Így az év vége felé járva, önkéntelenül is a visszatekintés, az elmúlt történtekre való reflektálás, valamiféle összegzésszerű gondolatok kerítenek hatalmukba. Nehéz nem a kezdetekre gondolnom, mikor pontosan öt évvel ezelőtt először szóltam az újág hasábjain a svédországi magyarokhoz. Az emlékező hangulathoz valószínűleg az is hozzájárul, hogy több nagy egyesületünk is jubilált ebben az évben, és e kerek évfordulók kapcsán óhatatlanul is elénk tárul a múlt. Nem mintha szabadkoznom kéne érte, visszatekinteni, elemezni és kiértékelni közösségünket, tevékenységünket elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövő kihívásaira megfelelő válaszok szülessenek.
Egyre gyakrabban hangzik el egyesületeink körében az utánpótlás biztosításának, a generáció-váltás folyamatosságának szükségessége. Noha a fiatalok egyesületi élethez való kapcsolása már jóval ezelőtt megfogalmazódott, a probléma mind a mai napig érvényes, sőt, minél több idő telik el, annál nagyobb lesz a generációk közötti szakadék. Megoldásjavaslatok persze születtek, nem is sikertelenül, hiszen sok újonnan kivándorolt szülőt, a kisgyerekeknek szóló tevékenységeknek köszönhetően számolhatunk egyesületeink körében. Kétségtelen, hogy a gyerekfoglalkozások fontos sarokköve az egyesületi tevékenységnek. További munkára sarkall viszont sok egyesületet, hogy a gyerekeik által bevont szülők ne csak a statisztikáinkat javítsák, hanem aktív szereplői legyenek közösségünknek.
A generációváltáshoz igazán szükséges szereplőket viszont mindmáig nem sikerült bevonni. Úgy gondolom, nem túlzok, ha általánosan fogalmazok akkor, mikor a fiatal - tizenöt-huszonöt éves korosztály - hiányáról beszélek egyesületeinkben. Kétségtelen, a gyermekprogramok hosszú távú sikere az lesz, ha ezek a gyerekek, a magyar közösségekben kiskorukban megtapasztalt élmények hatására, fiatal felnőtt, illetve felnőtt korukban is ragaszkodni fognak az adott közösséghez. Nagyon sok egyesületben azonban azonnali eredményekre van szükség ahhoz, hogy akár egy több évtizedes közösség ne tűnjön el teljesen. Ehhez pedig a jelenlegi fiatalokat kell megszólítani, megtalálni az eszközt, a hangot, mely hozzájuk is eljut, bevonja őket.
Nem könnyű feladat, hiszen nem egy homogén csoportról beszélünk, még ha azonos korosztályról is: egyesek Svédországban születtek, szocializálódtak, mások nem rég kényszerültek elhagyni hazájukat, otthonukat, barátaikat, és egy új hazában, új kihívásoknak kell eleget tenniük. Viszont pont ez az a korosztály, aki rettenetes gyorsasággal képes adaptálódni az új viszonyokhoz, és hatalmas energiát képesek fektetni a számukra fontos dolgokra, ha kellő képen divatos az. Nem csoda, hogy Lundban épp egy médiacsoporttal (film- és adáskészítés) tudták megfogni a fiatalok érdeklődését, de a stockholmi mozi estek, vagy a nagyon újonnan alakuló göteborgi kötetlen péntek esti találkozók is sikeres megmozdulások. Ebben nagy segítségünkre voltak a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasai, akik fiatal korukból is adódóan, jó ötletekkel, sikeres programokkal járulnak hozzá az ifjúság közvetlen megszólításához.
Úgy vélem, megfelelő probléma-meghatározással egy ekkora múlttal, tapasztalattal és tenni akarással rendelkező közösség, képes megoldást találni az előtte álló új kihívásokra. Bízom benne, hogy a sikeres gyerekfoglalkozások mintájára születhet egy közös megoldás, egy központi munkatervterv, mely kifejezetten a fiatal felnőtteket célozza meg.
Kívánok az új évre minden egyesületben tevékeny embernek jó ötleteket és sok erőt, kitartást az azokhoz való megvalósításhoz. Addig pedig nagyon boldog, meghitt karácsonyi ünneplést!
Bitay Erzsébet
