A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Egyesületeink és a nemzeti ünnepek

Ilyenkor március 15. táján újra felerősödnek a különböző vélemények, hogy szükséges-e, és ha igen, milyen módon kéne nemzeti ünnepeinkről megemlékezni. Egyesek fölöslegesnek vélik, unalmas és idejét múlta „magyarkodásnak”, ez utolsót a lehető legpejoratívabb (ha van ilyen) értelemben. Ezek közül van, aki azt hozza fel érvként, hogy már Magyarországon sem vett soha részt hasonló eseményen, miért tenné itt, a hazájától távol. Van, aki pedig ráadásnak azt, hogy nem azért hagyta el Magyarországot, hogy az új választott hazájában is „magyarkodjon”. Vannak viszont, akik szívvel-lélekkel ragaszkodnak ezen ünnepek megüléséhez, részben tiszteletből őseink iránt, részben pedig ez jelenti számára a nemzethez, hazához való tartozást. Ez utóbbiaknak általában nem csupán a műsor jelenti az élményt, hanem az együttlét, az együtt ünneplés öröme. Aztán vannak, akik aszerint válogatnak, hogy milyen programmal rukkol elő az adott egyesület ezen alkalmakkal. Ha számára érdekesnek tűnik, ott lesz, ha nem, távol marad. És még bizonyára milliónyi hasonló vagy teljesen más véleménnyel, attitűddel találkozni, de hadd sematizáljak már csak a hely szűke miatt is. Azonban a tény, hogy évről évre felbukkannak ezek a kérdések, viták, azt mutatja, érdemes a témával foglalkozni. Bennem pedig óhatatlanul feltevődik a kérdés, hol húzódik a határ a kötelesség és a szórakozás/szórakoztatás között, mind egyéni mind közösségi szinten. Azaz közösségi szinten: kötelessége-e egy a hazától távol működő magyar egyesületnek megemlékezni a nemzeti ünnepekről, vagy kellő érdeklődés hiányában a tagság többségi igényeinek megfelelve, az energiákat más tevékenységek felé kell fordítani.

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége ebben a kérdésben határozott álláspontot képvisel, és biztatja az egyesületeket a megemlékezésre, és programajánlatot nyújt hozzá. Persze a visszhang, vagy az esetleges érdektelenség a tagok részéről első sorban a helyi egyesületekben csapódik le, elsődlegesen a helyi vezetőség kell megküzdjön az elégedetlenkedőkkel. Az ideális eset természetesen az lenne, ha a nemzeti ünnepek alkalmával az egyesületek olyan programot tudnának kínálni, amellyel azok érdeklődését is felkeltenék, akik amúgy nem igazán szoktak ilyen megemlékezésekre eljárni. Ez persze nem egyszerű feladat, hiszen különböző, egymástól akár nagyon távol eső igények kielégítéséről beszélünk.

Gondolataimmal nem tudok, és nem is akarok érdemben változtatni a különböző véleményeken, viszont bízom benne, hogy soraim legalább gondolkodásra késztetnek. Az elgondolkodás, mérlegelés pedig már egy kezdő lökés lehet a nyitáshoz a másik véleménye felé. Hiszem, hogy egy lépés mindkét fél részéről (szervező és résztvevő) a másik irányába, sokat enyhíthet az áthidalhatatlannak tűnő problémákon, véleménykülönbségeken. A közönség, a tagok igényeinek felmérése elengedhetetlen, sőt kötelessége is az egyesület vezetőinek, hiszen minden egyesület a tagjaiért van. Viszont egy közösség tagjaként nem várható el, hogy mindig a saját ízlésének legmegfelelőbb programmal kecsegtessék. Ha az adott műsor nem is tűnik izgalmasnak elsőre, annak közösségben való megélése adhat olyan élményt, amire nem számított. Lehet ez egy jó beszélgetés a műsor után egy rég nem látott, kedves ismerőssel, vagy elég lehet látni a mellette ülő reakcióját a Petőfi versre, amire egyébként ő már nem figyelne fel, mert unalomig hallotta. Sőt, még az is megtörténhet, hogy előzetes elképzelése ellenére, nagyon is jónak bizonyul az előadás!

Egy közösség, egyesület pont attól virágzó, ha minél több egyéniséget, véleményt képes befogadni, viszont ehhez elengedhetetlen a nyitottság, a kíváncsiság a másik véleménye, ízlése iránt. Ha ez a fajta kíváncsi légkör, rugalmasság jellemezi egyesületi életünket, az eltérő nézőpontokat nem támadásnak éljük meg, és nem zárkózunk el zsigerből előlük, hanem azok gondolkodásra, őszinte párbeszédre és közös megoldáskereséshez vezetnek.

Ezekkel a gondolatokkal, remélve, hogy lesznek, akiket továbbgondolkodásra késztet majd, kívánok mindenkinek jó olvasgatást, és a közelgő húsvét alkalmával pedig nagyon szép ünnepet!

Bitay Erzsébet

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME