Szerkesztőkként örömmel tekintünk vissza 2009-re, mivel – a Ti közreműködésetekkel - továbbra is sikerült megjelentetni lapunkat, a Híradót.

Elégtétellel nyugtázhatjuk, hogy egyesületeink színvonalas rendezvényekről, változatos, több korosztályt megszólító foglalkozásokról tudósítottak az elmúlt hónapokban is. Lelki és szellemi gyarapodásunk pillanatairól vallottak ezek a krónikák. Értékelnünk kell ezeket az eredményeket, mert egyrészt fáradságos szervező munka áll mögöttük, másrészt mert sokunknat maradandó, élményekkel gazdagítottak.

Az egyesületi rendezvényeken való részvétel az ünneplés, emlékezés, kulturális feltöltődés mellett a személyes találkozások élményét is nyújtja, amit az írott vagy elektronikus média nem pótolhat. Szétszórtságban élő közösségeink számára ezért van különös jelentősége az egyesületi tevékenységnek: elsődleges, kultúraterjesztői és szolgáltatói szerepén túlmenően közösségépítő ereje is van. Az elszigetelődés, az elefántcsonttoronyba való visszahúzódás helyett az egymáshoz tartozás, a belső kohézió alternatíváját kínálja. A közösség vállása pedig idővel olyan infrastruktúrát, működési keretet teremt, amelyet gyermekeink, fiataljaink is használni tudnak a maguk épülésére.

A közösségszervezésnek pedig van egy, a külvilág felé irányuló hozadéka is: együtt jobban tudjuk képviselni érdekeinket, érvényesíteni jogainkat, vagy – amint arra a közelmúltban is oly gyakran volt szükség – szavunkat hallatni a Kárpát-medence magyar közösségeit ért sérelmek és visszaélések ellen.

Kettős állapotban élünk tehát: egyrészt az egyesületek kínálatának a ”fogyasztói” vagyunk, másrészt – legjobb esetben - a közösséget vállalók, érte tenni akarók nem túl népes táborát szaporítjuk. E két minőségben kell tehát eldöntenünk – esetenként és általában – , hogy lemondunk-e a műsorok, megannyi klubtevékenység közösségteremtő, tartalmas hovatartozást nyújtó lehetőségéről, vagy inkább résztveszünk az éppen esedékes rendezvényen, elvisszük kicsinyeinket az iskolai foglalkozásokra. A távolmaradással önként lemondunk arról a lelki-szellemi erőtérről, amelyet Illyés Gyula szavaival a ”haza a magasban” jelent számunkra.

Karácsony közeledtével, az új esztendő küszöbén kívánjuk, hogy sikerüljön megtartanunk és tovább gyarapítanunk ezt a talpalatnyi örökséget!

Olvasóinknak és munkatársainknak áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánunk!

A Híradó