A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Icuri meg Picuri

Hogy hol volt, hol nem volt? Rosszul mondom. Nem volt, hanem van. Valahol, egy olyan igazán titkos helyen, talán a felhőket karcoló üveghegyek fölött. Ott van, biztosan ott van az angyalkák otthona! Ott élnek, onnan kukucskálnak a puha fehér gomolyfelhők mögül a Földön játszó gyermekekre.

Sok gyerek, de még a felnőttek is úgy képzelik, a mennybéli angyalkák csak sétálgatnak fel-alá, szép, hosszúszárú liliom virággal a kezükben, és állandóan azt mondogatják mosolyogva: - Jaj, de boldog vagyok, jaj, de boldog vagyok! Hát, ez nem így van éppen, kivált ilyenkor, karácsony körül! Mert nagy ott a sürgés-forgás! Mindenki azon munkálkodik, hogy örömet, boldogságot ajándékozzon. Néhányan a fenyőfák zöldjét ellenőrzik. Van, aki hópelyheket rajzol, jégcsapokat fagyaszt, zúzmarát lehel a fákra. Mások az ég fakó kékjét festik élénkebbre, egy másik csapat angyalkának a csillagokat is sikerül szépen kifényesíteni. A hócsikorogtató gépet is sikerült úgy rendbe tenni, hogy az emberek minden lépése ropoghat a hóban!

– Ez tetszik majd a gyerekeknek! – mondták örvendezve az angyalkák.

Csak a két legkisebb angyalkának, Icurinak és Picurinak nem jutott munka!

– Olyan kicsikék még, – gondolta a feladatosztó angyal – Játszanak csak nyugodtan.

A két kis csöppség egy ideig türelmesen várt, hogy sorra kerüljenek, kíváncsiak is voltak, vajon milyen hasznos munkával örvendeztethetik meg a gyerekeket. Milyen feladatot kapnak? De telt, múlt az idő, lassan elfogytak a munkára várakozó angyalok, a feladatosztó, mint aki jól végezte a dolgát, leült pihenni.

– És mi? Velünk mi lesz? Mi még nem kaptunk feladatot? Mi is szeretnénk valami hasznosat csinálni! Mi is szeretnénk valamivel megajándékozni a gyerekeket- mondták sírásra görbült szájjal.

A feladatosztó angyal meglepődve nézett rájuk:

– Icuri és Picuri! Azt hittem, örvendeni fogtok, hogy játszani küldelek benneteket. Nem tudtam, hogy ti inkább dolgozni akartok!

– Nekünk a munka a legjobb játék! Hát nem tudod? – válaszolta Icuri meg Picuri.

– Értem én, értem, kitalálunk valamit, ne szomorkodjatok! – mondta a feladatosztó angyal – Tudjátok mit? Hamarosan ki kell üríteni a teli felhőpárnákat, hogy elférjenek a frissen fagyasztott hópihék. Ez lesz a dolgotok! Keressétek meg a kisebb felhőgomolyákat, és rázzátok le a földre a tartalmukat. Csak óvatosan, vigyázva, nehogy kifáradjatok!

Icuri és Picuri boldogan szaladtak kiválasztani az apróbb felhőpaplankákat, felhőpárnákat és két marokkal szórták ki belőlük a pihéket.

– Nézd Picuri! – kiáltotta Icuri – hogy örvendenek a gyerekek!

– Igen, látom, kacagnak és ugrándoznak! Tetszik nekik! – válaszolta Icuri és énekelni kezdett:

 

Hullj, hullj, hópehely,

Fehér csipke-csillag:

Fáknak ághegyén

Dérvirágok nyílnak

 

Hullj, hullj, hóbundát,

Selyempuha pelyhet.

Hullj, hullj, labdának:

Erre kér sok gyermek

Tóth Ildikó

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME