A kis nyelvész

Nyaralni készült a család, ez úttal a távoli Thaiföldre. Az 5 éves Viktort komoly, tudományos gondok foglalkoztatták:

- Mondd Papa, tájföldön hogy beszélnek az emberek? Tájszólással?

 

 

Kinek mi a jó!?

A jóság és a gonoszság kapcsán a mennyországról és a pokolról beszélgettünk. Viktor elgondolkozva mondta:

- Én azt hiszem, hogy az angyaloknak rossz a pokolban, de az ördögöknek a mennyország a pokol.

 

Láz

Tündike belázasodott, nem volt jól. Oszkár nem értette, mi van a húgával, ő játszani akart vele és elég erőszakosan próbálta rávenni erre. Anyjuk rászólt, ne rángassa Tündét, mert lázas. Oszkár érdeklődött, honnan lehet ezt tudni, mire az anyjuk rámutatott a kis betegre:

- Tapintsd meg itt a Tünde homlokát - magyarázta. Oszkár meglepődve, és értetlenül nézett az anyjára és azt kérdezte:

- Mi van? Ki itta meg a Tünde homlokát?

 

Segesvári óratorony 

Néhány évvel ezelőtt idősebbik lányom erdélyi körutat szervezett svéd munkatársai számára. A kiránduláson természetesen saját férje és fia, Balázs is részt vett, meg jómagam, kit születésnapi ajándékul leptek meg ezzel az úttal. 

A körút csodálatosan sikerült. Repülővel Budapestre, majd Marosvásárhelyre utaztunk, ahol már várt ránk egy bérelt kisbusz. Székelyudvarhely, Segesvár, Zágon, Brassó, Sinaia, Törcsvár, Bilea-tó, Szeben, Torockó, Torockó-szentgyörgy, Torda, tordai hasadék, Kolozsvár – a sok és szép látnivalót, élményt nyújtó útvonalon rengeteg fénykép, video is készült, melyeket a kiránduláson résztvett unokámmal rendre, részletes magyarázat kíséretében osztottunk meg az  itthon maradtakkal, Tündével és Oscárral. Ilyen módon ők is részesévé váltak úti élményeinknek, egyúttal felébresztettük bennük a személyes élménygyűjtés igényét. Hogy mesélésemet milyen figyelmesen hallgatták, arra jó példa Segesvár elnevezésének felfedezése.

A gyerekeknek elmeséltem, hogyan, mikor, kik alapították a várost. Hogy nem csak történelme, de szép, érdekes, értékes épületei is figyelemre méltóak. A középkorból fennmaradt várfalnak különösen az egyik bástyájáról, és a benne a még most is működő óráról meséltem részletesebben, tetszett nekik. Az óratorony a középkor óta a vár bejárata, ami elválasztja az Alsóvárost a Felsővárostól. Az óratoronyról általunk készült fényképeken nem nagyon lehetett kivenni a figurákat, de hasonló óraszerkezetet már láttak a lundi Dómban. Ezért könnyen el tudták képzelni a segesvári toronyablakban megjelenő szobrocskákat, melyeknek egyike egy ülő férfi (feltehetően egy apa, vagy tanító) térdén hasaló gyereket ábrázol, amint egy pálcával éppen kiporolják a nadrágját. 

- Aha, - mondta Oscar – most már értem! Hát ezért hívják a várost Segesvárnak!