Az alábbi kis történet egyike azon kedvenc emlékeimnek, melyek rávilágítanak a svéd nyelv rejtelmeibe hatolásom kezdeti nehézségeire. Mind nyelvtanárunk, mind osztálytársaim és jómagam, Harry Martinsson írásait találtuk a legmegfelelőbbnek a svéd irodalmi nyelv tanulmányozására. Regényrészletek, novellák elemzése, a tartalom egyszerűsített, néhány szavas leírása volt a feladatunk.  Az én olvasnivalóm egy szegény fiatalemberről szólt, aki munkát keres. Viszontagságairól az író, mint személyes élményeiről ír. Mivel semmiféle kiképzése sincs, csak nagyon rosszul fizetett, nehéz testi munkát igénylő munkákra alkalmazzák. Egy eléggé kellemetlen, hűvös őszi napon  halászok fogadják fel, a frissen fogott zsákmányt kell szétválogassa, osztályozza. A sok hajlongással, cipeléssel járó munkában elfárad, nagyon meg is éhezik, alig várja már az estét, hogy megkapja munkájának bérét. Nehezen, de ez is bekövetkezik. Boldogan teszi zsebre a keresetét, s a jól végzett munka örömével a szívében, mardosó éhségérzettel a gyomrában elindul, hogy vegyen egy LANDGÅNG- ot.

Landgång – mi a csuda lehet az? Kis kézi szótáramban az állt: kiszállás, partraszállás, kikötőhíd, járópalló. Hogy egy törődött, fáradt, éhes fiatalember miért akarja egynapi keresetét ilyesmire költeni? Számomra felfoghatatlan volt.

Szerencsére hamar megoldódott a rejtély, ezáltal lelki békém is helyreállt, amint hozzájutottam egy rendes szótárhoz, melyben felfedeztem az olvasmányhoz illő jelentést: hosszú, dúsan megrakott szendvics. Mely bizonyára volt olyan nagy, hogy csillapíthassa szegény, kóborló munkásgyerek éhségét, az én szókincsem pedig fontos kifejezésekkel gyarapodott. Elfelejthetetlenül.

Tóth Ildikó