű, meggypiros biciklit.

– Apa, mit szólsz, toljuk a parkig és ott fel is tudnék ülni, máris gyakorolhatnám egy kicsit?

– Jól van, nem bánom – szólt Apa, jó ötlet, a park közel van, elég nagy, bicikli útja is van és máris úgy mehetünk haza, hogy anyának örömhírt vigyünk.

Apa kifizette a biciklit, megkapta a szavatolási jótállást, hogy meddig javítják ingyen, ha baja esne és elköszöntek a boltostól.

– Légy ügyes, és mikor nagyobb leszel, majd vár rád a felnőtt bicikli, – mondta mosolyogva a boltos, aki nagyon megkedvelte a barátságos kisfiút.

A boltból kimenet, apa vitte a kerékpárt, majd Peti rá is ült. Egy darabig segítette, hogy biztonságban érezze magát kisfia, de látta, hogy itt semmi baj nem lesz, hiszen remekül karikázik.

Olyan sok időt töltöttek a parkban, hogy anya már fel is hívta őket telefonon, hogy merre járnak.

– Meglepetésünk van, – mondta apa, – majd elmeséljük, – azzal szólt is kisfiának, hogy ideje haza menniük.

Peti szót is fogadott, bár egyre jobban imádta a kerékpárt és egyáltalán nem érezte, hogy nehezebb lenne ezzel bicikliznie.

Volt nagy öröm otthon, mikor anya megnézte, milyen szép a bicikli, tényleg meggypiros és még boldogabb volt, mikor látta kisfiát, akire, mintha ráöntötték volna a tudást, olyan ügyes volt.

De örült a kishúga is, aki most már a háromkerekű vidám tulajdonosa lett, és nem is zavarta őt az autós festés, hiszen sok autója volt már, néha többet játszott velük, mint a babákkal.

A biciklik is boldogok voltak, hiszen, jól elfértek az autó mellett a garázsban.

Spádáné Veres Ildikó