Hogy hol volt, hol nem volt? Rosszul mondom. Nem volt, hanem van. Valahol, egy olyan igazán titkos helyen, talán a felhőket karcoló üveghegyek fölött. Ott van, biztosan ott van az angyalkák otthona! Ott élnek, onnan kukucskálnak a puha fehér gomolyfelhők mögül a Földön játszó gyermekekre.

Sok gyerek, de még a felnőttek is úgy képzelik, a mennybéli angyalkák csak sétálgatnak fel-alá, szép, hosszúszárú liliom virággal a kezükben, és állandóan azt mondogatják mosolyogva: - Jaj, de boldog vagyok, jaj, de boldog vagyok! Hát, ez nem így van éppen, kivált ilyenkor, karácsony körül! Mert nagy ott a sürgés-forgás! Mindenki azon munkálkodik, hogy örömet, boldogságot ajándékozzon. Néhányan a fenyőfák zöldjét ellenőrzik. Van, aki hópelyheket rajzol, jégcsapokat fagyaszt, zúzmarát lehel a fákra. Mások az ég fakó kékjét festik élénkebbre, egy másik csapat angyalkának a csillagokat is sikerül szépen kifényesíteni. A hócsikorogtató gépet is sikerült úgy rendbe tenni, hogy az emberek minden lépése ropoghat a hóban!

– Ez tetszik majd a gyerekeknek! – mondták örvendezve az angyalkák.

Csak a két legkisebb angyalkának, Icurinak és Picurinak nem jutott munka!

– Olyan kicsikék még, – gondolta a feladatosztó angyal – Játszanak csak nyugodtan.

A két kis csöppség egy ideig türelmesen várt, hogy sorra kerüljenek, kíváncsiak is voltak, vajon milyen hasznos munkával örvendeztethetik meg a gyerekeket. Milyen feladatot kapnak? De telt, múlt az idő, lassan elfogytak a munkára várakozó angyalok, a feladatosztó, mint aki jól végezte a dolgát, leült pihenni.

– És mi? Velünk mi lesz? Mi még nem kaptunk feladatot? Mi is szeretnénk valami hasznosat csinálni! Mi is szeretnénk valamivel megajándékozni a gyerekeket- mondták sírásra görbült szájjal.

A feladatosztó angyal meglepődve nézett rájuk:

– Icuri és Picuri! Azt hittem, örvendeni fogtok, hogy játszani küldelek benneteket. Nem tudtam, hogy ti inkább dolgozni akartok!

– Nekünk a munka a legjobb játék! Hát nem tudod? – válaszolta Icuri meg Picuri.

– Értem én, értem, kitalálunk valamit, ne szomorkodjatok! – mondta a feladatosztó angyal – Tudjátok mit? Hamarosan ki kell üríteni a teli felhőpárnákat, hogy elférjenek a frissen fagyasztott hópihék. Ez lesz a dolgotok! Keressétek meg a kisebb felhőgomolyákat, és rázzátok le a földre a tartalmukat. Csak óvatosan, vigyázva, nehogy kifáradjatok!

Icuri és Picuri boldogan szaladtak kiválasztani az apróbb felhőpaplankákat, felhőpárnákat és két marokkal szórták ki belőlük a pihéket.

– Nézd Picuri! – kiáltotta Icuri – hogy örvendenek a gyerekek!

– Igen, látom, kacagnak és ugrándoznak! Tetszik nekik! – válaszolta Icuri és énekelni kezdett:

 

Hullj, hullj, hópehely,

Fehér csipke-csillag:

Fáknak ághegyén

Dérvirágok nyílnak

 

Hullj, hullj, hóbundát,

Selyempuha pelyhet.

Hullj, hullj, labdának:

Erre kér sok gyermek

Tóth Ildikó