December lévén afféle évértékelőnek lenne itt a helye, és a 2012-es év valóban mozgalmas volt. Kemény munka árán úgy tűnik, végre sikerült a több éves negatív mutatót pozitív irányba billenteni, és gyarapítani taglétszámunkat. Aztán a december olyan ajándékkal köszöntött be, aminek fényében nem tehetem meg, hogy évösszegző helyett ne a jövőről írjak inkább. 

 

Ami pár hónapja csupán álom volt, most kézzelfogható valóság. A közös akarat, tenni akarás meghozta gyümölcsét, s bár most csak egy céljainknak megfelelő ingatlan, nemsokára a svédországi magyarok új otthona, megmaradásunk bázisa lesz a hällebergai Svédországi Magyar Ifjúsági Központ, a SMOSZ frissen vásárolt objektuma. Ott jártunkkor egyelőre egy kies menedékház fogadott, de a folyosóin, az ebédlőben, a hatalmas zöld telken járva már megjelentek szemem előtt képzeletbeli rendezvényeink egyes mozzanatai: a gyerekek a bekerített füves kertben játszottak a ház előtt, a tágas ebédlőben este pillanatok alatt buli kerekedett, az emeleti előadóterem készen várt a megfelelő felszerelésekkel. Egyszóval: levetkőzve az utóbbi idők nomád életmódját, haza érkezünk saját rendezvényeinkre. 

 

Azért, hogy most egyáltalán kimondhassuk, leírhassuk, hogy van egy Ifjúsági Központunk, mely márciustól csak a miénk, többen erőfeletti energiát fektettek, ami még csupán a partvonalról figyelve is fáradtságos volt. De ez a munka ezennel csak hatványozottan folytatódik. És most már nem elég pár ember, a vezetőség munkája. Ahhoz, hogy otthonunkká varázsoljuk az új házat, mindenki támogatására szükség van. Egyfelől az anyagiak kigazdálkodásában, melyről szinte bűn, de kötelességünk szólni, még ebben az ünnepi hangulatban is. Azonban ugyanannyira fontos, hogy sajátunknak, a közösség egy újabb kincsének érezzük az új Ifjúsági Központot és ekként viseltessünk iránta.

 

Ünnepet említettem, és ez valóban piros betűs nap a svédországi magyarság számára, egy mérföldkő az életünkben. Hiszem, hogy egy új korszak veszi kezdetét, melyben identitásunkat helyhez kötve élhetjük meg. Egy újabb fontos kapocs a svédországi magyar fiatalok számára, amihez magyarságukat köthetik. Bizonyára mindenkinek vannak élete hosszán dédelgetett emlékei gyerekkorából, melyek nagyrésze egy adott helyhez köthető. Nos ezt nyújthatjuk most a svédországi magyar gyerekeknek, fiataloknak: örök kötődést egy helyhez, ahol otthon érezhetik magukat, ahol hasonló társaságra lelnek. És pontosan ez lehet megmaradásunk kulcsa: a fiatal generáció megnyerése és megtartása közösségünk számára. Ugyanakkor a hosszútávú és elsődleges cél mellett bízom benne, hogy az összefogás olyan közösségi élményt eredményez, hogy mindenkit, aki tenni kíván a leendő Ifjúsági Központért, örömmel és büszkeséggel tölt majd el, hogy részese lehet ennek az építő munkának. Hogy a közös tenniakarás és segítségnyújtás még inkább összekovácsolja a SMOSZ tagságát, de akár a szélesebb körű svédországi magyarságot is. 

 

A magam és a Híradó nevében köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki új otthont teremtett számunkra. Hiszem, hogy siker fogja övezni munkájukat! A közelgő ünnepek alkalmából pedig kívánok minden kedves Olvasónak igazi örömmel teli karácsonyt és reményteljes, boldog újesztendőt!

 

Balogh Erzsébet