Száz liba egy sorba,

mennek a tarlóra.

Elől megy a gúnár,

jaj, de peckesen jár,

 száz liba egy sorba

Mennek a tarlóra..

Az úgy kezdődött, hogy amint felmelegedett az idő, mi szerettünk volna cipő nélkül szaladgálni. Éppen a patakra készültünk fürödni, hát megkérdeztük nagymamától, mehetünk-e mezítláb?

– Igen, természetesen – majd hozzátette: csak vigyázzatok a tarlóra!

Tanácstalanul összenéztünk, nem nagyon értettük, mire kellene vigyáznunk? Aztán megnyugtattuk nagymamát:

– Ne félj nagymama, nem kell vigyázni rá, nem hoztuk magunkkal.

Erre nagymamán volt a meglepődés sora:

– Álljatok csak meg! Mi az amit nem hoztatok magatokkal?

– Hát amit mondtál… azt a tarlót…

Nagymama elkacagta magát: – Úgy látom, nem értitek, mit mondtam. A meztelen lábatokra vigyázzatok, ne szúrja meg a búza csonkja a tarlón, az az a lekaszált mezőn. Libasorban menjetek, egymás nyomában, s akkor nem történik baj.

– Libasorban? Az hogy van? – értetlenkedtünk.

– Hej, de sokat kell magyarázzak! Hát ti nem énekelitek azt a libás gyerekdalt?

– Neeeeem! Nem tudjuk!

Hát így történt, hogy nagymama félretette minden munkáját és egész délelőtt „libáztunk”! Megmagyarázta, hogy a libák fegyelmezetten közlekednek, sok gyerek, de még felnőtt is tanulhatna tőlük. Nem tülekednek, elől megy a gúnár, a legöregebb apa liba, utána a többiek. Megtanította nekünk a száz libás éneket, amelyben hol a nagy tóra, hol a tarlóra, de még a templomba is elmasíroznak a libák. Még libás kiszámolósakat is tanított:

Árok partján jár a liba, azt gágogja, taliga.

Paradicsom, paprika, papucsban jár a liba

Liba mondja gi-gá-gá, elmegyek én világgá. Te vagy a fogó!

Nagyon megtetszett nekünk a „Gyertek haza lúdjaim” játék. Nagymama volt a gazdasszony, mi a libák, csak gonosz farkas nem akart lenni senki, végül nagyapó megkönyörült a rajtunk és elvállalta a szerepet.

A sok játékban elfáradt társaságot nagyapó további liba-dolgokkal szórakoztatta.

– Először is tisztázzuk – mondta –, a liba és a lúd ugyanazt jelenti. Ugyan úgy, mint a kutya és az eb.

A liba, vagyis lúd nagyon hasznos, óvatos és figyelmes állat, az éberség megtestesítője. Valamikor réges-régen a szerencse jelképeinek számítottak. A libák nagyon okosak, csak egy gyerekversben mondják butuskáknak őket. És sokkal éberebbek, mint a kutyák!Egy régilegenda szerint Rómát, a birodalom idején, a ludak mentették meg egy éjszakai támadástól. Gágogásukkal figyelmeztették a védőket, a lopakodva közeledő ellenségre.

Egy másik történetben a liba Szent Márton alakjához kötődik.Márton Pannóniában, a mai Szombathely területén született, i. sz. 316-ban. A római hadseregből kilépve megkeresztelkedett, és később Tours püspökévé választották. Legendás alakká vált, ünnepét sok helyütt ma is körmenettel ülik meg. A történet, melyben a libáknak is része volt, 371-ből ered, amikor Tours püspökévé kívánták választani, de Mártont ezt szerénységből nem akarta.Elbújt egy libaólba, ám rejtekhelyét az állatok izgatott gágogása hamarosan elárulta. A történetre már csak annyi emlékeztet, hogy Márton-nap, azaz november 11. körül volt szokás levágni a hízott libát.

Sokan nem tudják, de a svédországi Mårtensgås-nak elnevezett novemberi libalakoma eredete is ebből a legendából fakad. Azt tartják, hogy aki nem eszik a pecsenyéből, egész évben éhes marad.

Mindnyájunknak tetszettek nagyapó történetei, nagymamát meg megkértük, tanítson még több libás játékot, éneket nekünk.

 

 

 

Kopré József – Libák libasorban

Három buta kis liba
sétálgat a réten.
Azt kérdi a legelső:
Mért vagyunk mi négyen?
Akármerre fordulok,
jön velem a párom.
Szólítgatom, kérdezem,
sehol sem találom…

Három buta kis liba
megy a napsütésben.
Megszólal a második:
Nem vagyunk mi négyen!
Öten vagyunk! Úgy bizony!
Öten, ahogy látom.
Mellettem is itt tipeg,
itt sétál a párom!

Három buta kis liba
meg-megáll a réten.
Megszólal a harmadik:
Ezt magam sem értem!
Először négy? Aztán öt?
Én meg hatot látok!
Hatan vagyunk, hat liba
megszámolhatjátok!

Három buta kis liba
akárhogy is számol.
hogy is lehet hat liba
három kis libából?
Megfejteni egyszerű,
nem kell tábla, kréta:
három volt a valódi,
s három az árnyéka..

Tóth Ildikó