Március első hétvégéjén zajlott le Stockholmban a SMOSZ tavaszi közgyűlése. Az egyesületek képviselőivel való találkozás, a sokféle megközelítés mindig alkalmat kínál végiggondolni az előttünk álló kihívásokat. Gyakran halljuk, hogy öregszik el az egyesület és mennyire szükséges lenne fiatalítani, amit többnyire szomorú sóhaj követ, mert az adott egyesületben egyáltalán nincs utánpótlás. A SOMIT vezetőségi tagjaként rendszeresen találkozom fiatalokkal, akikről kiderül, hogy egyáltalán nem kapcsolódnak a helyi egyesületeikhez.  Szerintük sok helyen múltszázadi a hozzáállás, ősrégi rutin szerint működnek a dolgok, az idősebb vezetőségi tagok pedig a régi idők dicsőségébe merevedve, nem hallják meg az új ötleteket.

Talán koromnál fogva, valahol megértem mindkét nemzedék szemszögét. Tudom mennyi munka és mennyi tapasztalatgyűjtés volt mindazt a rutint és módszertant kialakítani, amivel ma működünk. De azt is tudom, mekkora segítség a közösségszervezésben a korszerű információs technológia, a közösségi média, a mobilos megoldások. Nem véletlen, hogy azok a közösségek a legéletképesebbek, ahol a tagok két rendezvény között is beszélnek egymással, az ismerkedés folytatódik, nem öli meg a távolság. Tagdíjat is szívesebben fizetnek, akiknek mindössze egy QR kódot kell lefényképezniük hozzá.

Tudjuk mind, mennyit változott az utóbbi pár évtizedben a világ. A távolságok áthidalhatóbbak, az emberek már mást keresnek az egyesületi létben, mint korábban. Azt mindenképp érezhetjük, hogy az összetartozás igénye nem tűnt el. A nyitottabb egyesületek, akik nem félnek újítani, épp fénykorukat élik.

Sok egyesületnél megértették, hogy tömeget csak minőségi rendezvény mozgat meg. Most erre nagyszerű lehetőséget teremt az is, hogy pályázhatunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatására és komoly segítséget kaphatunk ilyenek szervezésére.

Hatalmas az igény a magyar fiatalokban a találkozásra, olyan közösségre, ahol érezhetik az összetartozást. Ezért általában, ha elmerészkednek egy-egy rendezvényre, ötletekkel is előállnak. A fiatal ilyen – ötletei vannak és változtatni akar a világon. Ha ezt elutasítjuk, elhallgatnak és többet nem látjuk őket. Vezetőségi társaimat mindig biztatom, hogy nyissunk feléjük és legyünk olyan szívélyesek, amilyennel mi szerettünk volna találkozni annyi idősen. Az egyesületi munkában arra törekszem, hogy a fiatalok érezzék, hogy számítunk rájuk és az ötleteiket kipróbálhassák akkor is, ha kétkedem a végeredményben, hiszen a hibákból tanulhatnak a legtöbbet.

Közhely, hogy a fiatalok kritikusak és türelmetlenek. Igen, azok, ez a fiatalság egyik ismérve. De ez nem ok arra, hogy ne hallgassuk meg, őket. Fontos bevonni őket és partnerként kezelni, összhang csak így teremthető a nemzedékek között, és így lesz bennük is fogadókészség a tapasztaltaltabbak meglátásai iránt. Én azt remélem, így hozhatjuk létre azt a pezsgést és családias hangulatot a magyar közösségben, ami minden generációnak otthont jelent.