A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Egyesületeink és a nemzeti ünnepek

Ilyenkor március 15. táján újra felerősödnek a különböző vélemények, hogy szükséges-e, és ha igen, milyen módon kéne nemzeti ünnepeinkről megemlékezni. Egyesek fölöslegesnek vélik, unalmas és idejét múlta „magyarkodásnak”, ez utolsót a lehető legpejoratívabb (ha van ilyen) értelemben. Ezek közül van, aki azt hozza fel érvként, hogy már Magyarországon sem vett soha részt hasonló eseményen, miért tenné itt, a hazájától távol. Van, aki pedig ráadásnak azt, hogy nem azért hagyta el Magyarországot, hogy az új választott hazájában is „magyarkodjon”. Vannak viszont, akik szívvel-lélekkel ragaszkodnak ezen ünnepek megüléséhez, részben tiszteletből őseink iránt, részben pedig ez jelenti számára a nemzethez, hazához való tartozást. Ez utóbbiaknak általában nem csupán a műsor jelenti az élményt, hanem az együttlét, az együtt ünneplés öröme. Aztán vannak, akik aszerint válogatnak, hogy milyen programmal rukkol elő az adott egyesület ezen alkalmakkal. Ha számára érdekesnek tűnik, ott lesz, ha nem, távol marad. És még bizonyára milliónyi hasonló vagy teljesen más véleménnyel, attitűddel találkozni, de hadd sematizáljak már csak a hely szűke miatt is. Azonban a tény, hogy évről évre felbukkannak ezek a kérdések, viták, azt mutatja, érdemes a témával foglalkozni. Bennem pedig óhatatlanul feltevődik a kérdés, hol húzódik a határ a kötelesség és a szórakozás/szórakoztatás között, mind egyéni mind közösségi szinten. Azaz közösségi szinten: kötelessége-e egy a hazától távol működő magyar egyesületnek megemlékezni a nemzeti ünnepekről, vagy kellő érdeklődés hiányában a tagság többségi igényeinek megfelelve, az energiákat más tevékenységek felé kell fordítani.

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége ebben a kérdésben határozott álláspontot képvisel, és biztatja az egyesületeket a megemlékezésre, és programajánlatot nyújt hozzá. Persze a visszhang, vagy az esetleges érdektelenség a tagok részéről első sorban a helyi egyesületekben csapódik le, elsődlegesen a helyi vezetőség kell megküzdjön az elégedetlenkedőkkel. Az ideális eset természetesen az lenne, ha a nemzeti ünnepek alkalmával az egyesületek olyan programot tudnának kínálni, amellyel azok érdeklődését is felkeltenék, akik amúgy nem igazán szoktak ilyen megemlékezésekre eljárni. Ez persze nem egyszerű feladat, hiszen különböző, egymástól akár nagyon távol eső igények kielégítéséről beszélünk.

Gondolataimmal nem tudok, és nem is akarok érdemben változtatni a különböző véleményeken, viszont bízom benne, hogy soraim legalább gondolkodásra késztetnek. Az elgondolkodás, mérlegelés pedig már egy kezdő lökés lehet a nyitáshoz a másik véleménye felé. Hiszem, hogy egy lépés mindkét fél részéről (szervező és résztvevő) a másik irányába, sokat enyhíthet az áthidalhatatlannak tűnő problémákon, véleménykülönbségeken. A közönség, a tagok igényeinek felmérése elengedhetetlen, sőt kötelessége is az egyesület vezetőinek, hiszen minden egyesület a tagjaiért van. Viszont egy közösség tagjaként nem várható el, hogy mindig a saját ízlésének legmegfelelőbb programmal kecsegtessék. Ha az adott műsor nem is tűnik izgalmasnak elsőre, annak közösségben való megélése adhat olyan élményt, amire nem számított. Lehet ez egy jó beszélgetés a műsor után egy rég nem látott, kedves ismerőssel, vagy elég lehet látni a mellette ülő reakcióját a Petőfi versre, amire egyébként ő már nem figyelne fel, mert unalomig hallotta. Sőt, még az is megtörténhet, hogy előzetes elképzelése ellenére, nagyon is jónak bizonyul az előadás!

Egy közösség, egyesület pont attól virágzó, ha minél több egyéniséget, véleményt képes befogadni, viszont ehhez elengedhetetlen a nyitottság, a kíváncsiság a másik véleménye, ízlése iránt. Ha ez a fajta kíváncsi légkör, rugalmasság jellemezi egyesületi életünket, az eltérő nézőpontokat nem támadásnak éljük meg, és nem zárkózunk el zsigerből előlük, hanem azok gondolkodásra, őszinte párbeszédre és közös megoldáskereséshez vezetnek.

Ezekkel a gondolatokkal, remélve, hogy lesznek, akiket továbbgondolkodásra késztet majd, kívánok mindenkinek jó olvasgatást, és a közelgő húsvét alkalmával pedig nagyon szép ünnepet!

Bitay Erzsébet

Előző életek

Előző életek

Könyvespolc 2023. október 05.
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
Tovább
A VARÁZSLATOS SZÍN

A VARÁZSLATOS SZÍN

Képzőművészet 2023. október 05.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Tovább
A hazához való ragaszkodás megmarad

A hazához való ragaszkodás megmarad

Portré 2023. október 05.
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Tovább
Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Egy emigráns-immigráns, aki multikulti külhoni, de magyar – 2. rész

Portré 2023. június 28.
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Tovább

Egyesületek

A Tavaszi Szél ősszel

A Tavaszi Szél ősszel

Közös tökfaragás A Tavaszi Szél Kulturális Egyesületnél szokásunk, hogy iskolai tanításhoz igazodva őszi és tavaszi félévről, valamint téli…
Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

Négy találkozás. Mád, Göteborg, Tångagärde és Budapest

A budapesti Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (korábbi nevén: Szent István Egyetem) dísztermében gyűltünk össze ünnepélyesen, boldogan és…
A Kőrösi a tångagärdei házban

A Kőrösi a tångagärdei házban

Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME